SZJG 5. - Remény kritika

Fülszöveg

Új tanév, új osztálytárs, új konfliktusok, új és régi barátságok, új és régi szerelmek… 

A 11/B-ben továbbra is „zajlik az élet”, miközben többek között az is kiderül, hogy mi történt a párizsi csereutazáson, hogy kicsoda Jérome és Benoit, és vajon ki lopja Dave személyiségét, hogy miért veszélyes a Gomba, hogy Zsák kibe lesz szerelmes és Cortez miért törli ki az összes ismerősét a Facebookon… 

Na és persze, hogy Reni kitől kapta a nyakláncot meg a gyűrűt… 

Reninek is újabb kihívásokkal kell szembenéznie, de úgy tűnik, egyre jobban felnő hozzájuk…

Véleményem: vigyázat, spoileres!

Molyon a legjobbnak értékelt romantikus könyv, sajnos spoiler volt, hogy végre Cortez és Reni összejönnek, ezért nagy reményekkel álltam hozzá a könyvhöz, de kicsit csalódott vagyok. Azt mondják, hogy ez a legjobb kötet. Tényleg? Akkor melyik a legrosszabb? Többet nem fogok adni más véleményére, mert rájöttem már, hogy totál nem egyezik a véleményem a többségével. Őszintén, nekem a harmadik könyv jobban tetszett, mint ez, pedig abban is volt ám hiszti rendesen.

Ha összehasonlítanám a harmadikkal, ahol szintén sok volt a szenvedés, valamennyire az elviselhetőbb volt. Reni reménytelen szerelme nekem reálisabb, mint az, hogy Cortez folyton féltékenykedik, meg hogy Kingával bekamuzzák a francia pasikat, és ezen Cortez mennyire kiborul. Engem lassan már irritált ez a sok szerencsétlenkedés, harag és műbalhé. Még mindig nem szeretem Cortezt, sőt, lassan ott tartok, hogy már Renit sem kedvelem (eddig még eltűrtem, de már azt se nagyon), mert egyszerűen ők a világ legidegesítőbb párosa. Arra meg végképp nem számítottam, hogy pont így fognak összejönni... majdnem két hónapon keresztül harag, egy tök béna dolog miatt, amiről Corteznek rögtön tudnia kellett volna, hogy igazából mért is van, nem így behisztiznie rajta. Elvileg ő egy fiú, nem? Azt mondták sokan, hogy Reni végre a sarkára áll és szemét lesz Cortezzel. Biztosan ugyanazt a könyvet olvastuk? Mert én csak véget nem érő szenvedést láttam, emózást, hisztizést a semmiért.

Nem is tudom, hogy miért adok négy pontot a könyvre. Apró dolog tették csak számomra elviselhetővé, például, hogy Zsolti és Kinga összejöttek. Milyen csodálatos megfigyelő vagyok én! A másik meg Arnold, akiből bár szemtelenül keveset kaptunk, akit Reni se hiányolt annyira, mint kellett volna, én még mindig szeretem. Most már csak az a nagy kérdés, hogy mikor lesz ő szemét? Mert eddig semmi konkrét jelet nem láttam rajta, persze bánthatja, hogy Reni és Cortez végül egymásra talált, de olyan keveset szerepelt, hogy ebből semmi nem derült ki az olvasó számára. És ezért lett ő félreállítva? Az egyik legjobb karakter (Kinga mellett), hogy aztán azt olvassam, mit szerencsétlenkedik össze Reni? Mert biztosan ez lesz. Még csak az ötödik könyvön vagyok túl, van hátra még négy (csak? Elolvastam már a felét? Attól függetlenül, hogy néha idegesít, tökéletesen kikapcsol a nehéz napokon), biztosan nem fogok négy kötetnyi  nyáladzást olvasni, biztosan lesznek itt még meglepetések. Például, hogy Reni úgy érzi, nem tud megfelelni Corteznek és a vele járó bántások majd kikészítik (mert biztos lesz. Elnézve a kötet végét). Hatezerszer szétmennek, hogy utána ismét összejöhessenek... És mégis, nekem egyáltalán nem álompár, nem érzek köztük szikrát, a görcsösség jut eszembe róla. Mert mindketten meg akarnak felelni a másiknak, és annak stílusának; Reni Cortez népszerűségét nem tudja kezelni, Cortez meg nem akarja elszakítani a stréber, olvasós életétől Renit, ami bár lehetne roppant mód romantikus is, nekem túlságosan erőltetett. Maga a kettejük szerelme is az számomra, mert szinte alig tudnak egymásról valamit, eddig félig-meddig rosszban voltak, veszekedtek, mégis hogyan lett ebből szerelem? Reni oldalát ismerem csak, neki végig ott volt minden rossz vagy jó tette mögött, hogy szereti Cortezt, de Cortez őt? Mikor lett számára fontos Reni? Már az első találkozás alkalmával fellobbant a láng? Én ezeket tudni akarom! Remélem a következő kötet választ ad rá.

Értékelés: 5/4

Boríró: 5/5

Kedvenc szereplő: Arnold