Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban.
A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézetben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani…
A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet.
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Ezt a könyvet még 16 évesen vettem meg, ajándék volt a születésnapomra magamtól. Bevallom, hogy én is, mint majdnem mindenki, a borítójába szerettem bele, hiszen olyan gyönyörű, órákig el tudnám nézegetni. Még a fülszöveg sem hangzik annyira rosszul, és azért két és fél éve még könnyebben bevette a gyomrom az ilyen könyveket. Azóta viszont annyit olvastam már, hogy megnőtt bennem az igény a jobb könyvek iránt, és most, mikor már harmadszorra-negyedszerre olvasom el, már nem is látom benne azt, ami régen annyira tetszett. Persze még mindig jobb, mint a következő két kötet, sőt, ez az első még kifejezetten jónak is mondható.
Az alaphangulat a legjobb ebben a könyvben, ami már a borítóval megragad, de a történet folyamán is végig megtalálható. Annak ellenére, hogy az írónő egyáltalán nem tud szépen leírni, és minden mondat, ami a tájat vagy az embereket szemlélteti eléggé giccses, össze nem illő dolgok alapján történik, vagy egyszerűen csak tőmondatokban. Mégis volt valami ebben a könyvben, ami a hangulatán keresztül megragadott, mert az alapszituáció egész kellemes olvasmányt sejtet (csak sejtet!). A bentlakásos iskola mindig is olyan téma volt, amivel engem meg lehetett fogni, főleg ez a misztikus hangulattal, bár a könyv végéig az egész regény csak egy romantikus iskolai történet, semmi misztikum (az árnyékféle valamiket leszámítva).
Luce rendkívül buta. Ebben a kötetben még nem irritálóan buta, csak olyan szinten van, hogy néha jól felpofoznám, de még tűröm. Egyszer még fel is sorolta, hogy mennyi érdeme van, milyen okos, kitűnőek a jegyei, azonban ezt még sem láttam a cselekedetei mögött. Hiába, ha valaki színjeles tanuló, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy józan paraszti esze is van. Tudjuk, hogy Luce esetében erről van szó. Persze a karakternek nem csak ez az egy hibája van, hanem az, hogy olyan semmilyen. Mert mit tudunk meg róla? Vegetáriánus, elviekben okos, jól úszik, régen szép volt a haja, most meg nem (nevetséges!!!!), és történt valami Trevorral, amit sem ő, sem más nem tud megmagyarázni. Ja, és valami árnyékszerű izék követik. Ez aztán karakterizálás! Nem hiába, hogy az egész történet folyamán csak ide-oda megy, és nem csinál semmi értelmeset. Azért jár a piros pont az írónőnek, amiért E/3-ban írta, és nem kellett a gondolatait követnem ennek a buta nőszemélynek.
Azt nem értettem soha, hogyha egy fiú rejtélyesnek tűnik, vagy nagyon megtetszik a főhősnek, akkor miért kell rákeresni a neten? Ez annyira nevetséges. A Csitt, csittben is pontosan ugyanez történt. Nekem ezt ne akarják azzal megmagyarázni, mert hogy fantasy, és akkor a pasi egy másik lény, és én ezt megtalálhatom a neten! Annyira nevetséges. Azt meg pláne nem értem, hogy miért volt ez a nagy szerelem Daniel iránt, mikor a fiú egy utolsó tuskóbunkó. Ja igen, Luce előző életeiben szerette. Na és? Ha beintenek nekem, akkor nem fogok vonzódni a sráchoz, hanem jól elkerülöm, mert mégis mit képzel magáról. És megint csak Luce butaságát bizonyítja, hogy ellök magától egy olyan fiút, aki figyelmes, kedves és törődik vele (igen, Camről beszélek, és nem azért írom ezt, mert a kedvenc szereplőm. Véletlenül se). Attól függetlenül, hogy mi történt Trevorral, Luce-nak rögtön az első nap két fiú is "megtetszik". Látszik, hogy mennyire gyötri az, ami Trevorral történt.
És tulajdonképpen mi történik az első csókjáig Daniellel? A fiú bunkó vele, távol akarja tartani magától (ó, ez kicsit Alkonyat beütésnek tűnik nekem, pedig csak a filmeket láttam), de ha a víz megcsillan a bőrén az jajdemilyenszép, és lilák a szemei, a pasi egy adonisz, ergo külsőleg tökéletes, de amúgy meg egy köcsög, akkor minden meg van bocsátva, szabad szeretni. Nincsenek fokozatok, nincsen kialakult szerelem, csak ott van, Luce érzi, és ennyi. Az nem magyarázat, hogy az előző életeiben szerette, pontosan azért nem, mert ha ebben az életben a fiú így viselkedik, akkor mi garantálja, hogy kedvelhető személy? Semmi.
Hogy a "mitológiai szálról" is beszéljek egy kicsit. Nem vagyok vallásos, csak annyira ismerem a Bibliát, amennyit tanítanak belőle a középiskolában, bár az angyalos téma mindig is közel állt a szívemhez (ki tudja miért). Nem tudtam, hogy létezhet ilyen fajta reinkarnáció, mint ami ebben a történetben van (egy ideig kifogásoltam is), amíg meg nem magyarázták nekem, hogy de, van ilyen (bár nekem ez annyira furcsa). Ezért annyira nem is volt rossz ötlet, ez a "mindig meghalok, de aztán a saját testemben újjászületek dolog", csak a kivitelezéssel van a gond. Mert amúgy meg lehetett volna ezt írni élvezhető könyvnek is, de így csak egy nyálas, tiniszerelmes valami lett belőle. Kár, mert az ötlet maga nagyon tetszik.
Értékelés: 5/3,5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Cam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése