Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek.
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Első körben kezdeném azzal, hogy ez a könyv bugyuta, érdektelen, gagyi izé volt. Kezdve azzal, hogy kiderült, hogy Tris egész eddigi élete egy átverés, hogy tulajdonképpen megfigyelik őket (fúj, de beteg), és hogy olyan dolgok is bele lettek keverve a történetbe, mint génmanipuláció, meg tökéletes DNS, meg ilyen hülyeségek, amikről egyértelmű, hogy nem létezik. Nem fogok most belemenni ezekbe részletesen, de nincs tökéletes ember, a gonoszság mindenkiben benne van, csupán az a kérdés, hogy milyen mértékben jelenik az meg. Vicces volt, hogy Tris-t így állította be az írónő, hogy vele nincs már semmi gond, mikor igazából egy rettenetesen idegesítő karakter volt. Persze rá semmi nem hat, ő mindenre immúnis, csak néha az eszét felejti el használni. Most komolyan a négyszázadik oldalon esett le neki, hogy David szerelmes volt az anyjába, mikor az olvasónak ez már akkor egyértelmű, mikor a leveleket olvasgatja? Jézusom.
Nem tetszett a váltott szemszög, sokszor nem tudtam eldönteni, hogy kiét is olvasom éppen. És ez baj. Mert ezek szerint az írónő nem tud annyira jól írni, hogy elkülönüljön egymástól, hogy az egyik karakter egy lány, a másik pedig egy fiú. Aki egyébként sokszor nem úgy viselkedett, mármint Tobias. Az első részben még nem volt vele gondom, most viszont visszafejlődött egy papucsállatka szintjére, aki mindig panaszkodik, aki nem tud dönteni, és aki rögtön elhiszi, amit Nita mondott, csak mert a sértett önérzete vezérli (ahogyan a végén az apját is. Le se tagadhatná, hogy a fia).
Tris meg... nem bocsát meg a testvérének, Peter-t továbbra is utálja, ellenben megbocsát Tobiasnak, mikor az részt vett egy lázadásban, aminek köszönhetően Uriah, Tris közeli BARÁTJA később meghalt. Ja igen, Tobias a pasija, akkor neki rögtön minden meg van bocsátva. Én valahogy nem tudnék szemet hunyni afölött, hogy olyan a barátom olyan állapotba került, amiből nem volt biztos, hogy felébred (és nem is ébredt fel. Csak azt Tris már nem érte meg).
Az írónő egy olyan főhősnőt akart lenyomni a torkomon, aki erős, bátor és független, feláldozza magát, ha arra kerül a sor. Ez így mind szép és jó, na de akkor ne kezdjen el azon gondolkodni smárolás közben, hogy lapos, mint egy deszka, és hogy ronda, Tobias-nak meg biztos nem tetszik, mert a pasi egy adonisz, meg úgy néz ki, mint egy szobor. Ha valaki olyan erős karakter, mint Tris (elvileg), akkor ne foglalkozzon már ilyenekkel. Annyira nem illett bele a történetbe, hogy ilyeneken problémázzon.
És mért kap mégis három csillagot a könyv, mikor süt az értékelésemről, hogy utáltam? Mert az írónő megölte Tris-t. Na bumm! Biztos ezt valami szívet tépő dolognak szánta, esetleg egyedi akart lenni, amiért meglépte ezt, de engem egyáltalán nem taglózott le. Sőt! Azért szurkoltam, hogy valaki nyiffanjon ki, jobb esetben Tobias és Tris mindketten, mert annyira elviselhetetlenek. Bár a kívánságomnak csak az egyik fele teljesült, és Tobias gyásza egyszerűen gyerekes, semmitmondó volt, ráadásul csöppent sem érintett meg, elégedett vagyok ezzel a véggel. Sokak pont azon akadtak ki, hogy Tris meghalt, én meg itt örülök neki... számomra azért három pont a könyv, mert így alakult a történet, egyébként ha túlélte volna, valószínűleg egy, max kettő pontot kapott volna. Mert a végén lévő lázadásnak is aztán annyi értelme volt, mint megírni ezt a trilógiát. Nem sok. Jobb lett volna, ha a kezembe se akad.
Értékelés: 5/3
Borító: 5/4
Kedvenc szereplő: Uriah
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése