Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban.
Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!
De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.
Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk.
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Nem vártam sokat a regénytől, mármint úgy értem, hogy tudtam milyen könyvvel állok szemben. A Ne bántsátok a feketerigót! után kellett valami kikapcsolódás, mert az a regény nagyon kemény és valósághű volt, ezért egy olyat vettem a kezembe, ami garantáltan nem fog csalódást okozni. És nem is okozott. Persze nem lesz a kedvenc könyvem, mert nem volt annyira tökéletes, de arra megfelelt, hogy szórakozást nyújtson a téli szünetben.
Nagyon szeretem ezt a kort, a 19. századot, és bár tudom, hogy a nőknek vajmi kevés joguk volt bármire is, én nagyon szerettem volna, ha ebben a korban éltem volna. De nem így történt, úgyhogy be kell érnem az ilyen, és ehhez hasonló regényekkel. Nagyon jól el lett találva a kor hangulata, talán ez tetszett benne a legjobban. Hogy mennyi minden szabálynak meg kell felelniük a nőknek, még a dohányzás is tiltott, holott ma már... szóval tényleg olyan furcsa olvasni egy ennyire más kort, hogy majd' kétszáz évvel ezelőtt mennyire mások voltak a szokások, és hogy a férfiak tényleg mennyivel szabadabbak voltak a nőknél. Bár őszintén megmondom, hogy nekem nem hiányozna az a szabadság, ami most a nőknek van, mert sok tekintetben szerintem sokkal jobb, hogy kicsit vissza voltak fogva a nők. Úgy értem, hogy mindkét kornak megvoltak a maga feslett női, de legalább régen titokban maradtak ezek az ügyek. Vagy próbálták titokban tartani, ehhez képest most... na de nem megyek bele annyira a kor és az erkölcs analizálásába, inkább írok kicsit a történetről.
A fülszöveg mindent elárul, nem volt semmi meglepetés a könyvben, nem történt olyan dolog, amire ne számítottam volna. Elmaradtak a váratlan fordulatok, a nagy történések, de nem is hiányoztak túlzottan. Ez így volt kerek egész, nem hiányzott belőle semmi. Bár úgy tűnhet, hogy a könyv hatalmas klisékre építkezik, egy valamit mégis hadd emeljek ki. Való igaz, hogy Callie egy szürke kisegér volt a történet elején, és hogy mennyire halál unalmas már, mikor az ilyen női karakterekbe lesznek szerelmesnek a legnagyobb szoknyavadászok. Igen, itt is ez történt, de nem lehet elsiklani afelett, hogy ez hogyan történt meg ebben a regényben. Igen, Callie szürke kisegér volt, aki csak a szabályoknak élt, aki görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy mindig megfeleljen az elvárásoknak, mert ebben a korban ez szinte elengedhetetlen volt. És mégis valami vonzóvá tette Gabriel szemében, valami, ami miatt kilépett a kliséhegyről a regény. Ez pedig Callie személyisége volt. Bebizonyította a könyv, hogy nem kell tökéletesnek tűnni (hiszen senki nem az), és hogy attól, hogy valaki nem a város legszebb nője, még rátalálhat a szerelem egyszer. Mi kell ehhez? A könyv szerintem tökéletesen megadta a választ rá. Gabriel figyelmét akkor hívta fel Callie, mikor mert egy kicsit szabadabban viselkedni és mert egy kicsit kockáztatni, igazán élni. Ezért tetszett nagyon ez a könyv. Sok más mű akkor hibázik, mikor összehozza a "béna csajt" a "menő sráccal", mindezt úgy, hogy a lány nem tesz érte semmit, csak vár, hogy rátaláljon az igaz szerelem. Itt viszont nem ez történt, az üzenet is teljesen más, sokkal jobb. Önbizalom kérdése az egész, és hogy merj kilépni kicsit a komfortzónádból. Persze mondhatják erre, hogy Callie sok illetlen dolgot tett, de szerintem még így is értelmezhető, hogy mit akar sugallni a könyv.
Ami nem annyira tetszett, hogy az én ízlésemnek kicsit túl sok volt benne az erotikus jelenet, simán mellőzhető lehetett volna egy-két esetben. Bár számíthattam volna rá, mert egy az egyben olyan könyv, ami a férfi karakter miatt megköveteli ezt. A másik, és ami miatt jár az a fél pont levonás, hogy Callie és Gabriel mindig összefutottak. Bárhová ment Callie, Gabriel ott volt, és a legtöbb esemény csak azért valósult meg, mert ők véletlenül találkoztak. Nem szeretem, mikor a szereplők dolga ennyire meg van könnyítve. De tényleg csak ennyi gondom volt a könyvvel. A vége talán kicsit még szirupos volt, hogy jaj meglőtték, és jön a fűben összeborulós jelenet, az már egy kicsit túlzás volt, de összességében, én nem vártam, hogy nagy világmegváltó gondolatok legyenek a könyvben. Szórakoztatott? Igen. Kikapcsolt? Igen. Akkor mi más kell még? Számomra nagyon jó élmény volt ez a regény.
Értékelés: 5/4,5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Nick
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése