Hogyan válik a jövő nélküli fiatal lányból befolyásos ruhatervező? Milyen utat kell bejárnia egy csavargónak, hogy a szabadság védelmezője lehessen? És miképpen lesz egy zsidó tolvajból híres orvos? A válaszokat az 1500-as évek elejének Olaszországában kell keresnünk.
A történet Róma mocskos sikátoraiban, bűzös csatornáiban kezdődik. Amikor Mercurio, a születésétől fogva árva, tolvaj fiú, a kis Zolfo, a szép Benedetta és a félkegyelmű óriás, Ercole kifosztják a zsidó Shimon Baruchot, nem sejtik, hogy az életük fordulóponthoz érkezett. Ugyanis miután a zsidó férfi a nyomukra bukkan, megöli Ercolét, miközben Mercurio a kése hegyével az ő torkát találja el. Mercurio úgy hiszi, megölte a kereskedőt, ezért úgy dönt, hogy Zolfóval és Benedettával Velencébe menekül.
A Velencei Köztársaságba vezető úton a három gyerek sorsa keresztezi a szabadságot kereső zsidó, Isacco, az orvoslásban is jártas tolvaj és a lánya, Giuditta sorsát. Mercurio beleszeret a lányba, érzései viszonzásra is találnak, ám amikor az úti céljukat elérik, szembesül azzal a rengeteg nehézséggel, amelyet le kell küzdenie, hogy az álmát valóra válthassa.
Bár a regény több fiatal sorsát is összefűzi, a könyv főszereplője mégis a Szerelem. A Szerelem nagybetűvel, mely olyan elsöprő hatású, hogy megváltoztat mindent. Olyan egyetemes érzés, amely összeköti a lelkeket, amely túlmutat az egyes párok kapcsolatán. Két fiatal között fakadt szenvedély, mely olyan érzéssé válik, amely képes jobbá tenni az embereket, olyan szerelemmé, amely a sors szálait szövi, amely a világot mozgatja.
Véleményem: vigyázat, spoileres!
A Maxim kiadó nagyon jól tette, hogy kiadta ezt a könyvet, mert ez egyszerűen zseniális! Nem gondoltam volna, hogy a 16. században ilyen jó történetet lehet írni, de kellemes meglepetés volt. A cselekmény szerteágazó, nem csak egy szálon fut, a karakterek pedig brilliánsak! A jellemfejlődés remekül van megírva, mindjárt ki is fejtem, hogy miért.
A történet kezdetén még Rómában járunk. Bevallom, először azt hittem, hogy fiatalok a szereplők (körülbelül tíz évesek), a borító is eléggé megtévesztő volt (egyik főszereplő sem 4-5 éves forma kislány volt). Nagyon is benne voltak a tinédzser korban, a könyv végére pedig, ha nem is mindenki, de a főfőszereplők biztosan felnőtté váltak, ha nem is teljes mértékben. Mercurio azonnal belopta magát a szívembe. Kezdetben az alakja eléggé sejtelmes volt, és bevallom, azt hittem, hogy a szerző más felé fogja elvinni a karakterét, de nem bánom, hogy nem így lett. Olyan embernek tűnt, aki maga nem tudja kifejezni az érzéseit, de vágyik arra, hogy őt viszont szeressék, nagyon ismerős embertípus az ilyen. Ezt a tulajdonságát a könyv végére sem vetkőzte le teljesen (gondolok itt arra, hogy nem tudta anyának hívni Anna-t), de megtanult szeretni, megtanulta, hogy mi az a szeretet, és milyen sokféle van belőle. Árva, soha ismerte az anyját, viszont mégis talált magának egyet. Kettejük kapcsolata egészen gyönyörű volt, bár a sok meghatódás és sírás nekem egy picikét sok volt, de maradt azon a szinten szerencsére, hogy ne borítson ki.
Mercurio tényleg sokat fejlődött jellemileg, nem is nagyon tudom szavakkal leírni, hogy miként, ezt el kell olvasni ahhoz, hogy meg lehessen érteni. Nem csak ő volt az, akinek a karaktere megváltozott, bár Benedetta inkább az érem másik oldala. Nem mondom, hogy kifordult önmagából, szerintem az erős kifejezés ide, mert mintha az a lány, akivé vált, mindig is ott bujkált volna benne, csak nem tört a felszínre. Az elején se kedveltem, sőt inkább az gondoltam, hogy a marakodása Mercurio-val egészen aranyos, de nem akarom, hogy bármi is legyen köztük. Amikor azonban Giuditta bejött a képbe, kezdtem sajnálni, viszont volt egy fordulópont (a boszorkány felbérlése), ahol már azt kívántam, hogy történjen valami rossz vele. Persze őt is meg lehet érteni, egy bizonyos szintig, mert bizonyára nehéz volt neki, hogy az anyja eladta őt, aztán a fiú, akit szeret, az más lányra vágyik. Együtt éreztem vele, amíg nem kezdett el durva eszközöket alkalmazni, hogy szétválassza őket.
Tetszett, hogy a szerző meghagyta nekem, olvasónak, hogy magam szeressem meg a karaktereket, nem az ő kapcsolataik alapján alakult ki a véleményem. Ezért is volt, hogy bár Shimon rettenetes dolgokat követett el, őt is sajnáltam, mert őt viszont meglopták, majd megkéselték. Persze a történet boldog befejezéssel zárult, de mégsem úgy, mint egy tipikus romantikus regényben, hogy minden gonosz meghalt, a hősök pedig élik boldogan világukat. Mert nem minden gonosz halt meg, de esélyt kaptak rá, hogy okuljanak a történtekből, és jobb, de minden bizonyára egy fokkal becsületesebb életet éljenek. A jókra is megpróbáltatások várnak majd (bár az a kötetből nem derül ki), hogy miként tudnak boldogulni Amerikában. Kíváncsi vagyok a sorsukra, de szomorú sem leszek, ha az író meghagyja önálló kötetnek a könyvet.
Mert szép (és nagyon hosszú) volt ez így, de így volt tökéletes. Az író adott nekem egy olyan szerelmi történetet, amely áthidalja a vallási különbségeket, és tényleg nem úgy akarja belém sulykolni ezt az "örökké tartó szerelem" dolgot, mint azt más írók teszik. Ezért szeretem én jobban a férfi írókat, nem mennek át valami rémesen romantikus dologba, de gyönyörűen mutatják be a bimbózó szerelmet. Nem tudom nem agyon dicsérni a szerzőt, tényleg tökéletes volt számomra ez a könyv! Elborzasztott, mikor Benedetta trükkjéről olvastam, amivel meggyőzte a herceget, hogy szűz, vagy akkor, mikor "Isten nevében" megkínozták Giuditta-t. Szörnyű, hogy ennél csak borzalmasabb dolgokat követtek el, nem akarok belemenni semmilyen vallási dologba, mert nem akarok senkit megsérteni, de a tények azok tények. És ez csak egy példa volt. Mondhatnám még azt is, hogy mennyire elvakítja a vallás az embereket, és hogy nem is az számít, hogy ártatlan vagy bűnös-e valaki, hanem hogy a nép jól szórakozzon... borzasztó dolgok ezek. Ez a könyv egyszerre mutatta meg az élet sötét oldalát, de egyszerre adott át valami szépet is, mégpedig Mercurio és Giuditta szerelmét. Még egy lány szereplőt se irigyeltem az olvasásaim során, de őt nagyon! Belopta magát a szívembe a könyv, na... Csak áradozni tudok róla.
Értékelés: 5/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Mercurio
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése