Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében - azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van - és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.
Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Van olyan könyv, amiben sok a hiba és felbosszant, nem is tetszik, lepontozom a történetet. Aztán van a másik, mikor tudom, hogy megvannak a maga furcsa dolgai, de mégis leköt, szórakoztat, ezért képtelen vagyok rossz pontot adni rá. És ez a könyv is ilyen. El is magyarázom, hogy miért.
Először is a fülszöveg kicsit megtévesztő, mert ahogyan elképzeltem az alapján Abby-t, egy tök jó karakter, de ezzel szemben teljesen mást kaptam. Tipikus YA tini, aki sokat iszik, káromkodik és falatnyi ruhákat hord, ráadásul sok pasi őt akarja. Nem úgy tűnt, mintha maga mögött hagyta volna a múltját, kezdetben. Aztán amikor folyamatosan kiderültek a dolgok róla, a múltjával kapcsolatban, akkor már megértettem. Az volt furcsa, hogy ilyen háttértörténettel, mint az övé, hogy maradt szűz. Persze a YA regényekben általában alaptörvény, hogy a csaj még legyen szűz, mert az milyen romantikus. Kicsit el tudtam hinni, de nem száz százalékosan győzött meg.
Az biztos, hogy ez a túlzások könyve volt. Az első kétszáz oldalt nagyon szerettem, szabályosan faltam a lapokat, de amint összejött Abby és Travis, onnantól kezdve az egész kezdett átcsapni valami drámába. Már előtte is kissé eltúlzott jeleneteket kaptam, de azután már végképp. Egyrészt nem értettem, hogy miként lehetettek ennyire eleresztve ezek a fiatalok, hiszen születésnapjára karkötőt kapott az egyhetes (!!!) barátjától, Travistől pedig egy kutyát... Nekem ez annyira hihetetlen volt. A túlzás pedig nem csak az ajándékokban jelent meg, hanem a viselkedésben, a párbeszédekben, a drámázásban. Csak úgy átmentek Las Vegasba! És ahogyan ott viselkedtek, főleg Travis. Azt se értettem, hogy Abby mért akarta ennyire kifizetni az apja adósságát, hiszen szinte utálja őt. Persze az apja, én ezt értem, de veszélybe sodorta saját magát ezzel. Akkor ott volt még a szakítás, a féltékenykedés, Abby önmarcangolása és döntésképtelensége. A végén már az őrületbe kergetett.
Travis... ő kissé furcsa volt. Őt is kedveltem az elején, mert szerettem ezt a rosszfiú - nemtúlrosszlány felállást, és tényleg megvett hamar, hogy nőfaló, mégis Abby-vel másképp viselkedett. Tudom, hogy közhelyes lassacskán, de nekem még tetszik. Viszont ott már kiakadtam, mikor folyton szétvert mindenkit, a féltékenység pedig elködösítette az agyát. Én komolyan féltem volna tőle, miután Abby elment az első együttlétük után, és majdnem szétszedte a házat. Azok után, ami történt Abby múltjában, én kicsit több ijedtséget vártam volna tőle, vagy legalább gondolkodott volna rajta, hogy milyen durva eset. De meg sem fordult a fejében...
A nevek eléggé bénák voltak, nem értem, hogy lehet ilyen neveket adni a szereplőknek, mint America, Brazil, de még a Shepley is eléggé érdekes volt. Az viszont tetszett, hogy Travis folyamatosan becézte Abby-t. Az aranyos volt.
Összefoglalva, ez a regény nagyon olvastatja magát, két nap alatt meg is volt. Annak ellenére, hogy nagyon szirupos és sok túldrámázták, nagyon élvezetes volt olvasni Travis és Abby macska-egér játékát. Bár én a végére azt a házasságot nem tettem volna bele, sőt még Travis tetkóját is túlzásnak tartottam. Fiatalok rendben, akik azt hiszik, örökké együtt lesznek, és szeretném én is ezt hinni, hogy ők ketten életük végéig együtt maradnak, hiszen kezdettől fogva lehetett látni, mennyire összetartoznak.
Értékelés: 5/4,5
Borító: 5/5 (gyönyörű!)
Kedvenc szereplő: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése