Földi pokol. A világ ilyen Luce számára barátja, Daniel, a bukott angyal nélkül. Egy örökkévalóságig tart, hogy egymásra találjanak, ám a fiú bejelenti, most mennie kell. Csak annyi időre, míg kézre keríti a Kitaszítottakat… azokat a halhatatlanokat, akik Luce-t meg akarják ölni. Daniel Luce-t a kaliforniai sziklás tengerpart egyik iskolájában, a Shoreline-ban rejti el, ahová rendkívüli tehetségek csoportja jár: a Nefilim, bukott angyalok és emberek leszármazottai. A Shoreline-ban Luce megtanulja, mik azok az árnyékok, és hogyan használhatja fel őket arra, hogy előző életeibe belepillantson. Mégis, minél többet tanul Luce, annál inkább gyanítja, hogy Daniel nem avatja be mindenbe. Rejteget valamit…, valami végzeteset. Lehet, hogy a Daniel által elmesélt múlt voltaképpen nem igaz? Lehet, hogy Luce számára végül is mást szán a sors? A lebilincselő FALLEN (Kitaszítva) sorozat második könyve…, melyben a szerelem mindent túlél.
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Szerintem most olvastam harmadszorra ezt a könyvet, igaz csak most jutottam el odáig, hogy kritikát írjak róla, de azt hiszem, minél többet olvasom, annál kevésbé tetszik, és annál kevesebb jó dolgot fedezek fel benne. Mert ez a könyv egyszerűen rossz, úgy érzem, mintha magától az írótól is teljesen idegen lenne ez a világ, amit meg akar teremteni. Mintha ő is egy hatalmas nagy baromságnak találná azt, amit kitalált, de tisztességből továbbírja. Vagy inkább a pénz hajtja. Nem tudom, mindenesetre ez a könyv úgy rossz, ahogy van.
Az még nem zavart, hogy hangulatát tekintve teljesen más, mint az első rész, szinte ugrottunk egy nagyot vele, mert nekem a tengerparti iskola is tetszett, szinte ez volt a legnormálisabb dolog a könyvben. De a többi... kezdve azzal, hogy megint kaptunk egy csapat idegesítő és sablonos szereplőt, akiknek alig van jelleme. Shelby-ben az elején még volt potenciál, aztán ő is megkedvelte Luce-t, és onnantól kezdve ő is kiskutyusként követte mindenhová. Miles meg Cam egyik gyengébb verziója, mert míg Cam azért érdekes lett az első kötet végére, addig Milesnak csupán annyi szerepe volt, hogy kísértés legyen Luce-nak, mikor éppen nagyon dühös Daniel-re.
Ha már Daniel... az ő karaktere is eléggé idegesít, mert egyszerűen nem bírom az ilyen hősszerelmes pasikat. Viszont abból a szempontból meg vele értek egyet, hogy Luce-t ugye védelmezni kell, akkor maradjon már a helyén! De nem, ez a lány képtelen arra, hogy azt csinálja, amit mások mondanak neki, az ő érdekében! Mert valahogy a mogyorónyi agyába egyszerűen nem fér bele, hogy akárhányszor kiment a campusról, bajba került, akkor lehet jobb lenne ott maradni az iskolában. Nem, mert akkor nyilván rövidebb lenne a könyv, nem lenne benne "izgalom", már ha ezt annak lehet nevezni. Az pedig a másik ostoba megnyilvánulása, hogy fel akarja keresni az előző életében élt rokonait. Mert azok mégis mit gondolnának, ha meglátnák őt? Az írónőt nem érdekli olyan dolog, mint a DNS (erre a harmadik könyvben majd részletesebben kitérek), tehát Luce minden életében ugyanúgy néz ki (na ez is szép), egyértelmű, hogy fel fogják ismerni. És mégis mi értelme van, hogy beszéljen velük? A lányotok voltam előző életemben, egy angyal a szerelmem, aki miatt elpatkolok tizenhét éves koromban, de most itt vagyok! Luce-nak annyi esze van, mint egy marék szárított lepkének. Az egyik legrémesebb főhős, akiről valaha olvastam.
A könyv többi hibájára nem is térek ki részletesen. Egy anya ne használjon már olyan szavakat, mint LELKIFURCSI. Szerintem még tinik se használják. Az írónő nem tud részletesen leírni, vagy ha van egy minimális leíró rész, azt megoldja annyival, hogy "rettenetesen ijesztő pffffft hang". Az kérem szépen, mégis milyen? A másik meg, mikor egy életmentő jelenet van, akkor nekem ne írja le, hogy milyen szexi volt, mikor a vizes póló Steven testvére tapadt, mert ez az utolsó dolog, ami az olvasót érdekli...
Mivel olvastam már a harmadik részt (még másfél éve), azon is csak nehezen fogom tudni áthámozni magamat ismét. Egy részletes kritika jön majd róla, hogy mekkora baromság az egész könyv mozgatórugója. Viszont az utolsó részre kíváncsi vagyok. Mindenesetre ez az első két pontos könyvértékelésem a blogon, bár a borító még mindig isteni.
Értékelés: 5/2
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Cam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése