Cetta és fia, Christmas Olaszországból menekült az erőszak és a viszontagságok elől Amerikába, a remények országába. A nő egyetlen vágya, hogy a kisfia igazi amerikai legyen: szabad azért, hogy boldog lehessen, de mindenekelőtt szabad azért, hogy önmaga lehessen.
Ám a huszadik század eleji New York külvárosaiban „amerikainak lenni” egyben azt is jelenti, hogy konfrontálódni kell a világ minden szegletéből érkező emigránsok közösségével, amelyben a törvényeket a gengszterek és az embereik diktálják. Ebben a helyzetben nem könnyű élni és az álmokért küzdeni, hacsak nincs az embernek különleges tehetsége. Christmas bizton számíthat a rendkívül élénk fantáziájára és arra a képességére, hogy amit mesél, azt hihetővé is tegye olyan történetekkel, amelyek álmodozásba ringatnak mindenkit, aki csak hallgatja. Így születik meg a Diamond Dogs képzeletbeli bandája, amely mindössze két kisfiúból áll, mégis képes egész New York urává válni, sőt az első független rádiócsatorna segítségével a város minden lakásába eljutni.
Az Álmok bandája Christmas és Cetta története, és minden emberé, akinek az élete az övékbe fonódik a huszadik század elejétől 1929-ig, Olaszországtól az őrült húszas évek New Yorkján át Kaliforniáig és a születőben lévő hollywoodi filmiparig. Kitűnő példája annak, hogyan lehet tiszta szívet megőrizve ésszel feljutni a ranglétra legaljáról akár a legtetejére, hogy érdemes kitartani az álmaink mellett, mert megvalósulhatnak, ha harcolunk értük.
Luca Di Fulvio egy igazi nagyregénnyel ajándékoz meg bennünket, amely mesél a rádió, a mozi, a Broadway, a reklámok, a felhőkarcolók, az autók – de mindenekelőtt egy nagy szerelem, Ruth és Christmas szerelmének – születéséről, és egy álom erejéről, amely talán még a valóság felett is győzedelmeskedhet.
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Bár az író előbb írta meg ezt a regényt, én később olvastam, mint A lány, aki megérintette az eget kötetet. Sok hasonlóság van benne, kezdve a környezettel és a társadalmi helyzettel, amivel a szereplőknek meg kell birkózniuk, de ott van még a főgonosz is, aki elkövetett egy tettet, de később majd vissza fog térni. Nem zavartak a hasonlóságok, mert nem voltak annyira jelentősek, tehát ettől függetlenül a könyv nagyon is megállja a helyét, csak egy "baj" van vele, iszonyatosan realista és naturalisztikus. Ami nem feltétlenül hiba egy regénynél, de én sokszor úgy éreztem, hogy meg kell állnom és kicsit félre kell raknom. Ezért volt az, hogy rám nem jellemző módon, nagyon lassan jutottam el a végére, majdnem egy hónapig tartott (igaz közben olvastam mást is).
Alapvetően imádom a húszas éveket, köszönhetően Fitzgerald-nak, ez a könyv viszont nem a csillogást és a pompát mutatta be, hanem New York olyan oldalát, amit nem szívesen ismernék meg személyesen. Mert nagyon kegyetlen, ugyanakkor elképzelhető, hogy valóban megtörténnek ilyen dolgok, sőt, még durvábbak is. Elborzasztott a könyv, mikor Bill megerőszakolta Ruth-t, viszont teljesen át tudtam érezni, hogy mi játszódott le a lányban. Nem akarok személyeskedni, nem ide tartozik, de van valami, ami miatt megértem Ruth-t, ugyanakkor mégsem kedveltem őt, mint főhősnőt. Persze az érthető, hogy mennyire nagy mértékben befolyásolta az életét ez az incidens, érthető, hogy fél a férfiaktól, nem is erre gondolok, mikor azt mondom, hogy nem kedvelem. Nyilván a személyisége ez miatt indult egy olyan irányba, amibe nem kellett volna, de azok után is, hogy ő úgy érezte, hogy magára talált, és most őszinte magával, mert már nem fél... erre értem, hogy ezekben a pillanatokban sem szerettem őt, kifejezetten ellenszenves volt sokszor, pedig tudom, hogy amin átment olyan fiatalon, az mekkora nyomot hagyott rajta.
Ezért is volt nagyon szép, ahogyan Christmas megpróbálta őt "megmenti" ebből az életből. Én is vágyok egy Christmas-re, egy fiúra, akitől nem kell félni, aki annak ellenére, hogy milyen világban nőtt fel, nem vált annak részesévé. Hogy is fogalmazzak... megőrizte az ártatlanságát, hiába volt köze a maffiához, meg efféle alvilági ügyletekhez, valahogy ő mégsem illett bele. A szerelem nem volt olyan hangsúlyos ebben a kötetben, talán ezért is van, hogy Ruth részéről nemigazán hittem el. Christmas az egyértelmű volt, de nekem a lány érzelmei nem jöttek át. Talán ezért gondolom azt, hogy egy másik lány sokkal jobban illett volna hozzá, sőt, a végéig azt hittem, hogy ez egy keserédes, beteljesületlen szerelem lesz, hát ez nem jött be, viszont legalább nem is volt romantikus, nyálas összeborulás a végén. Ez piros pont.
A történet első része kissé vontatott volt, nehezen olvastam, pedig abban nem volt annyi kiakasztó dolog, mint a másodikban. Ha én ezt tudtam volna... oké, akkor is elolvastam volna a könyvet, de nagyon sokszor éreztem úgy, hogy felfordul a gyomrom attól, amit olvasok. Mindenki, aki olvasta már, tudhatja mire gondolok, igen, Bill jeleneteire. Egyszerűen hányingerkeltő volt, amit ő csinált, mert bár a szerző másik könyvében is volt főgonosz, de közel sem volt ennyire kegyetlen. Egy bizonyos szintig annak érthető a haragja, de Bill... meglátom ezt a nevet, és mostantól minden Billt utálni fogok, de tényleg. Nem is a pornóipar bemutatása volt sok, hanem az erőszak, és hogy vannak olyan emberek, akik élvezik, ha azt látják, hogy másokat bántalmaznak. Tényleg nagyon velős a könyv, nehezen emészthető, ezért én csak annak ajánlom, aki nem túl rózsaszínlelkű, mert azt kiakasztaná.
Amit viszont imádtam, az az, ahogyan Christmas eljutott a csúcsra. A rádiók világa, a színház, az írás... mind-mind olyan dolgok voltak, amik kiszínezték a történetet. Adtak mellékszereplőket a könyvnek, akiket lehetett szeretni és nem szeretni, de mindenképpen volt ettől a könyvnek egy nagyon különleges része, amit tényleg szerettem olvasni. Azt mondom, ha Bill esetleg kimarad, még nem is egészében, de legalább az erőszakos jelenetek, Ruth egy kicsit szerethetőbb, akkor tökéletes könyv. De nekem Mercurio és Giuditta szerelme sokkal jobban tetszett, hihetőbb volt, ráadásul a lány is kedvelhetőbb. Tudom, hogy Christmas és Ruth szerelme teljesen más, nekik meg kellett birkózniuk azzal, hogy Ruth-t bántalmazás érte, de ezt sokkal jobban is megírhatta volna. Ettől függetlenül öt pontos, mert nagyon jó könyv, de a szerző másik regénye mégis jobban tetszett.
Értékelés: 5/5
Borító: 5/3
Kedvenc szereplő: Christmas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése