A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tér vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Eleinte A Végzet Ereklyéi egy trilógia volt, aztán - nem jártam utána miért - de Clare folytatta, ám úgy látom, ez a folytatás nem győzte meg túlságosan az olvasókat. Valóban egy leheletnyivel gyengébb, mint a többi rész, lassan is haladtam vele.
Kétszáz oldalig nem is győzött meg, mert ennek a kötetnek mintha inkább Simon lett volna a főszereplője, akit én egyáltalán nem kedveltem meg. Furcsa volt olvasni, hogy mennyire kötődik még az emberek világához, és hogy mennyire nem akar vámpír lenni, inkább csak egy átlagos gyerek, aki suliba jár, van egy bandája, és az a legnagyobb problémája, hogy melyik lányt válassza. De ez nem ilyen egyszerű. Ahogyan Simon is, úgy Alec is rádöbbent valamire a regény végére, előbbi arra, hogy örökké él, és a sértetlenségét még Káin jele is segíti, a szeretteit sorra fogja elveszíteni, míg ő örökre egy tizenhat éves testében marad, még ha a lelke öregszik is. Alec szeméről pedig lehullott a rózsaszín lepel, amint találkozott Camille-lal; Magnus-nak voltak előtti is kapcsolatai, sőt valószínűleg Alec után is lesznek, amikor a fiú már meghalt (bár ha találnak valami megoldást az öröklétre, akkor nem).
Ez a szembesülés, hogy ő igazából egy halandó, akinek egy angyal vére folyik az ereiben, mégis ugyanolyan sebezhető, mintha sima ember lenne, egészen meghatott. Nem éreztem úgy, mint a TVD-ben vagy a TS-ban, hogy az egyik ember, a másik halhatatlan, de úgyis megoldják, hiszen ez egy habos-babos szerelmi történet. Clare könyvében Alec és Magnus szerelme nem olyan, mint az előbb említett két műben, mert nem tudom biztosan, hogy együtt lesznek-e örökké. És ez az édes-keserű kapcsolat csak még jobban belopta magát a szívembe.
"Sosem figyelmeztettél, hogy ez fog történni, hogy egy nap felébredek, és rájövök, hogy olyan helyre megyek ahová nem tudsz követni." - Alec.
Sokan kifogásolták ezt a kötetet a sok nyafogás miatt, én valahogy mégsem éreztem túlzásnak (lehet azért, mert sokat nyafognék?), hiszen a főszereplők tinik, akik ebben a világban olyan változásokon esnek keresztül, amiket nem biztos, hogy tudnak irányítani. Én inkább az elhatárolódást nem éreztem annyira Clary és Jace között, lehet azért, mert kicsit darabosan olvastam. Mert egyszer még azt olvastam, hogy minden rendben közöttük, utána meg már a következő találkozásnál nem értik egymás cselekedeteit. Mintha oldalak maradtak volna ki, amik felépítik a változást a szerelmükben.
Szót ejtenék még a gonoszról, aki nem igazán győzött meg. Eddig is kifogásoltam Clare-ben, hogy nem igazán látom az indítékot a gonosz szereplők mögött, az Üvegvárosban mégis meggyőzött Valentine romlottságáról. Na ez most itt is megvolt, elvégre a halott csecsemők horrorisztikus téma, ez ellen nem is volt kifogásom. De komolyan viccesen hatott, hogy felbukkant Lilith, Ádám első felesége. Mintha Clare megnézett volna pár Supernatural epizódot, megtetszett volna neki Lilith meg a démonvér a csecsemőkbe dolog, aztán beépítette a történetébe. Nem mondom, hogy lopás, csak tényleg olyan érzésem támadt közben, hogy mit akarna egy több ezer éves démon az árnyvadászok háborújában? Ráadásul olyan öreg, mégis könnyelműségről árulkodik, hogy a névjegykártyáján, amit Simon-nak adott, az a név állt, ami az árnyvadászok között köztudottan az egyik használt neve. És tudta, hogy kik Simon barátai, tudhatta volna, hogy esetleg meglátják a kártyát, és rájönnek ki is ő valójában... Az meg pláne nem tetszett, hogy olyan egyszerűen intézték el, pedig azért Ádám első feleségétől többet várna el az ember.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat a folytatás, a vélemények alapján jobb, mint ez a kötet, bár nekem ez is nagyon tetszett, még ha kicsit túl sok volt benne az érzelem a többihez képest.
Értékelés: 5/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Alec, Magnus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése