Kilencedik második félévében az iskolai élet ezerrel pezseg: farsangi bál, Valentin-hét, Valentin-napi bál, tavaszköszöntő buli, osztálykirándulás és még sok minden más… Az osztályközösség eközben egyre jobban összekovácsolódik.
Reni érdeklődése Cortez iránt szerelemmé változik; vágyakozás, reménykedés, féltékenység, csalódás, aztán ismét reménykedés között őrlődik, mert a fiú viselkedése egyáltalán nem egyértelmű…
Véleményem, vigyázat, spoileres!
Bár a molyos csillagozás szerint ez a rész jobb, mint az első, nekem kevésbé tetszett. A cím már alapból sejtetett valamit, nem volt nehéz kitalálni, hogy mit. Gondoltam, hogy az írónő nem lépné meg, hogy már a második kötetben összehozza őket, hát akkor marad az a megoldás, hogy Cortez jön össze valakivel, mert Renitől ezt teljesen kizártnak tartottam, annyira bele van zúgva a srácba. Csak tudnám miért! Számomra ez annyira érthetetlen. Nem látok benne még mindig semmi érdekeseket. Oké, gitározik, gördeszkázik, na és? Túl mások Renivel, és nem arra gondolok itt, hogy egyikük jobb a másikhoz képest, nem erről van itt szó. Hanem arról, hogy Cortez eléggé felszínes, valamint sekélyes is, komolyan a csókjelenet után az izgatta a legjobban, hogy valakinek ugyanolyan pulcsija van, mint neki?
Na igen, szóval gondoltam, hogy Cortez majd összejön valakivel, azt is sejtettem, hogy Edina lesz, bár arra nem gondoltam, hogy aztán kiderül, hogy nem is igaz az egész. Ez kellemes meglepetés volt, mert bár mikor volt azaz ominózus csókjelenet, az én szívem együtt szakadt meg Reniével. Na nem mintha azért, mert szurkolnék a párosuknak, szimplán átéreztem a csalódást, amit a jelenetet váltott ki belőle (még ha utóbb kiderült, hogy nem is Cortez volt az). Kinga részéről pedig teljesen megértem, amiért eltitkolta ezt Reni elől, mert egészen addig a napig mást sem olvastam, mint a siránkozását Cortez után (ha már Kinga, csak én reménykedek, hogy Zsoltival lesz majd valami? Csak ne tévedjek!)
Nekem igazából ezért nem tetszett ez a rész. Egyszerűen túl sok volt benne az önsajnálat, a sírás, a kiborulás, ráadásul tényleg olyan dolgok miatt, amiket Reni feleslegesen reagált túl. Bár Kinga néha tényleg egy érzéketlen kis dög, sok mindenben igaza van, sok mindenben jók a meglátásai, és nagyon is egyet értettem vele, mikor arra biztatta Renit, hogy hagyja abba a vinnyogást. Aztán még ott volt a rajz kettes miatti kiborulás, mondjuk ezt megértettem. Az a baj a rajzzal (és a tesivel, a technikával, az énekkel), hogy nem olyan tantárgy, amit csak úgy megtanulsz. Rosszul állsz irodalomból? Megtanulsz egy leckét, felmondod és kész. De a rajz az más kérdés, mert ahhoz tehetség kell, az nem olyan, amit kilencedikben heti egy órában megtanulhat a diák. Az én sulim ebből a szempontból jó, mert ugyan nálunk is van rajz, de aki már csinál valamit az órán, hiába ronda az, megkapja a kettes-hármast, és nem kell görcsölnie azon, hogy egy ilyen hülye tantárgyon elhasalhat. Szerintem ezek marha feleslegesek a középiskolában (kivéve a tesi, az a testmozgás végett jó, de most bukjon meg valaki, mert nem tud nagyot dobni kislabdával? Ezeket én sose értettem).
Ha már a tantárgyaknál és a tanulásnál tartok, azt azért ki szeretném emelni, hogy ez a túlzottan magas tehetség nekem egyáltalán nem reális. Nálunk a kitűnő tanulók se tanulnak minden napra (néha közbejön nekik valami vagy ilyesmi, bárkinél előfordulhat, hogy nem tud készülni), viszont itt van három ember, aki mindig naprakész, aki sosem téved, szinte mindenbe, amibe bele fog, az tökéletes. Például ez a novellaírás. A napló stílusával szemben szinte szöges ellentét ez a nagy fogalmazó tehetsége (igazán nem bántani akarom az írónőt). Renivel az a baj, hogy túlságosan idealizált, közben pedig pont nem az. Nagyon is gyenge jellem, aki másoknak akar megfelelni, azt akarja hallgatni és nézni, amit mások, csakhogy ne lógjon ki a sorból. De miért? Inkább lenne büszke rá, hogy sokkal jobb ízlése van, mint a legtöbb fiatalnak. Például engem ez a "Beatles ciki" dolog teljesen kiakasztott. Ciki? Mióta? (Szerintem a Hannah Montana-nak való beöltözés cikibb volt). Azt megértem, hogy nem hallgatja minden tini lépten-nyomon, de az én ismeretségi körömben senkit nem néznek ki az ízlése miatt. Elfogadjuk egymást, soha egy rossz szót nem hallottam, hogy béna lenne, amit hallgatok (még akkor se, mikor japán meg korai zenét hallgattam. Sőt, még kíváncsiak is voltak rá).
Lehet, hogy az én sulim jobban eltér az átlagostól, mint hittem (bár a Szent Johanna se mondható átlagosnak azért), pedig nekem ezek olyan mindennaposnak, normálisnak minősültek. Nincs cikizés, nincs ilyen, hogy menő, nem menő... Bármennyire is jó sulinak tűnik a SZJG, azért nem járnék oda, pontosan az ilyen dolgok miatt (egyedül a suliújságot meg a szakköröket irigylem). Az például feltűnt nektek, hogy milyen sokat hiányoznak a tanárok? Nálunk jó, ha egy évben egyszer-kétszer hiányzik valaki.
Összességében számomra ez gyengébb kötet volt, mint az első. Én a bevezető köteteteket általában jobban is szoktam kedvelni, mint a folytatásokat, mert nincs is annál jobb, mint amikor egy világba vagy egy történetbe először belépsz. Jó kis történet ez, de remélem a folytatásra majd javulni fog. Cortez meg lehetne már kicsit érdekesebb.
Értékelés: 5/3,5
Borító: 5/4
Kedvenc szereplő: Arnold
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése