Clara Gardner élete alaposan megváltozik, amikor kiderül, hogy félig-meddig angyal. Nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb az embereknél, hanem rendeltetése is van. De hogy mi ez a feladat, arra nem könnyű rájönnie. Látomásában csupán egy idegent lát, aki csapdába esik egy erdőtűzben. Édesanyjával kutatnak a tűz helye után, nyomozásuk egy wyomingi városba vezeti őket. Úgy döntenek, Jacksonban a helyük, odaköltözik a család. A következtetéseik helyesnek bizonyulnak: Clara az iskolában már az első napon megpillantja a látomásaiban szereplő fiút, Christiant. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy feltűnik egy másik, szintén vonzó srác, Tucker, aki szemlátomást komolyan érdeklődik Clara iránt. Ahogy Clara próbál kiigazodni a feje tetejére állt világában, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében – őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát?
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Azért akartam elolvasni ezt a könyvet, mert a Maxim kiadó volt olyan kedves a mostani rendeléseknél, hogy egy ilyen noteszt küldött ajándékba, nekem pedig annyira megtetszett a történet atmoszférája, hogy muszáj volt megrendelnem.
Nem is tudom mit írjak róla. Nem mondom, hogy rossz olvasmány, de azt se, hogy kiváló, inkább csak szimplán egy jó könyv, gyorsan befalja az ember, mert olvastatja magát. Minden kötözködés ellenére mondom, hogy látszik rajta, hogy az írónőnek ez az első könyve. Mert minden kis pontatlanság, hiba megtalálható benne, mégis egyszerűen annyira aranyos és naiv kis könyvecske. Sokan írták, hogy lassú a tempója, nos nekem meg pont, hogy gyors volt. Mintha az írónő semmit se részletezett volna ki, hanem mindenből kaptunk egy-egy szeletet, szimpla betekintésként. Először leírja a rendeltetést, aztán ahogyan Clara rájön, hogy hová is kellene menniük, rögtön felkerekednek, és csapot-papot hátrahagyva elindulnak. Nos ez lehet, hogy csak nekem volt furcsa, mert annyira hirtelen jött, és Jeffrey-n kívül nem is láttam, hogy ez megviselte volna a családot. Pedig azért egy ilyen nagy volumenű költözés biztosan nyomot hagyott volna legalább a viselkedésükön. Arról meg nem is beszélve, hogy elvégre Clara-nak voltak barátai a régi helyen, nos róluk egy szó sem esett.
Aztán amint beköltöztek, mintha úgy folytatták volna az életüket, ahogyan eddig. Gyorsan talált barátokat magának (bár Kay karaktere most még eléggé klisés), gyorsan jött a két fiú, akik majd a szerelmi háromszöget alkotják Clara-val, ami egyáltalán nem baj. Mert végre egy könyv, ahol (bár bizonyára jelentős lesz, hisz van még két könyv, plusz egy novella) nem szenved a főhős, hogy melyik fiút válassza, mert igazából - szerintem - itt nem az érzelmei kavartak be a végén Clara-nak, hanem a küldetés tudata.
És akkor el is érkeztem ahhoz a részhez, ami az egész könyv mozgatórugója. Az angyalok. Ez a szál nagyon gyengén jelent meg, gondolok itt arra, hogy tulajdonképpen semmit nem tudtunk meg róluk, csakhogy van "telivér" (ez olyan elnevezés, amit a lovaknál használnak, na ez kicsit viccesen hat ilyen környezetben), a félvér (ami elvileg nefilim, és sokkal szebb szó is rá, nem értem itt mért nem ezt használják), és a negyedvér, mint Clara. Aztán ennyi. Egyes angyalok erősebbek másoknál, a felmenőktől függően, valamint az átlagnál jobb képességeik vannak, intelligensebbek is, aztán még ott van a dicsfény, ami kicsit nevetséges, ha arra gondolunk, hogy az egésznek olyan karácsonyfa hangulata van, ahogyan azt Clara is említette egyszer. Viszont ami kifejezetten tetszett az angyalokkal kapcsolatban, a szárnyszín. Szerintem lesznek is még konfliktusok ebből adódóan; tényleg ezt találta el a legjobban az írónő, hogy ezzel szemléltesse ki mennyire gonosz.
Nagyon gyorsan elmentek a lapok, és közben egyik karaktert sem tudtam megkedvelni igazán. Ez is a legnagyobb gondja a könyvnek, hogy egyáltalán nincsenek kidolgozva, alig tudunk meg valakiről valamit, csak úgy szimplán egymás mellé csapódnak, és ennyi. Megsértődnek, aztán kibékülnek, de nincs nagyon átmenet közötte. A karakterizálás hiánya pedig tényleg nagy hiba, mert ha nem tudom megszeretni a szereplőket, a cselekmény pedig nem kifejezetten jelentős, akkor miért is szeressem a könyvet? Nem érzem, hogy bármelyik fiúnak is szurkolnom kellene, talán Tucker egy fokkal erősebb személyiség, mert vele több közös jelenete volt Clara-nak. Viszont Christian-ben is van valami, ami miatt nem tudok ellene szurkolni. Inkább olyan közömbös vagyok jelenleg, egyik irányba se húz a szívem, bár ki tudja meddig.
Nem szerettem meg a szereplőket, de valahogy nem is idegesített egyik sem, és ennek azért örülök, mert a könyv bár nem tökéletes, de idővel majd meg tudom kedvelni a karaktereket, hiszen hátra van még két kötet. Bár azért az anya karaktere nem igazán tetszett, ez a folytonos titkolózás egy idő után fárasztó volt, Jeffrey-ben pedig látok valami sötétséget, csak ne legyen igazam, remélem tévedek vele kapcsolatban. Wendy nem mozgatott meg jelentősen, viszont Angela nem túl szimpatikus, úgy érzem, vele is lesznek majd gondok. A bukott angyalok eddig annyira jelentéktelenek, hogy nem is tudok velük nagyon mit kezdeni, remélem később nagyobb szerepet kapnak, valamint többet tudok meg az angyalokról is, mert ez így nekem kevés.
Összességében nagyon aranyos kis könyv ez, nem szenvedek tőle, nem érzem, hogy neki kéne vágnom a falnak, és ennek örülök. Most már csak az kell, hogy egy kicsit közelebb kerüljenek hozzám a karakterek. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a szerelmi háromszög hogyan alakul majd.
Értékelés: 5/4,5
Borító: 5/5
Kedvenc karakter: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése