Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Egy kis könnyed, nyári olvasmányt akartam így a jó időre való tekintettel, meg a sok feszültségre. Olyan regényre vágytam, amin nem kell gondolkodni, ami sodor magával, annak ellenére, hogy nem egy szépirodalmi alkotás. Végül ezt is kaptam. Az az első olyan regény, amit végig is olvastam angolul, és kicsit büszke is vagyok magamra, amiért el mertem egyáltalán kezdeni. Igazából az győzött meg, hogy molyon azt írták, hogy egyszerű a fogalmazása, így bátorkodtam megszerezni magamnak a könyvet, és tenni egy próbát. Abszolúte megérte, már csak az írásmód miatt is, tényleg egyszerű, nincsenek benne bonyolult szavak, sem nagyon hosszú mondatok, viszont sok a párbeszéd. Ez az elején egy kicsit még zavart is, de ahogy vitt előre a könyv lendülete, már egyáltalán volt problémám az elbeszélésmóddal. Pedig igazából nem tökéletes, vannak hibái. Mert annak ellenére, hogy E/1-ben íródott, és sokszor olvastam a szereplő töprengéseit, mégsem éreztem magamhoz közel Bellyt. Sem a fiúkat, se az anyukákat. Alig tudtam meg róluk valamit, egy-két dolgot csak, főleg Condradról ugye, mivel ő Belly első szerelme. Focizik, gitározik és olyan... fura. Az egész történetben nem tudtam hová tenni sem a karakterét, sem a viselkedését. Eléggé kiszámítható, hogy kivel lesz Belly a történet végén, értem is, hogy miként akarta megvalósítani az írónő, de egyáltalán nem jött át. Conrad egész végig olyan volt, mint egy szobor. Közömbösen viselkedett, egyszerűen tényleg nem tudtam eldönteni, hogy mit akar vele kezdeni az író, ez csak egy álca, vagy tényleg ilyen? És a regény végére is maradtak bennem még kérdések a karakterét illetően, valamiért nem láttam semmit, ami azt bizonyította volna, hogy Conrad mért úgy viselkedik, ahogy.
Persze Jeremiah-hoz sem sikerült "közel kerülnöm", róla szinte alig tudtam meg valamit. Nem is rá fókuszált a regény, hanem inkább Bellyre, és hogy a lány hogyan próbál meg elszakadni Conradtól, még ha nem is sikerülni neki, mert akárhányszor történik valami, mindig az jön ki, hogy nem tud lemondani a fiúról (csak tudnám, hogyan bírta ki az iskolaidőszakot, mikor nem voltak vele. Tartották egyáltalán a kapcsolatot?).
Annak örültem, hogy Steven hamar kikerült a képből. Abban a rövid részben, mikor ő is szerepelt, nagyon nem lett szimpatikus a számomra, mert nem olyan oltalmazó bátyja volt Bellynek, amit én elvártam volna tőle, hanem olyan idegesítő nagytesó, aki mindenbe beleszól, csakhogy kellemetlen helyzetbe hozza a húgát. Ezért a barátnőtől sem voltam elragadtatva, örülök, hogy csak a visszaemlékezésekben szerepelt, és akkor se sokat, mert nem is értem Bellyt, hogy hogyan volt képes ilyen lánnyal barátkozni. Tipikusan olyan, aki befolyásolja a másikat, és akinek csak az a jó, ha minden úgy megy, ahogyan ő azt eltervezte. Mintha Belly nem lehetne független, nem lehetne önmaga mellette. Azt pedig nagyon nem szerettem, hogy egyszer Conrad, máskor Jeremiah, harmadszorra meg Steven körül legyeskedett.
Nem mintha Belly nem ezt csinálta volna (Steven helyett Cammel). Abban Conradnak teljesen igaza volt, hogy Belly tényleg egyik fiúról a másikra ugrált, még ha ezt nem is vette észre. Viszont úgy gondolom, elég lett volna, ha csak Cam és Conrad kerül bele a szerelmi háromszögbe, és nem négyszög lesz belőle, mert túlzásnak találtam, mikor Jeremiah is megvallotta érzéseit. Talán azért, mert túl rövid volt a könyv, és az írónő nem fejtette ki, hogy ki miért szereti az adott karaktert. Ugyanis az alapján, amit olvastam, először éreztem úgy egy ilyen szerelmi háromszög (négyszög) esetén, hogy egyik fiúnak se sikerült ellopnia a szívemet, egyiknek sem drukkolok. Cam nem volt szimpatikus, bár legalább róla még mindig többet tudtam meg, mint a másik kettőről. Az információhiány ellenére mégis drukkoltam Conradnak, meg annak, hogy alakuljon ki ebből valami, ami miatt megismerhetem a fiút. Egyelőre nem így lett, de van még két könyv a trilógiából.
Értékelés: 5/4
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Conrad talán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése