Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Miután elolvastam a SZJG-t (ami nálam egy erős négyest kapott, mert bár jó, és szórakoztat, de nem tudott megnyerni magának), nagyon kíváncsi lettem erre a kötetre. Szimpatikusabbnak tűnt, mint a SZJG, talán azért, mert nincs akkora kultusz köré építve (még).
Mivel még sosem voltam ilyen kaliberű fesztiválon, ezért nem tudtam, hogy mit várjak tőle. Elképzelni persze tudom, hogy milyen lehet ez, de én tapasztalatok nélkül biztos, hogy nem fognék neki megírni egy ilyet. Nem tudom, hogy Laurának mennyi tapasztalata van, az biztos, hogy én mindenféle előzetes tudás nélkül mondom, hogy szerintem egy fesztivál nagyon nem ilyen. Kezdeném azzal, hogy a neve az nagyon ötletes, mert egyszerre jelentheti a színpadok nevét, ami kapcsolódik Bábel történetéhez, de gondolhatunk arra is, amire Zsófi is felhívta a figyelmünket, mint bábeli zűrzavar, mert annyi az ember itt, sok nemzetiség, satöbbi. Voltak apró hibák, amiket fesztiválra való járás nélkül is kiszúrtam, például én nem hiszem, hogy a fesztivál napján a helyszínen olcsóbban adják a jegyet. Pont, hogy horribilis összegért lehet hozzájutni, elvégre szinte ez az utolsó lehetőség, hogy valaki bejusson, és az eladó is szeretne nagy bevételt magának, nagy haszonra szert tenni, ami teljesen érthető (már én is gondolkodtam rajta koncertek alkalmával, hogy az amúgy tízezres jegyet eladom harmincért, de aztán letettem róla haha). Másrészt furcsa, hogy mindenki ennyire kedves volt a nulladik napon. Koncerten már sokfélén és sok helyen jártam, így azért azt elmondhatom, hogyha véletlen valakihez egy leheletnyit hozzáérek, már az nem tetszik neki. De lehet csak az a társaság volt rossz, nem tudom. Egyszer kideríteném, hogy tényleg ennyire barátságos és közvetlen-e mindenki.
Ami még negatívum egy kicsit, hogy a nemzetiségek mind-mind egy bizonyos sztereotípiába kerültek. Valamiért nem gondoltam, hogy Laura olyan szerző, aki ezeket használja fel a karakterei megalkotásához. Mert egy ember ne azért viselkedjen úgy, ahogy viselkedik, mert most ő éppen egy holland, német vagy esetleg olasz (Luca Rossi, oh). Szerintem, aki tiniket akar megfogni a könyveivel, az ne hódoljon be az előítélteknek, mert ebben a korban olyan befolyásolhatóak az emberek, és nekem az jött le a könyvből, ha valaki ilyen meg olyan nemzetiségű, akkor bunkó meg seggfej. Holott tudom, hogy ez biztos nem így van. Én se szeretem, mikor a magyarokra ráhúznak egy bizonyos skatulyát.
Hogy a karakterekről is szóljak pár szót. Sokkal nehezebb megkedvelni a szereplőket egy kötet alatt, mint a SZJG-vel ellentétben nyolc kötet alatt, ezt elismerem. De én mégis valahogyan Zsófiékat közelebb éreztem magamhoz. Talán ez azért van, mert nem is olyan rég, pár éve még én is úgy ábrándoztam énekesek után, ahogyan ő tette. Bár olyan másfél éve már kinőttem belőle, és csak titokban ábrándozok róluk (viszonylag szolid módon), emlékszem még azokra az időkre, mikor én is hozzá akartam menni az énekeshez (gyereket azért nem akartam, vagy ennyire nem rugaszkodott el a fantáziám), de vágytam rá, hogy megismerjem a zenészt. És ezért van, hogy nekem mind Zsófi, mind a többiek jobban a szívemhez nőttek, és kifejezetten kedveltem őket. Kivéve Kolost. Na ő egy nagy bunkó, és annyira de annyira boldog vagyok, amiért nem ő lett a nagy szerelem.
Ha már a szerelemnél tartunk; ez is ismerős dolog a számomra. Mármint hogy valaki csak pár napig tetszik, hirtelen felindulásból. Általános iskolában gyakran előfordult velem, bár akkor a fiú sosem volt ilyen bunkó, mint amilyen Kolos. Nem is értettem, hogy Zsófi azt a fél (vagy egy nap? Másfél? Kicsit gondom akadt az idővel) napot hogyan áldozhatta arra, hogy erről a faragatlan tuskóról áradozzon. Vicces.
Már a kezdetektől fogva Szaszának szurkoltam. A neve kissé kiakasztott (mert én csak a Szabinákat Szaszázom - egyéni szoc.probléma, tudom), de mint karakter nagyon tetszett. Attól eltekintve, hogy mennyire csajozós, a dolgok mögé látva nagyon szerethető egyéniség, akit az első felbukkanásától kezdve szerettem. Nagyon szurkoltam nekik, azt hiszem azzal sem árulok el túl sokat, ha azt mondom, hogy sejtettem, hogy ők lesznek a nagy szerelmes pár. Valahogy egyértelmű volt, hogy nekik egymásra kell találniuk. És rettenetesen örülök neki, hogy Laura nem azt csinálta, mint a SZJG esetében, hogy fogott egy nagy menő pasit, aki abszolúte nem olyan lányokkal járt eddig, mint a főhősnő, aztán belé a véletlen folytán mégis szerelmes lesz. Ahogyan a SZJG-ben nem csíptem Cortezt, most annyira bírtam Szaszát.
A többi karakter is színes egyéniség, elég csak a nevekre gondolni. Mondjuk Boldit nem kifejezetten kedveltem, én falnak tudnék menni az ilyen részeges alakoktól. Viszont a többiek aranyosak voltak, még akkor is, ha nagyon jellemző hibáik voltak, mint beképzeltség, vagy egy kicsi lenézés... Koloson kívül tényleg mindenkit megkedveltem, még Hipót is, bár kissé húztam a számat, hogy nevetség tárgya lett az igen komoly betegségéből. Na igen, még a punkot se szerettem, bár őt talán azért, mert ő is tökéletesen megfelel a sztereotípiáknak. Ha a punk osztálytársam elolvasná a könyvet, ez tuti kivágná nála a biztosítékot. Attól, hogy valaki punk, nem ilyen, és rá végig azért voltak csak jellemzők a tulajdonságai, mert egy punk.
Nem hiszem, hogy egy ilyen nagy fesztiválon ennyire kellene unatkozni. Az eső valóban egy kicsit lelombozta a hangulatot, de nem igaz, hogy ennyire nem tudtak mit kezdeni magukkal a szereplők. A kedvenc jelenetem egyértelműen az volt, mikor Zsófi és Szasza összeházasodtak. Annyira "izgultam", hogy legyen csók, és amikor megtörtént, tudtam, hogy Szasza részéről ez több, mint barátság. Kár, hogy a szereplőknek olyan sokára esett le. Igazából ezt sajnálom, hogy csak egy könyv, olyan kevés időt tölthettem a szereplőkkel. Ezt a társaságot jobban kedvelem, mint Reniét, mert bár ebben a könyvben is vannak rendesen túlzások és szépítések, mégis valósabb, mint a "suli legmenőbb pasija beleszeret a nyomi lányba és együtt élnek Párizsban az érettségi után" dolog.
Úgyhogy én erre a könyvre most bátran megadom az öt pontot. Fesztivál analfabétaként nem tudom, hogy mit mennyire jól gondoltam, vagy mennyire tapintottam rá a lényegre, esetleg gondolom rosszul, de kikapcsolt a könyv, olvastatta magát (két nap alatt megvolt), és vártam a suli végét, hogy hazajöhessek és olvassam.
Értékelés: 5/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Szasza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése