Új magyar ifjúsági könyvsorozat nyolc kötetben a nagyon tehetséges fiatal szerző tollából! Ha elkezded, biztosan nem tudod majd letenni!!! Tuti, hogy függővé válsz!
Egy sorozat a való életről
Egy sorozat, amely itt és most játszódik
Egy gimi, ahová mindenki szívesen járna
Srácok, akik olyanok, mint te és mégis mások
A történet rólad is szól!
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Ez a sorozat az egyik barátnőmnek hála már szembejött velem egyszer még kilencedikes koromban. Akkor el szerettem volna olvasni, nagyon érdekelt, csak aztán egyre nagyobb rajongótábora lett, engem pedig egyre jobban taszított, így elmaradt. Közben az írónő befejezte a sorozatot, sőt, egy új, önálló kötete is megjelent, én pedig úgy voltam vele, hogy na mindegy... essünk neki!
Először kezdeném azzal, ami nem tetszett: tulajdonképpen az, hogy ez egy napló valójában. Maga az alapötlet nem lett volna rossz, de Reni olyan részletesen leírja egy napját, az órákat, hogy ettől elveszíti a varázsát, hogy ez egy napló. Szerintem senki nem ír ilyen részletességgel egy napjáról, főleg nem a suliról. Sokkal jobb lett volna, ha sima E/1-ben írja az írónő, még a dátumokkal sem volt semmi baj (a sok hangulatjellel már annál inkább, nem is az értékeléseknél, ott elfért, hanem a szöveg közben!).
A szülők sem tetszettek, lehet engem neveltek furán, de Renivel konkrétan úgy beszéltek, mintha egy öt éves szellemi szintjén állna, sok dologban pedig túl szigorúak voltak. Hiányzott ez a leülünk és megbeszéljük a problémáinkat dolog, és ahogy észrevettem, a legtöbb ifjúságiban sajnos ilyen furcsák a szülők.
A többi már csak apróság, ami nem tetszett, ilyen például a válogatás a focicsapatba. Szerintem sehol nem úgy válogatnak be, hogy megmondják, hogy te csak csere leszel. Ez egyáltalán nem így van! Középiskolába járok, úgyhogy nem nyilatkozhatok gimi ügyben, de az is elég fura volt, hogy szinte minden nap írtak valamiből, valamint az osztályátlag is túl szélsőséges lett, vannak nagyon jók, meg rosszak, átmenet (stabil négyes mondjuk) pedig nincsen. Ennek kapcsán még, elég érdekes volt a tanmenet, főleg irodalomból, először Shakespeare, aztán Moliére (nekünk ő tizedikes anyag volt), szóval nekem időrendben kicsit össze-vissza volt.
Október hatodikát pedig meg se ünnepelték, sőt, szóba se jött, ez nagyon szemet szúrt nekem. Persze egy ember nem ilyenekről ír a naplójában, de október 23-at megemlítette, ezért is volt fura. Reni pedig ahhoz képest, hogy milyen művelt, milyen könyveket olvas, elég gyakran ismétel szavakat: na mindegy, jaj, wow. Kicsit idegesített a végére. Az utolsó, ami nem tetszett, az is ilyen apró dolog, hogy mennyire ki vannak emelve a magyar zenék (pont a rosszabb fajtából). Nem tudom, hogy az írónő ezzel bevágódni akart-e, de szerintem a tinik többsége pont cikinek tartja azokat, akiknek szóba jött a neve.
Amit még hiányoltam, az a külső leírás, jobban részletezhette volna az írónő, hogy ki hogyan néz ki, mert a fél osztályt nem tudom hogyan elképzelni, mert még a hajuk színét se írta le. Ez azért nagy hiba.
De a jó részről is mondanék valamit, mert az is van benne. A nap végi összegzés tetszett, mert Reninek sok érdekes és vicces kommentárja volt a dolgok kapcsán, ráadásul jó volt még rendszerezve látni a napot is. Az iskola azért nagyon tetszett, mert diákcentrikus, van újság, egy csomó szakkör, nagyon jó versenyek, bárcsak az én sulimban is lennének ilyenek.
Ami pedig elrabolta a szívemet a könyvben, figyelem...
ARNOLD! Nekem ő a tökéletes fiú. Sokat olvas, művelt, régi zenéket szeret, nagyon okos, és ezek a tulajdonságai mellé jön még egy olyan flegmaság és cinikusság, amit jobban kedvelek a "helyes fiú vagyok és azért beképzelt" típusnál. Neki tényleg van mire felvágnia! Nálam ő a nagybetűs kedvenc, sajnálom, hogy majd rossz felé fog menni a karaktere (ahogy bespoilereztem a neten).
Ha valakinek úgy nem vagy érdekes, ahogy vagy, akkor máshogy se legyél. /Arnold/
Jöjjön még Cortez is, na nem azért, mert megkedveltem volna. Szerintem azon kevesek egyike vagyok, aki nem szerette meg egyáltalán. Nagyon elvolt a könyv az ő felbukkanása nélkül is. Nekem egyáltalán nem álompasi, nem tudunk meg róla semmit se, nem is érdekes a karaktere, hogy jobban meg akarjam ismerni. Unalmas! Nem értem, hogy Reni miért van úgy oda érte, nekem totál közömbös. Egyébként sok helyen engem ez a könyv nem is a középiskolára, hanem az általánosra emlékeztet. Olyan kis ártatlanka mindenki, Reni egy elérhetetlen fiú után vágyódik... nálam ilyen csak általánosban volt. Nem mondom, hogy rossz történet, van benne potenciál, kíváncsi vagyok a folytatásra. Nem tökéletes, de ahhoz, hogy lekössön és elvonja a figyelmemet a gondokról, arra tökéletes. A humora pedig szinte a legjobb!
Értékelés: 5/4
Borító: 5/4
Kedvenc szereplő: Arnold
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése