Szablon stworzony przez Arianę dla Wioski Szablonów | Technologia Blogger | X X X

Menu

2014. július 16., szerda

A párválasztó - kritika

Fülszöveg
Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.

Véleményem: vigyázat, spoileres!

Ez a könyv akkor jött szembe velem először, mikor megjelent Magyarországon, de akkor még nem érdekelt. Úgy gondoltam, hogy kiszámítható, habos-babos, nyálas, és erre nekem nincs szükségem. De aztán megjelent az összes rész, hozzácsapva még egy kiegészítő kötetet is, engem pedig egyre jobban érdekelt. Szóval beszereztem, mert győzött azaz énem, ami egy kis romantikára vágyik. Annyi könyv csalódást okozott mostanában, hogy kellett egy olyan, ami kikapcsol.

Persze nem csak azért volt bennem dac a könyv iránt, mert romantikus (aki olvas engem, tudja, hogy szeretem, de csak ha megfelelően van adagolva), hanem mert engem olyan egyszerű dologgal is el lehet tántorítani egy könyvtől, mint a szereplő neve. Most komolyan, America Singer? A legbénább név díj nyertese. Nem zavar, ha szokatlanul nevezik el a karaktereket, de mikor ország, vagy kontinens neveket, esetleg város neveket adnak nekik, attól én kibukom. Ez az én gyagyám, de nem hagytam magam, hogy ezért ne olvassam el. Bár a könyv legtöbb neve azért nem győzött meg.

Nem mondhatnám, hogy nem vagyok oda az ilyen versenyzős, kiválasztós dolgokért, mert igenis szeretek ilyenről olvasni. Ez pedig Az éhezők viadala hercegnős (nem arra akarok utalni, hogy koppintás, ezt előre leszögezem), egy sokkal enyhébb, ugyanakkor mesébe hajlóbb változata. Amivel nincs semmi baj, hiszen ha alapból utálnám az ilyeneket, a kezembe se vettem volna.

Ami a karaktereket illeti... kedveltem Americát, annak ellenére, hogy néha kicsit bosszantott, bár ez melyik kedvencemmel nincs így. Talán túl banálisnak tűnt, hogy mégis bekerült a versenybe, annak ellenére, hogy nem akart, viszont ahogyan később megoldotta az írónő a bennmaradását, na az volt az, amiért megszerettem a könyvet. Azt vártam, hogy Maxonnal rögtön egymásba habarodnak, hogy végig America lesz a befutó, és már most el van döntve, hogy megnyeri (de tuti megfogja). Ehelyett Maxon barátja lett, egy olyan ember, aki téglának számít a többi versenyző között, és ez nekem nagyon tetszett.

Tetszett, mert Maxon megismerte a barát fogalmát, ugyanakkor száz százalékig biztos lehet benne az olvasó, hogy ez az érzés később el fog mélyülni. És el is mélyült. Talán egy kicsit gyorsan jött. Mármint úgy értem, hogy az oldalszám pont megfelelő a történethez, nem éreztem úgy, hogy még száz oldal kellene, csak inkább azt vártam, hogy a következő részben derülnek ki Maxon érzései. Meg hogy Aspen még nem bukkan fel újra a végén. Mert nem örültem neki, hogy már az első rész végén kialakult a szerelmi háromszög (ami eddig nem elviselhetetlen. Tudom, hogy ezután biztosan az lesz).

Az is tetszett, hogy annak ellenére, hogy ez főként egy romantikus könyv, és mindannyian tudjuk, hogy mire megy ki a játék, az írónő belecsempészett egy kis politikai drámát is. Pozitív csalódás volt mindenképpen, és bár tudom, hogy nem ez a könyv célja, nem leszek csalódott, ha továbbra is megjelennek a lázadók.

Nem kerültem közel egyik fiúhoz se, Aspenhez azért nem, mert keveset szerepelt (bár mondjuk a sötét haj, zöld szemek pont a gyengém), Maxon meg egyszerűen túl karót nyelt nekem. Látszik, hogy kezd felengedni, és mikor viccelődik, az igazán aranyos, de könyörgöm, ahhoz képest, hogy tizennyolc éves, semmi fiatalság nincs benne. Olyan, mint egy megfáradt öregember. Ami persze érthető, hiszen milyen körülmények között nőtt fel, de örülnék, ha az írónő jobban kibontaná őt a következő két kötetben.

Nem akarom, hogy Aspen elveszítse Americát, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy America jó hercegnő, és később jó királyné lenne, de Maxon mellett nekem még akkor is csak barátoknak számítanak. Kicsit félek a következő résztől, és hogy úgy járok-e, mint a Szent Johanna Giminél, hogy az írónő teljesen kiforgatja Arnold (Aspen) karakterét, hogy Cortez (Maxon) legyen a befutó. Gondolom, hogy mi lesz a vége, de akkor inkább ölje meg a szereplőt, minthogy egy gonosz karakterré váljon. Na ezért nem szeretem a szerelmi háromszögeket. Jaj mi lesz velem.

Értékelés: 5/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: America

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése