Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Az a baj, hogy két hónapja olvastam el a könyvet, akkor elkezdtem a harmadikat, viszont csak most fejeztem be a trilógiát, és nagyon homályos az emlékezetem, hogy mi is történt ebben a részben. Gondolom ez azt bizonyítja, hogy mennyire nem tetszett.
Én az első részt akkor is imádtam, persze voltak benne bakik, többet akartam tudni a kinti világról. Úgy voltam vele, hogy azt majd megtudom a következő két részben. Arra emlékszem, hogy tetszett Tris szenvedése, amiért folyamatosan gyötri a bűntudat, hogy megölte Will-t, valamint Christian hogyan fogja viselni ezt a dolgot, hiszen elvégre ők barátok voltak a Bátraknál még a kiképzés alatt. Azt hiszem ez az egyetlen pozitívum, ami eszembe jut a könyvről. Mert nagyon sok történetben szerepel, hogy micsoda rossz dolog történik/történt a szereplővel, mindegy, hogy milyen szempontból. Általános hiba, hogy ez mégsem okoz maradandó lelki sérülést nála. Itt viszont jó volt erről a mardosó bűntudatról olvasni.
Nem voltam oda Tobias-ért, egyszerűen ki nem állhatom a karaktert, bár Tris sem a szívem csücske. Reménykedtem benne, hogy szét fognak menni, hogy Tris állapota majd rányomja a bélyeget a kapcsolatukra, és a lány valaki más mellett fogja keresni a boldogságot, de nem így lett. Mentek egyik helyről a másikra, harcoltak ezért meg azért, de sosem volt különösen nagy tétje a dolognak, mint ahogyan azt az írónő be akarta állítani. Az meg kifejezetten vicces, hogy azzal akar hatni az olvasóra, hogy majdnem mindenkit kinyír, de - én legalábbis - sosem kerültem olyan közel egyik karakterhez se, hogy megviselt volna a halála. Sem az előző kötetben a szülőké, vagy Willé, pedig a kedvencem volt, se ebben a részben bárkié. Kevés, vérszegény második rész volt, ami sokaknak jobban tetszik, mint az első, nekem mégis mélyrepülés volt inkább.
És mivel ilyen halványak már az emlékeim a könyvről, nem is tudok többet írni róla. Egyszerűen érdektelen volt mind a szereplők sorsa, mind a történet alakulása a szememben.
Értékelés: 5/4
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése