EGY APRÓ KIS TÉNY: MEG FOGTOK HALNI
1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga.
Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.
FONTOS INFORMÁCIÓK
ez a kis történet
egy lányról
egy harmonikásról
néhány fanatikus németről
egy zsidó bokszolóról
és egészen sok lopásról szól.
MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL
A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA
MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT.
Véleményen: vigyázat, spoileres!
Nem fogok tudni sokat írni erről a regényről, mert ha valami tetszik, arról sose tudok annyira sokat beszélni, bár szerintem eléggé érdekes dolog ez. Pár hónapja láttam a készülő film előzetesét, amikor is úgy döntöttem, hogy nekem ezt muszáj elolvasnom. Csak most jutottam el odáig, hogy ezt megtehessem, mert amiket nagyon olvasni szeretnék, azokat mindig halogatom, hogy minél később kelljen megválnom a történettől. Nagyon hamar a végére értem, egyrészt azért, mert olvastatta magát, az író stílusa nagyon könnyed, másrészt meg tudni akartam, hogy mi lesz a vége. Mert volt egy olyan vitathatatlan érdeme a szerzőnek, hogy elszórt pár információt, vagy egy mondatban közölte, hogy ez meg ez meg fog halni, de addig van még két hónap (most csak mondok egy példát, pontosan nem emlékszem, hogy hogy volt) és akkor addig menjünk még vissza a fő történetszálhoz. Én meg közben annyira ideges lettem, mert tudtam, hogy meg fog halni a szereplő, a kérdés csak az, hogy mikor. És bár volt, akinél megmondta, hogy majd el kell búcsúznunk tőle, mégis nagyon fájt a könyv vége. De erről később.
Az elbeszélés módja nagyon tetszett, főleg az, hogy konkrétan a Halál szemszögéből olvastam a regényt. Ez adott egy egyedi ízt a történetnek, még sosem találkoztam ilyennel. A Halál humora fantasztikus, és szeretném azt hinni, hogy ha valóban szokott így magával morfondírozni, akkor tényleg ilyen jó fej. Az is nagyon tetszett, hogy bár nem voltak nagyon tájleírások, sőt egyáltalán alig kaptam információt róla, hogy mi hogyan néz ki (amiért általában haragudni szoktam), mégis el tudtam erről feledkezni, mert volt, hogy az író beleírt olyan egyszerűnek tűnő mondatokat, amik nyílvesszőként fúródtak a szívembe.
Liesel egy nagyon aranyos lány, aki már a kezdetektől fogva belopta magát a szívembe, bár voltak dolgai, amikor kicsit fejbe tudtam volna billenteni, de hát kinek nincsenek? A könyv és az olvasás iránti szeretet is érdekes módon jelent meg (hiszen ellopta a könyveket), mégis nagyon tetszett, amiért ilyen jelentős volt a könyvben, hogy mennyire jó az olvasás, és hogy sokszor segíteni is tud (gondolok itt arra, mikor a pincében Liesel felolvasott az ijedt embereknek). Azt hittem, hogy Max kicsit hangsúlyosabb lesz a történetben, vagyis elszerepelgetett ő, a családnak is nagyon fontos volt, én viszont teljesen közömbös maradtam iránta, ami nem feltétlenül baj, hiszen legalább nem idegesített. A Liesel-nek szánt ajándéka azért nagyon tetszett. A családból nagy meglepetést nem okozok, amiért a Papát kedveltem nagyon, Rosát nem, mert ugyan látom benne a szeretetet és a törődést, de valahogyan úgy egészében nekem egyáltalán nem volt megnyerő az ő karaktere. Viszont akivel teljesen a szerelem... az Rudy. Annyira szerettem őt, hogy olyan aranyos kis fiúgyerek, aki teljesen odavan a lányért, csókot akar tőle, és tényleg olyan gyerekesen aranyos dolgon kezeli ezt a szerelem dolgot. Nagyon is valóságos volt, mert el tudtam képzelni, hogy ők ketten valamikor tényleg így viszonyultak egymáshoz. Azt sajnáltam nagyon, és azért is tört össze a szívem, mert Rudy úgy halt meg, hogy soha nem kapta meg a lánytól a csókot, és nem tudta, hogy Liesel is szereti őt... Ez nekem nagyon fájt a végén, de nem haragszom, amiért meghalt, mert így nem veszítette el a hitelét a könyv.
Nagyon érdekes volt olyan németek szemszögéből olvasni a második világháború időszakában, akik attól függetlenül, hogy németek, nem támogatják Hitler eszméit, és hogy a Papának is miket kellett elszenvednie, csak mert nem támogatta a Führer elveit. Számtalanszor olvashattunk már ilyen regényt, olyat is, hogy egy zsidót rejtegetnek, de az egész könyvben volt egy olyan plusz, ami túllendítette ezeken a kliséken, és ettől lett különleges, ettől lett az egyik kedvenc könyvem. Meg azért is, mert elérte, hogy sírjak rajta, ami nem sok regénynél fordult elő. A kedvenc jelenetem pedig az volt, mikor Rudy belement a vízbe Liesel könyvéért, és bármennyire is szomorú, az is nagyon szép volt mikor Liesel megcsókolta a halott Rudy ajkait. Gyönyörű az egész könyv, na.
Értékelés: 5/5
Borító: 5/5
Kedven szereplő: Rudy, Liesel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése