Szablon stworzony przez Arianę dla Wioski Szablonów | Technologia Blogger | X X X

Menu

2014. július 17., csütörtök

Az elit - kritika

Fülszöveg
A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK. A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…

Véleményem: vigyázat, spoileres!

Amennyire szerettem az első részt, ezt annyival kevésbé. Nem arról van szó, hogy elmúlt volna a varázs, mert még mindig élvezem ezt az egész párválasztós cécót, és háromszáz és fél oldal még mindig jól illeszkedik a történésekhez, csak már kifulladt egy kicsit. Vagy hogy mondjam. Az szinte egyértelmű volt, hogy Maxon Americába szerelmes, és ha a lány nem lenne olyan határozatlan, már rég kiválasztotta volna. Csakhogy America képtelen dönteni, és ebből adódott minden ellenérzésem, amit a kötet során kezdtem el táplálni iránta.

Az első részben szentül meg voltam győződve, hogy ő igenis odavaló a párválasztóba, mi több, az elitbe, és hogy jó hercegnő válhatna belőle. Ezzel szemben most mindent lerombolt a viselkedésével. Határozatlan, túlságosan makacs, és ha valami nem úgy alakul, ahogyan ő azt elvárná, kikéri magának, hisztizik, tombol. Na meg rettentő sokat sír. Mindenen kibukik. És nem mondom, hogy nem természetesek a reakciói néhol, de egy hercegnő akkor sem viselkedhet így, még akkor sem, ha olyan különleges, mint America. Most már inkább gondolom azt, hogy Kriss lenne a jobb választás.

Mivel alapvetően nem vagyok oda a szerelmi háromszögekért; aminek egyszerű oka van, sose azt választja a főszereplő, akit én választanék, itt is előre féltem tőle. De még mindig nem győzött meg egyik fiú se, hogy jobb a másiknál, talán Aspennek egy árnyalatnyival jobban szurkolok, de tudom, hogy úgyis ő fog hoppon maradni. De az igazság az, hogy szinte alig tudunk meg valamit a két fiúról, ami miatt állást lehetne foglalni mellettük. Aspen ugye két évvel ezelőtt kezdett el járni Americával, tehát a lánynak nincs oka rá, hogy most szemléltesse nekünk, olvasóknak, hogy milyen a fiú. Ugyanakkor mégis ez hiányzik az egészből, hogy legyen valami a fiúk mögött, egy kicsit árnyalt személyiség. Mert mindkettő csak jól néz ki és ennyi. Ja igen, Maxont veri az apja, a király, de még ez sem ad hozzá semmit a személyiségéhez. Üresek.

Na de America... ő elég árnyalt mindkettejük helyett. Na nem pozitív értelemben mondom. Először is; kiakad azon, ha Maxon más lányt visz randira (hiszen ez a kötelessége), mert ő egyből azt gondolta, hogyha megállapodtak, hogy Maxonnak ő az igazi, akkor csak vele fogja tölteni az idejét, a többi versenyzővel meg nem. Kicsit se lenne gyanús, vagy unfair. Ez nem tetszik neki, viszont ő meg olyan könnyedén szédíti mind a két fiút, mindenféle bűntudat nélkül (tényleg egyszer sem láttunk bele a gondolataiba, hogy ő most rosszul érzi magát, amiért mindkét fiút biztatja), hogy azt kell hinnem, Americának két személyisége van, akik nem tudnak egymásról. Vagy mi a fene??? Mert mikor Maxon más lánnyal volt (kötelességből!!!), és America féltékenykedett, eszébe se jutott, egyszer se, hogy ő hova szokott eljárkálni a palotaőrrel, és mit csinálnak a sötétben.

America nagyon visszafejlődött az előző kötethez képest. Ott ő volt a kedvencem, most viszont kifejezetten nem szeretem. Elkényelmesedett, túlságosan megtetszett neki a palotai élet, de felelősséget ő sem vállalna (gondoljunk csak a prezentációra, mennyi ideig szenvedett vele, pedig az ötös kasztból jött). Hiába nem akarja beismerni, jobban hasonlít Celeste-re, mint hinné. Ráadásul buta is, mert ha egyes szám első személyben íródik a könyv, és én már az első kötetben rájövök, hogy Marlee-nak van valakije, akkor ő mért nem? Elvileg ugyanazt látjuk és tapasztaljuk, nekem csak azt kellene sejtenem, amit ő sejt. Hát ő nem gyanakodott semmire, pedig igazán egyértelmű volt.

A többit nem fejtem ki részletesen, mert minek, de milyen gyenge védelmi rendszere lehet ennek a palotának, ha csak úgy bejutnak oda, könnyűszerrel. Legyünk komolyak, ott tartózkodik a király, a királyné és a herceg a palotában, a lázadók mégis mindig bejutnak. Kik őrzik azt a nyamvadt épületet, kertitörpék? Pedig tetszett a lázadó-vonal a könyvben, csak nincs túl sok értelme, ha az írónő nem kezd vele semmit, azon kívül, hogy néha betörnek és el kell előlük menekülni. Például az erdőbe. Jaj, ez a jelenet nagyon fájt.

Nem vagyok meggyőzve róla, hogy America jó hercegnő lenne, ugyanakkor visszaszokni se tudna, Aspenhez meg pláne nem. Ő már nem az a lány, aki anno megkezdte a párválasztót, és nem pozitívan változott. Maxon úgyis őt fogja választani, minden hibája, és a király ellenvetése dacára, pedig az lenne a legjobb, ha átbombáznák egy szomszédos országba, és na, éljen ott. 

Értékelés: 5/3,5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: America apja

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése