Mi az az ár, ami még a szerelemért is túl magas? Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik, Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán?
Szerelem. Vér. Árulás. Bosszú. A Végzet Ereklyéi lélegzetelállító ötödik darabjában közelítő sötétség fenyegeti az árnyvadászokat.
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Azt kell mondjam, a fülszöveg nagyon találó. Az első mondat már a lényege az egésznek. Végig ez járt a fejemben, hogy meddig mennénk el a szeretett személyért, és vajon a szereplők meddig fognak. Azt kell mondjam, hogy a TMI eredeti kötetei jobbak voltak, és ezt az utolsó kettőt nem kellett volna hozzácsapni, mert egyszerűen... valami hiányzik belőle. A szereplők többnyire még mindig jók, bár nekem Clary néha kicsit sok volt, Jace meg aztán pláne (szerintem én vagyok a földön az egyetlen TMI rajongó, aki nem szereti őt, de még csak nem is szimpatizál vele), viszont most többet szerepelt Maia és Jordan, akikre egyáltalán nem voltam kíváncsi. Most, hogy Isabelle rájött, hogy talán mégis érez valami komolyat Simon iránt, hogy a két vérfarkas végre kibékült, teljesen azt éreztem, hogy egy olyan nyálas romantikus valamibe csöppentem, ahol mindenkinek muszáj megtalálnia a párját, hogy teljes legyen a boldogság, és nem értem miért kell mindenkit összehozni valakivel, és miért kapnak jelentéktelen jeleneket erre, mikor más dolgokat igazán kidolgozhatott volna Clare.
A barangolás Európában nagyon tetszett, de úgy érzem, lehetett volna több is belőle, több város, vagy csak több izgalmas és érdekes rész. Mert az, hogy bedrogozták magukat, egyáltalán nem volt, az sőt! Egyenesen kiábrándító volt olvasni, hogy ez olyan természetesnek tűnt, és Clary ki se akadt rajta. Hát nem tudom... lehet csak én vagyok ilyen karót nyelt egyén, de attól, ha a szerelmem ajánlja a drogot, még nem fogom elfogadni. Itt egy picikét megálltam gondolkodni, hogy most tényleg végig akarom én ezt olvasni, meg hogy mi lesz még ezek után? Mert Clare erősebb regényeket alkot, mint a többi YA, de azokba sincs ekkora "botlás", mert a cigaretta még oké, de drog?
Igazából az zavart a legjobban a kötetben, hogy a gonosz megint súlytalan lett. Sebastian titokzatoskodó, ez tény, és halvány lila gőzöm se volt róla, hogy mire készül, csak az előzetes alapján - porrá fogom égetni a világot - volt egy kis elképzelésem, hogy most akkor ő a nagyon rossz fiú, de azokban a jelenetekben, amikben szerepelt, még semmit sem tudtam a nagy tervéről. Aztán persze Jace elárulta, mikor nem sok időre ismét önmaga volt, és megint úgy éreztem, hogy félig-meddig igaza van Sebastian-nak, akárcsak az apjának, de mégis annyira gonosznak akarják beállítani, holott csak egy másik szemszög az ő "jó oldala", de persze a sok ártatlan gyilkolás miatt az olvasónak muszáj gyűlölnie őt. Hát én nem gyűlöltem.
Az egész könyv kiszámítható volt, nem történt benne semmi nagy bumm, a Supernatural-es érzésemet pedig csak erősítette már megint Azazel megidézése, de szerencsére nem sárga volt a szeme. Félreértés ne essék, nem mondom, hogy bármit is lopott volna, csak egyszerűen úgy éreztem, hogyha a következő oldalon azt olvasom, hogy pecsétfeltörés lesz, akkor nagyon mérges leszek. Szerencsére nem így lett.
És miért adok még ezek után is öt pontot rá, holott a CoFA és ez a könyv is csalódás volt az első háromhoz képest, az Magnus és Alec. Végre kaptak ők is szemszöget, még ha általában ez pár oldalban ki is merült. Alec már az előző részben észhez kapott, hogy egy halhatatlant szeretni nem olyan vidám dolog, mint azt előtte képzelte volna, és mint már említettem, ez a szerelem sokkal gyönyörűbb volt és meghatóbb, a vége pedig! Muszáj volt szakítaniuk? Mármint értem én, Alec árulása mennyire szíven ütötte Magnust, hiszen jobban megszerette, mint azt az elején gondolta volna. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a hatodik könyvben, vajon tényleg szétmennek-e végleg. Nagyon nem lenne fair, hogy a könyv - számomra - legjobb párosa szétmegy, a többiek meg összejönnek és Clare mindenkinek talál párt, csak ők maradnak külön. Mert most ez az állás, és nagyon nem tetszik, mégis olyan keserédesen gyönyörű.
Értékelés: 5/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Alec, Magnus, Sebastian
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése