Szablon stworzony przez Arianę dla Wioski Szablonów | Technologia Blogger | X X X

Menu

2013. szeptember 4., szerda

Az élet vize - kritika

Fülszöveg:
Mary Shelley XIX. századi regényének legendássá vált hőse, Victor Frankenstein a mai napig nagy népszerűségnek örvend a fantasztikus, misztikus kalandregények kedvelőinek körében.

Kenneth Oppel a népszerű, több irodalmi díjat nyert kanadai ifjúsági író kötetes regényfolyamban eleveníti fel a mitikus szörny megalkotójának ifjúkorát.

Veszély, merészség, szenvedély – ebből lesz a megszállottság? Victor és Konrad Frankenstein ikertestvérek, csaknem elválaszthatatlanok egymástól. Ahogy növekednek, életüket képzelet szülte kalandok sorozata szövi át… ... ám unokatestvérük, Elisabeth érkezése és egy váratlan, súlyos betegség miatt vakmerő játékaik véres valósággá válnak.

Véleményem: vigyázat, spoileres!

Ez volt az a könyv, amit a legjobban el akartam olvasni a nyaralás során (A kávék költője és a Szépek és átkozottak mellett), de majdnem ez okozta a legnagyobb csalódást. Nem azért, mintha rossz lett volna, épp ellenkezőleg, nagyon jó kis egydélutános olvasás volt, de teljesen mást kaptam, mint amire vágytam volna igazából.

Hogy mit hiányoltam? Először is több összetartást a testvérek részéről. Az elején halvány csírájában még megvolt az összefogás, aztán gyorsan el is fojtotta ezt az írót, mivel Konrad a történet felében beteg volt és alig szerepelt, utána pedig csak veszekedtek Victorral a kialakult szerelmi háromszög miatt. Talán azért ért csalódás, mert nem én vagyok a célközönsége ennek a könyvnek. Azaz író stílusán is érezhető, hogy nagyjából tizennégy éveseknek (és alattiaknak) írta; kevés a tájleírás, viszont brutalitásban nem maradt el a YA fantasyk mellett (gondolok itt az utolsó összetevőre). Amiből kaphattam volna még többet, az a Frankestein család története, a titkos könyvtár, a könyvek, na meg persze az alkímia. A fülszöveg alapján ezek lettek volna a könyv alapjai, mégis alig-alig érintette az író, bár közel háromszáz oldalba talán nem is tudta volna szépen kibontani.

Ami azért mégis megmentette a történetet, az Victor karaktere volt. Minden személyeskedés nélkül mondom, hogy együtt éreztem vele, amiért a bátyja árnyékában élt, és évekig el kellett tűrnie, hogy Konrad fénye mögött neki csak a második hely jusson. Aztán pedig a szeretett lány szívét sem nyerhette el, ez tette még tragikusabbá az áldozatát. Azért neki is megvoltak a hibái, a folytonos megfelelési vágy, a bizonyítás. Ezek néha az erények fölé kerekedtek, nem csak azért segített a bátyján, hogy meggyógyuljon, hanem hogy egyfajta elismerést is kapjon (amire - valljuk be - rászolgált).

Azért a végére megsajnáltam Konrad-ot is, a sok küszködés viszont feleslegesnek bizonyult, ez nagyon nem tetszett. Ennek ellenére imádtam az utolsó fejezetet, és bár nem olvastam még az eredeti Frankestein történetet, halvány sejtésem van a cselekményéről. Jó volt olvasni az előzményeket, de kihozhatott volna belőle többet is az író.

Értékelés: 5/4,5 (ötöt akartam adni, de amint megírtam az értékelést, már nem tetszik annyira, mint az elején)
Borító: 5/4 (Victor túl idősnek van ábrázolva rajta)
Kedvenc szereplő: Victor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése