Cassel átoktevők családjából származik, akiknek hatalmukban áll, hogy kezük legkisebb érintésével megváltoztassák valaki érzéseit, az emlékeit, a szerencséjét. Mivel az átoktevés törvényellenes, ők mindannyian gengszterek vagy szélhámosok. Kivéve Casselt. Az ő érintése nem varázslatos, úgyhogy ő kívülálló, az egyenes srác egy görbe úton járó családban. Mindössze egyetlen apróságot kell elnézni neki, hogy három évvel ezelőtt meggyilkolta a legjobb barátját, Lilát.
Az azóta eltelt idő alatt Cassel, beleolvadva a tömegbe, gondosan felépítette a normalitás látszatát. Ám a látszat bomlásnak indul, amikor Cassel egy szörnyű álomtól űzve, amiben egy fehér macska akar neki valamit mondani, egyik éjszaka elkezd alvajárni. Más, felkavaró dolgot is észrevesz, két bátyjának furcsa viselkedését is beleértve. Titkolnak előle valamit, amiből egy rejtélyes történet bontakozik ki. Ahogy Cassel elkezdi gyanítani, hogy részese egy óriási csalásnak, azt is szeretné megtudni, valójában mi történt Lilával. Az is lehet, hogy még mindig életben van? Hogy ezt kinyomozza, Casselnek túl kell járnia az összes körülötte lévő szélhámos eszén.
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Azt hiszem ez volt az év legbizarrabb olvasmánya. Hirtelen nem is tudom hova tenni a könyvet. Kezdjük ott, hogy már az eleje egy hatalmas "ez mi a fene?" momentummal indul, és ez később csak fokozódik. Értetlenül álltam előtte, hogy én most milyen világba csöppentem is bele, és megmondom őszintén, az első száz oldalt nem is élveztem. Nagyon gyors tempójú könyv volt, egyszerre lett nagyon sok dolog belesűrítve. Az egyik pillanatban Cassel még a kollégiumban van, felébred a tetőn, miután alva járt, és olvasásaim legkülönösebb álmával rukkolt elő; aztán a másik pillanatban már el is küldik az iskolából egy rövid kényszerpihenőre, hogy utána megismerkedjünk a családjával. Akik rettenetesen furák! Tehát ahogyan ez fel lett építve... az apa meghalt három éve, az anya börtönben van, ami mellesleg olvasás közben nem is tűnt annyira súlyos dolognak. Mármint úgy értem, hogy Cassel és az olvasó is tudomásul vette, kész, ennyi a történet. Majd nemsokára kiszabadul. Aztán ott van még a nagyapa, aki Casselen kívül az egyetlen karakter volt, akit sikerült megkedvelnem a családból. Az anya nem is sokat szerepelt, de mikor megtette, akkor sem csinált olyan dolgokat, amitől nekem kedvelnem kellett volna, a két testvértől pedig egyenesen a falat tudtam volna kaparni. Az én szememben tipikusan az olyan idősebb testvér szerepét töltötték be, akikhez mindig fel kell nőni, és akik mindig csak kisöcsként tekintenek Casselre. Nem igazán tudom megmagyarázni pontosan, hogy hogyan értem ezt, de tetteik igazolják őket.
Bár alapjáraton véve nem szeretem a jelenidőben írt regényeket, itt ez mégsem okozott gondot, mert Cassel narrációját öröm volt olvasni. Kellő humorral és önkritikával rendelkezik, és nagyon tetszett, hogy nem lett elszúrva a szemszöge. Vannak írók, akik beleesnek abba a hibába, hogy a fiúszemszög elmenne akár lánynak is, mert érződik rajta, hogy nő írta, és nem tudott belelátni egy fiatal fiú gondolataiba. Ami egyébként szerintem nehéz dolog is, szóval minden elismerésem Blacké, mert Cassel-t nagyon megszerettem, és sokszor felnevettem az olvasás alatt.
Tetszettek a visszaemlékezős jelenetek, betekinthettem általuk a szereplő múltjába, és sikerült elhinnem, hogy ő tényleg él. Sőt, ezzel a húzással még Lila karakterét is megkedveltem egy kissé, mert ha nem lettek volna ezek a jelenetek, akkor a visszatért Lilát egyáltalán nem szívlelném, mivelhogy szinte esélyem sem lett volna megismerni jobban. Így viszont ő is kapott múltat, és kellően kiismertem a személyiségét.
A csavar... hát nem mondanám, hogy túlságosan meglepett, elég gyorsan ki lehetett találni, hogy mi történt igazából azon az ominózus éjszakán. Bár azt valahogy sejtettem, hogy Lila biztosan nem lehet halott, mert ha a fülszöveg ennyire erőlteti egy szereplő sötét foltját a múltjában, akkor az 1. valószínűleg mégsem úgy van, ahogyan azt a főhős gondolta vagy 2. csak még nagyobb hangsúlyt kap. Itt mindkettő megtörtént, engem nem ért nagy meglepetés, viszont azt is elmondhatom, hogy Cassel is hamar rájött (a többi YA szereplővel ellentétben). Black nem hagyta sokáig a sötétben, hanem engedte őt gondolkodni, szóval ezért hatalmas nagy piros pont jár!
Ami kifogásolható, az a könyv hosszúsága. Háromszáz oldal szerintem kevés volt egy ilyen világ részletes bemutatásához. Tulajdonképpen megtudtam minden fontos részletet, hogy sokfajta átokvető van, a világon mindenki tud a varázslókról, és hogy mindenki kesztyűben jár. Ezzel úgy önmagában nincs is bajom, de érezhető, hogy a könyv vár a folytatásra, mert most még olyan, mintha kaptam volna ebből a világból egy részletet, de nagyon sok potenciál rejtőzik benne. Ami egyébként valamilyen szinten mégis érdekes, mert a könyv végén szinte majdnem kerek lezárást kapunk, olyan édes-keserű befejezést, hogy Cassel szerelmes a lányba, és mikor azt hinnénk, hogy végre a lány is viszontszereti, kiderül, hogy elvarázsolták... Tehát egyértelműen várat magára a folytatás, a világ miatt, de annyira megőrülni nem fogok a várakozásban a második részért.
Értékelés: 5/5
Borító: 5/4
Kedvenc szereplő: Cassel, Lila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése