Tessa Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét. Tessára.
Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.
Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.
Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Branwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében. Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Nem is tudom, hogy mit írjak erről a könyvről. Legszívesebben a falhoz vágnám meg nem is. Második olvasásra sokkal jobban tetszett a Pokoli szerkezetek trilógia, bár a befejezéssel nem igazán vagyok megelégedve. Egyszerűen zavart, hogy muszáj volt minden szereplőnek megtalálnia a boldogságot, mindegyiknek kell egy pár, Sophie-nak fel kell emelkednie, Gabriel és Cecily egymásra találnak. Még utóbbi zavart a legkevésbé, mert Gabriel-t kifejezetten kedveltem a szúrós megjegyzéseivel, és valahogy sejtettem, hogy az ő ágából lesz majd Alec, mert annyira süt róluk, hogy mindketten Lightwood-ok (Lightvödör, hogy Willt idézzem).
Az elején az a kukacos-gyilkolós jelenet egy kicsit Kafka - Az átváltozás című művére hajazott, egyszerre volt abszurd olvasni, viszont végre volt valami akció is, mert az előző kötetben ezt nagyon hiányoltam. Ezen kívül még mi volt? Több, mint 500 oldal szenvedés, nyáltenger, Clare pedig egyfolytában önmagát ismételte. Oké, mindenki tisztában van vele, hogy Jem beteg, mindenki tudja, hogy mennyire fontos egymásnak Will és Jem, de könyörgöm, mért kell ezt 500 oldalon keresztül húzni? Nem sok értelme volt. Lehet, hogy én vagyok kőszívű, de egy pillanatig nem hatott meg a könyv, csak azt éreztem, hogy nyírjátok már ki, mert már mindenki azelőtt siratja, hogy végleg távozott volna közülük. Egyébként a megoldása sem tetszett, valahogy annyira anti-Jem momentum volt, vagy nem tudom hogyan fogalmazzak. Jem nekem mindig olyan embernek tűnt, aki a háttérben marad, onnan figyeli az eseményeket, de tisztán látja a dolgokat. Ezzel szemben most mintha kifordult volna magából a karakter! Én azt hittem, hogy Jem vállalja majd a halált, hiszen biztos volt benne, hogy nagyon hamar eljön érte a drog miatt, és arra számítottam, hogy árnyvadászhoz méltó lesz, ehelyett elszökött a halál elől. És egyáltalán nem érzem logikus lépésnek, mert egyszerűen nem illik Jemhez, hogy ő ezt az utat válassza. Sokkal, de sokkal jobban "örültem volna", ha tényleg meghal, mert akkor legalább nem feleslegesen temették volna már az első könyvtől kezdve.
Az pedig még inkább megdöbbentő, hogy Jem semmit, de abszolúte semmit nem vett észre Will Tessa iránti szerelméből. Nekem Jem mindig annyira bölcsnek tűnt, aki átlát az ilyen dolgokon, és tényleg mindenkinek egyértelmű volt, csak neki nem. Ami pedig a legjobban zavar a könyvben, az szorosan kapcsolódik ehhez, a szerelmi szál. Nekem az első könyvben annyira tökéletes pár volt Tessa és Will, mégis mi a francért kellett belekeverni Jemet is? Amikor arról olvastam, hogy Will hogyan csókolja Tessát, szabályosan izzottak a lapok, de mikor Jem... inkább mintha eláztatták volna őket. Nem működött egyszerűen! Jem Tessa mellett inkább csak egy barát, egy nagyon jó barát, akik között mély kapcsolat van, de nem megy át szerelembe. Minek kellett erőltetni a szerelmi háromszöget, mikor alapból volt elég baj (Will "átka") Tessa és Will között? Azt pedig egyszerűen nem tudom megemészteni, és valamiért ezen pörgött az agyam késő este is, hogy rendben van, Will és Tessa összeházasodtak, de a prológusban az micsoda Jem és Tessa között? Miéééééért? Azt pedig mért fogadja el mindkét fiú, hogy a szerelmük mást is szeret? Szerintem a való életben nem repesnének az ilyenért. Lehet furcsa lesz, amit írok, de mikor én befejezek egy könyvet, hiába játszódik az a múltban, mindig úgy érzem, hogy rendben, én ezt most befejeztem, de a szereplők tovább élik az életüket, nem áll meg a történet. Viszont itt meg miért kellett beleírni, hogy Will megöregszik és meghal? Annyira nem tudom feldolgozni. Nekem Will maga a fiatalság, a lázadás egy személyben, ne akarjuk már tönkretenni ezt a pillanatot azzal, hogy írunk egy prológust, csak hogy említést tegyünk a rengeteg gyerekről...
Nem is tudom, hogy mennyire értékeljem ezt a könyvet. Nem adhatok rá öt pontot, mert ha megnézem, kik kaptak tőlem ötöt pontot, messze van tőlük. De lepontozni sem akarom, mert annyira meg nem volt rossz, szerintem csak a Will iránti rajongásom miatt sértett meg annyira a könyv. Nem tetszett a sok giccses mondat, a sok monológ a barátságról és a szerelemről, mert nem szépek voltak, hanem erőltetettek, megjátszottak. Tessa meg mintha elveszítette volna a jelentőségét a lapok között, mintha nem is lett volna már a végére igazi főszereplő. Amit nem bántam, mert nem igaz, hogy egyszer sem tudta volna Will-nek mondani, hogy előbb szerette! Én ezt a halálos szerelmet Jem iránt nem tudtam elhinni neki.
Értékelés: pont nélkül
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Will, Gabriel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése