Reni alig várja, hogy a nyári szünet után viszontláthassa osztálytársait, és persze főleg Cortezt… Tizedik első félévében azonban egyre több problémával kell megküzdenie: Arnold külön utakon jár, Virág szerelmes lesz (és ezúttal nem egy tinibálványba), Kinga újabb és újabb mániákkal áll elő, na és Cortez…
Mindeközben továbbra is pörög az élet a Szent Johannában: új kihívások, új események és új balhék követik egymást…
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Nem gondoltam volna a második kötet után, hogy nekem ez tetszeni fog majd, de a harmadik rész kifejezetten jó volt! Már úgy voltam vele, hogy megadom neki a négy és felet, de aztán eszembe jutott, hogy igazából csak az utolsó ötven oldal tetszett, úgyhogy maradt a négyes, mert bár jobb, mint az előző, négyszáz oldalon keresztül azért szenvedtem rendesen vele.
És hogy miért? Nagyon haragszom Renire! Nem ő az, aki megmenti a könyvet, még mindig nagyon idegesítő főhősnő, lassan versenyez a legrosszabb szereplő címért. Kezdjük ott, hogy Arnoldon nagyon lehetett már látni (vagyis inkább érezni), hogy változásokon megy át, már nem volt olyan türelmes, mint kilencedikben. Persze ezt tökéletesen megértettem, mert Reni már tényleg elviselhetetlen volt a Cortezimádata miatt. Az a legnagyobb problémája, hogy Cortez lemásolja-e a háziját? Ez nekem annyira irritáló! Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy lehet én vagyok az érzéketlen, nem vagyok képes felfogni, milyen rossz Reninek, de aztán eszembe jut, hogy nem, nem kell minden szerelemnek ilyennek lennie! Annyira sokat szenved ez a srác miatt, teljesen feleslegesen kínozza magát. Sokkal jobb lenne, ha Cortez nem is szerepelne benne (az utálat szól belőlem, elnézést érte), és inkább Arnolddal járna, mert ők ketten nagyon jó párost alkotnának. De mindegy, tudom, hogy ez nem fog megvalósulni.
Szóval, hogy egy kicsit visszatérjek Arnoldra, nagyon sajnálom, amiért elmegy majd Franciaországba, bár van egy olyan érzésem, hogy az írónő inkább félreállítja, mielőtt Renivel egymás karjaiban kötnének ki, és ezért nagyon haragszom rá. Arnold tényleg sokkalsokkal jobb fej, túl a cinizmuson és a szarkazmuson. Bár lehet ez csak azért van, mert jobba mögé látok a karakternek, mint Cortez esetében. Reni mérhetetlenül önző volt vele számos alkalommal, egyszerűen sütött a karakterről, hogy el akar mondani valamit, de a csaj annyira el volt foglalva a saját gondjaival, hogy nem figyelt rá. Meg is érdemelné, hogy Arnold elhagyja...
Nos az egyik negatívum a még mindig jelenlévő picsogás, amiből bár rettenetesen elegem van. Ez a sok szenvedés, de akkor legalább tenne már ellene valamit! Kinga lehet, hogy kíméletlen, erősen fogalmaz, mégis teljes mértékben igaza van, mert ő az, aki kimondja végre az igazságot, hogy Reninek mit kellene tennie. Neki is vannak számomra érthetetlen megnyilvánulásai, de az őszinteségéért nagyon kedvelem őt.
A másik nagy negatívum az Virág és Dorián kapcsolata volt. Ez még Reni folytonos sírásánál is jobban kiakasztott. Falnak tudnék menni az olyan karakterektől, és ezzel együtt az olyan emberektől, akik fiú hatására változnak meg. Teljesen kifordult magából, nemcsak az egyetlen igaz barátját üldözte el maga mellől, de még az amúgy is rossz tanulmányi eredményét is még jobban elrontotta. Érthetetlen számomra ez a viselkedés, és megint csak azon morfondírozok, hogy én nem voltam még igazán szerelmes?
Mint már említettem, az utolsó ötven oldal nagyon tetszett. Teljesen megmentette az egész könyvet, mert történtek benne olyanok, amikre egyáltalán nem számítottam. Szomorú voltam, hogy Corteznek lett barátnője (mert a lány rettenetesen buta és idegesítő), de még mindig nem azért, mert szurkolnék neki és Reninek, hanem mert átéreztem Reni fájdalmát (néha... mikor már egy hétig állandóan bőgött, akkor már nem). És a szilveszter éjjel! Kezdjük ott, hogy Virág megint tanúbizonyságot tett a butaságáról (az különösen fájt, hogy október 23-án nem tudta melyik ünnep is ez...), amiért csak úgy lelépett, de a csók... valamiért eszméletlenül örültem neki, pedig egy kis hang mondogatja, hogy ne, Arnold sokkal jobb! Cortezt továbbra is utálom, de azt sejtettem, hogy a hajónak ő adta a Reni nevet. Valahogy nem stimmelt Arnold, és lám, milyen igazam lett a végére. Tudom, hogy a tiltások és a korlátozások miatt, ha akkor ott január elsején Cortez eléri Renit, akkor már együtt lennének, de nem baj. Várjunk még. Hátha szebb lesz. Az viszont dühít, hogy tulajdonképpen járhatnának már kilencedik óta is, mert egyértelmű a féltékenység, amit Cortez és Arnold egymás iránt táplál. Reni és Cortez is elrontották, de Kinga és Arnold titoktartása meg pláne. Vajon mennyi nyafogást kell még lenyelnem, mire ezek ketten egymásra találnak?
Az utolsó ötven oldal tényleg annyira tetszett, hogy a többi apró dolog már nem dühít annyira. Mint például, hogy mitől volt olyan nehéz Reni táskája az első napon, mikor hazafelé ment? Csaknem hozta-vitte az összes cuccát. A másik pedig a folyamatos szerencsétlenkedése a rajzzal. Aki olyan jó fogalmazást ír, annak hogyan lehet annyira kevés képzelőereje, hogy szeptember kapcsán ne jusson eszébe semmi, amit lerajzolhatna? Ez nagyon erőltetett dolog, ahogyan a nagy tehetsége a fogalmazáshoz, mert a naplóján aztán nem látszik... Egy utolsó dolog így a végére: tuti, hogy Zsolt Kinga miatt akar lefogyni! Ugye lesz köztük valami? Ugye?
Értékelés: 5/4
Borító: 5/4
Kedvenc szereplő: Arnold
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése