Szerethetetlen - kritika

Fülszöveg

A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.

Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó.

Véleményem: vigyázat, spoileres!

Még nyáron szúrtam ki ezt a könyvet a kiadó facebook oldalán, mert a háttértörténete nagyon megtetszett. Meg hát a borítója is, bár szerintem az eredeti színei sokkal szebbek, nekem a szürke és a piros együtt túlságosan erőszakos, de legyen ez a legnagyobb hibája.

Amit elmondhatok erről a könyvről, hogy mese habbal, mégis nagyon élveztem. Olyannyira, hogy két nap alatt elolvastam. Valamit tudhat a könyv, ha ilyen gyorsan befaltam, pedig rengeteg klisét vonultatott fel, voltak benne erős túlzások. Ezek ellenére én mégis azt mondom, hogy nagyon jó első részt olvastam, ugyanis ez egy trilógia. Bár nem tudom, hogy a következő rész miről fog szólni, hiszen korrekt befejezést kapott, még úgyis, hogy azt hittem az utolsó húsz oldalon, hogy függővég lesz.

Az alapszituáció kissé eltúlzott, tekintettel Seth korára, hiszen csak huszonegy éves. Bár később, a történet folyamán meg lett magyarázva, hogy miért mozog már magasabb szinten, én akkor is kicsit túlzásnak éreztem. Pedig az ötlet maga nagyon jó, hogy egy rendőr, akinek ráadásul még fiatalos arca is van, tanulónak álcázza magát, beiratkozik végzősként a helyi gimnáziumba, hogy megfigyeljen egy lányt, aki teljesen úgy néz ki, mintha drogozna. Bravó! Briliáns alapötlet, azt meg kell hagyni, ismétlem magamat, a fiú lehetett volna kicsit idősebb. Bár még egy huszonnégy-huszonöt év is kevésnek tűnt volna.

Nagyon szerettem azokat a részeket, mikor Seth meg akarta hódítani Maggie-t, nagyon aranyosak voltak a próbálkozásai. Azok voltak a kedvenc részeim, mikor elmentek ételt szállítani, vagy a gyerekeknek felolvasni. Nagyon jó volt olvasni, hogy vannak olyan helyek, ahol még létezik igazi jótékonyság. Maggie abszolúte kedvelhető főhősnő volt, persze néha kiakasztott egy kicsit, de végül is, nincs tökéletes főszereplő. Az is piros pont volt, hogy az életkörülményei megnehezítették számára a tanulást. Sokszor elkövetik az írók a hibát, hogy nehéz sorsot adnak a szereplőiknek, azok mégis minden akadályt legyőznek. Na itt nem. Sok dolog nem ment Maggie-nek, voltak olyanok is, amikkel egyenesen küszködött. Öröm volt olvasni, hogy végre nem egy tökéletes főszereplőt akartak lenyomni a torkunkon, aki annak ellenére, hogy milyen nehéz neki, mindenben remekel. Nem ez történt ebben a könyvben, és ennek tényleg nagyon örülök. Az írónő valahogyan jól tudta kezelni ezt a szálat, és annak ellenére, hogy kicsit haragszom, amiért megint gonosz szülőkről olvastam, mégis volt valami életszagú az ő történetükben.

Na persze a romantikát itt is kicsit túlzásba vitték, de azt hiszem, ez csak azt zavarja, aki nem rajong a romantikus regényekért. Mert ez főként az, hiába van benne rendőrség, nyomozás, vagy drogügyletek, mégis az kapta a legnagyobb hangsúlyt, hogy Seth és Maggie egymásra találjanak. Seth túlságosan tökéletesnek lett megalkotva, nem hiszem, hogy tényleg létezik ilyen fiú, az pedig tényleg csodaszámba megy, hogy várni akar a szexszel. Ezért a könyv kicsit kilóg azok közül, amiket mostanában olvastam, de ez nem feltétlenül baj, csak tényleg egy leheletnyit túlzás volt már. Ez mellett is (mármint, hogy a fiú ilyen tökéletes) volt pár klisé a történetben, például Hillary alakja, akit egészen nyugodtan ki is lehetett volna hagyni, mert nem mozgatott meg semmit a történetben. Csak azért volt, hogy meglegyen a kötelező gonosz szereplő az amerikai iskolában. Viszont az meglepett, hogy Maggie-nek konkrétan egy barátja sem akadt, néha elbeszélgetett egy-két emberrel, de konkrétan olyan nem volt az életében, akinek meg tudott volna nyílni. Ezt azért is találtam furcsának, mert általában az ilyen könyvekben a főszereplőnek mindig van legalább egy legjobb barátja, az egyetlen, aki tudja a titkát. Itt ez hiányzott, bár megmondom őszintén, jobb is, hogy kimaradt, legalább ebben a dologban egyedi volt a könyv.

Persze attól függetlenül, hogy ez főként egy romantikus könyv, belepasszolt a drog és az alkoholizmus is. Jól szőtte a szálakat az írónő, néhol tényleg meseszerű volt, de attól még élvezhető. Nagyon rosszul érintett, hogy megint egy gonosz anyáról olvastam, a levelek dacára. Persze egy bizonyos szinten volt bennem egy egészen apró megértés is, hogy ő tulajdonképpen beteg, de valahogy mégsem tudtam őt igazán sajnálni. Azért tökéletes példája annak, hogy miért nem szabad, hogy egy férfi leitasson egy buliban.

Annak ellenére, hogy milyen szerelem alakult ki Seth és Maggie között, nem hiányzott ebből a könyvből a dráma sem. Végre egy író, aki megmeri lépni, hogy mindkét oldaltól vegyen el szereplőket. Csak úgy hullottak az emberek, már ha élhetek ilyen szóval, ami egészen meglepő volt, mert YA-ban nem szokták így megnyírni a karaktereket. A legjobban a kiskutyát sajnáltam, aki egy kis reménysugár volt Maggie lakókocsis életében. De persze Sam-ért is fájt a szívem nagyon, még ha keveset is szerepelt.

Sok helyen, ahogyan említettem már, kicsit túlzás volt a könyv, viszont amikor a brutalitásról volt szó, akkor sem fogta vissza magát az író. Keményen leírta, hogy milyen perverziója volt Alan-nek, vagy hogy mire lett volna képes Zack Maggie-vel szemben. Ezek eléggé elborzasztottak, viszont végre egy könyv, ahol ha bántják a szereplőt, akkor látszik rajta! Például az Elakadó lélegzetben hiába volt bántalmazások áldozata Emma, sosem éreztem rajta, hogy megviselné. Itt viszont igen. És hiába túlságosan romantikus könyv, és hiába mondják rá egyesek, hogy csöpög a nyáltól, azért van benne realitás is rendesen. Éppen ezért nekem nagyon tetszett a könyv, örülök, hogy a kezembe került. Várom a folytatását, mert kíváncsi vagyok, mit tud még hozzáadni az írónő ehhez a történethez.

Értékelés: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Maggie, Dwayne, Seth