Szablon stworzony przez Arianę dla Wioski Szablonów | Technologia Blogger | X X X

Menu

2013. július 5., péntek

Csontváros - kritika

Fülszöveg:
Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz - amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi - még egy vércsepp sem - bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék...
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.

Véleményem: vigyázat, spoileres!

Azt hiszem, ez olyan YA fantasy, amire mindig is vágytam. Nagyon bánom, hogy nem akadt évekkel ezelőtt a kezembe, és csak most, alig a film megjelenése előtt két hónappal olvastam el (a bejegyzés megkésett egy kicsit). Nem szeretek könyveket összehasonlítani, de akaratlanul is eszembe jut a többi VP-a könyv, és azok meg sem közelítik ezt. Ebben minden van, varázslények, akció, szerelem, és mégis máshogyan, jobban.

Először is, nagyon tetszett az E/3. Így a szerelem részre nem kellett annyira rákoncentrálni, nem olvastam folyton azt, hogy Clary menyire odavan Jace-ért. Mert ha szereti is, nem úgy, ahogyan a többi regényben: nem nyálas, nem viszi túlzásba, és a könyv végkimenetele sem ettől függ. Persze azt nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy vannak dolgok, amikben hasonlít a Harry Potter-re. Például a mondén elnevezés, vagy az a jármű, amivel Csontvárosba mentek. Teljesen a Kóbor Grimbuszt juttatta eszembe. Aztán még ott volt az a fénykép-nézegetős rész, amikor Clary felfedezte a képen az anyját, Luke-t és Valetine-t. Maga a Kör is olyan volt, mintha összegyúrták volna a Főnix Rendjét meg a Halálfalókat. Jó is meg nem is. Na aztán ott van még a Végzet ereklyéi. Az első könyvön még Halál ereklyéi szerepel (bár angolul teljesen más a HP-s meg ez), a többin viszont nem. Jobb is volt, hogy megváltoztatták, még ha itt mások is voltak az ereklyék.

Most nézzük a szereplőket. Clary egyáltalán nem idegesített! Jó, volt pár kérdése, aminél néha felhúztam a szemöldökömet, de alapvetően nagyon kedveltem őt. Nem nyavalygott, és bár olvastam, hogy valaki szerint gyorsan haladtak Jace-szel, szerintem ez egyáltalán nem így történt. Nagyon szépen fel volt építve a kapcsolatuk elmélyítése. Bár azt nem értettem, hogy minek kellett belerakni egy teljesen felesleges szerelmi háromszöget. Úgy örültem neki, hogy végre egy olyan fiú-lány barátság, ahol tényleg csak barátság van, semmi más, erre bumm! Én nem szeretem, mikor a legjobb barát szerelmes a lányba, nem meri elmondani neki, aztán ha felbukkan a konkurencia és mégis megteszi.

Aztán ott van még Jace. Az álompasi. Vagy mi. Nekem egyáltalán nem sikerült belezúgnom, de ez csak az én problémám, mert ahogy láttam, elég sok mindenkit levett a lábáról. Nos, ez nálam nem sikerült, én inkább Alec-t kedveltem meg. Mogorva, magának való figura, aki irigyli a Clary és Jace között kialakult bensőséges kapcsolatot. Imádtam ezt olvasni!

Bár azt már az elején sejtettem, hogy a boszorkánnyal, Dorothea-val még lesznek gondok, nagyjából erre is számítottam, Hodge-ról teljesen megfeledkeztem. Én elhittem neki, hogy megbánta a Körben történt dolgokat, és meg is kedveltem őt, erre kiderült, hogy végig magának akarta a Kelyhet. Ez akkora csalódás volt, szerettem volna, ha megmarad jónak. Az is egyértelmű volt a számomra, hogy Valentine Clary apja, de Jace-t azt nem gondoltam volna (tudom, lesznek még itt meglepetések, de nézzétek el nekem a tudatlanságomat, csak az első könyvön vagyok túl).

Összességében nagyon tetszett a könyv, mert megvan benne minden, amit szeretek. Nefilimek, démonok, egyéb fantasy lények, romantika is, de az írónő nem vitte túlzásba. Csak dicsérni tudom, és alig várom már a filmet, remélem nem rontják el. Na meg persze a folytatásokat is.

Értékelés: 5/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő(k): Alec, Magnus

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése