Fülszöveg
Végre itt van a New York Times sikerlistás Gyönyörű sorscsapás nagy izgalommal várt folytatása! Lehet-e túlságosan szeretni? Travis Maddox két dolgot őrzött meg az anyja halálos ágyán mondott szavaiból: Nagyon szeress! És még keményebben küzdj! A Veszedelmes sorscsapásban Travis életét könnyűvérű lányok, illegális fogadások és az erőszak teszik ki. De éppen akkor, amikor legyőzhetetlennek érzi magát, Abby Abernathy térdre kényszeríti. Minden éremnek két oldala van: a Gyönyörű sorscsapásban Abby mondta el, hogy látja a szerelmüket. Most elérkezett az idő, hogy Travis szemén át lássuk kettejük kapcsolatát, és újabb részletekre is fény derüljön.
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Mindig meglep, hogy hogyan lehet egy jól induló és majdnem jól végződő történetet ennyire elrontani. Sokkal jobban tetszett Travis szemszöge, talán azért is, mert nem volt annyi problémázás, vagy nem voltak annyira kiemelve. Egyébként egészen érdekes dolog ez, hogy mindkettő kötetet nő írta, mégis eltérnek. Mondjuk azt nem tudom, hogy hány pasi fogalmazna úgy, ahogyan Travis tette jópárszor, de szerintem eléggé el lett találva az ő szemszöge. Már csak azért is, mert mikor Abby szemszögét olvastam, minden olyan komplikáktnak, nehéznek tűnt. Legalábbis jobban, mint a fiúéban. Abby sok mindent jobban kiemelt, valamiről többet beszélt, és tényleg érdekes, hogy egy nő mennyire aprólékosabban látja a dolgokat, és mennyire figyel a részletekre is.
Azt nem mondom, hogy teljes a történet Abbyé nélkül. Úgy gondolom, mind a kettőt el kell olvasni ahhoz, hogy az olvasó teljes képet kapjon, mert tökéletes kiegészítik egymást. Voltak olyan jelenetek is - bár nem sok-, ahol Abby nem szerepel, ezek közül a kedvencem az volt, mikor megtudtam, honnan is ered a galamb elnevezés. Emlékszem, hogy a másik könyv kapcsán egyszer olvastam, hogy mennyire bugyuta becenév, nos én nem tartottam annak sose, de ez a magyarázat teljesen meggyőzött arról, hogy nagyon aranyos becenév ez. A prológus is elég jól felvezette a név előtörténetét, bár nem mondom, elég szomorú kezdés volt ez.
Aztán jobban belelendültünk a dolgokba, már ismerősek voltak a történések, és mégis más! Mert Travis szemszögéből valahogy nem tűnt úgy, mintha Abby-t érdekelne a fiú. Teljesen közömbösnek tűnt, holott tudom, hogy nem így volt, hisz olvastam a szemszögét, tudom, hogy miket érzett. Travisről egyértelmű volt mindkettő regényben, hogy odavan a lányért, és nekem kicsit visszafogottabbnak tűnt most. Lehet csak azért, merta a saját hibáit nem emelte ki úgy, mint ahogyan azt Abby tette vele kapcsolatban. Anno azt mondtam, hogy a Gyönyörű sorscsapás a túlzások könyve, ezt a véleményemet most is tartom. Nem hiszem, hogy ilyen a valóságban is történhet, nem hiszem, hogy reális lenne a könyv. Mind a bunyók, mind a szerelem tekintetében, vagy akár gondolhatnék a vegasi kiruccanásra is, a pókerre, meg hogy Travis mennyire ügyesen verekedik. És hogy ez nem rémíti meg Abby-t...
Ha már itt tartunk, azt azért megjegyezném, hogy rettenetes felelőtlenség volt Abby-t elvinni a bunyóira, főleg azok után, hogy az egyiken meg is sérült. Ezek után én nem értettem, hogy Travis mért olyan önző, hogy a következőre is elviszi, holott tudja, hogy mennyire veszélyes ez. Ha annyira szereti, mért nem akarja jobban megóvni? A bátyja pedig a másik, aki jobb, ha elbújik, hiszen férfi létére jobban megijedt, mint egy lány tenné, és rendesen cserben hagyta Abby-t. Ez nem tetszett, egy férfi legyen bátrabb, főleg egy Maddox.
A végét ismét csak túlzásnak éreztem. A Gyönyörű sorscsapásnak a vegasi lagzi miatt, meg azok a dolgok is közrejátszottak abban, amiket az előbb felsoroltam. Itt már nem zavart annyira, bár szerintem elhamarkodott döntés még alig egy év járás után (sőt, egyáltalán nem volt annyi) elvenni valakit, főleg, hogy a gyűrűt is már elég hamar megvette. Mikor is? Az még valahogy ősz végén lehetett, hisz a szakítás előtt történt, ami télen volt. Akkor meg mióta is jártak? Három hónapja? Vagy még annyi se, mert az elején sokszor köröztek csak egymás körül. Plusz a tetkó... számomra ez nem lenne annyira romantikus, mint ahogyan ez be lett állítva, sőt, talán kissé mániákusnak is érezném a pasit. Ilyen rövid idő alatt ilyen mély szerelem szerintem nem alakulhat ki.
Epilógusnak is tökéletes beillett volna az utolsó számozott fejezet, főleg az apa meghatódása, úgy voltam vele, innen már nem mehetünk lejjebb, aztán az epilógus ezt jól tönkre vágta, és bebizonyította, hogy de, mégis van út még lefelé! FBI? Benny halála? Mégis mi a jó istennek kellett ezt beleírni? Az írónő annyira szeretett volna mindenből egy kicsit belerakni a könyvbe, hogy olyan, mintha kicsordulnának ezek a történeteket a könyvből, mintha a regény nem bírná már el. És én sem bírom! Még a gyerekekkel nem lett volna olyan nagy baj, számtalan szerelmes történet így végződik, hogy lesz pár gyerek az epilógusban (pl Harry Potter, bár az nem is szerelmes, vagy a Tökéletes kémia, hát én valamiért ezt sose szerettem), de ez a titkos ügynök, a feleség rájön a levelekből dolog már rendesen túlzás volt, felesleges körítés. Amíg nem olvastam az utolsó mondjuk ötven oldalt, szívesen adtam volna ötöt a könyvnek, mert tetszett, tényleg élveztem (bár a suli miatt lassabban olvastam, mint az előző kötetet), a vége mégis konkrétan megerőszakolta az egész eddigi leírtakat, ami miatt nem adhatok ötöt, mert az a könyv, minden szépsége ellenére, aminek a vége ilyen bosszantó, az nem érdemli meg. Nehéz helyzetben is vagyok, mert ennek ellenére jobban tetszett Travis szemszöge, de akkor se értékelem ötre a vége miatt! Ezt igazán nem kellett volna, kár, hogy így elszúrta. Bár a Gyönyörű Sorscsapás attól kezdve nem tetszett, hogy összejöttek, ez csak Vegas utáni résztől. Ami mindenképpen jobb. De mivel nincsen háromnegyedes értékelés (tulajdonképpen írhatnék, de molyon nincs), ezért marad a négy és fél. Kár, őszintén sajnálom, hogy ez így alakult a végére.
Értékelés: 5/4,5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése