A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg.
Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel.
Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A jég és tűz dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése.
Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel.
Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A jég és tűz dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése.
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Tavaly nyáron olvastam ki az első könyvet, de akkor nem írtam róla beszámolót, meg annyira nem is kapott el a láz iránta. Tetszett valóban, de nem voltam ennyire mániákus. Most viszont, ahogy közeledett a harmadik évad premierje, elkezdtem nézni az első évadot. És mivel nekem nem elég csupán nézni, nekem olvasni kell, ismét elkezdtem, pedig annyi más könyvem van, amit még nem olvastam egyszer sem...
Sokan mondják rá, hogy unalmas. Szerintem egyáltalán nem az. Vaskos és sok benne a szereplő, időbe telik, mire kiismerjük, megismerjük az összeset. Ez szinte a legerősebb része az egész ciklusnak, hogy él minden szereplő. Senki sem szimplán jó vagy rossz, mindenkiben vannak erények, és néha olyan tulajdonságok is megjelennek, ami miatt húzom a számat. De ez adja az életet bele, ettől érzem úgy, hogy ez megtörténhet a való életben is. Mert a többi fantasyhoz képest itt nem a jó és a rossz csap össze, mert itt tényleg minden nézőpont kérdése.
Én például utálom a Lannistereket, valakinek meg egyenesen az a család a kedvence. Ellenszenvet táplálok irántuk, Cerseit mégis képes vagyok megérteni - bizonyos szempontból. Elhiszem, hogy tényleg fájt neki, mikor az első együttlétén Roberttel a férfi Lyanna nevét suttogta. El sem tudom képzelni, mennyire fájhatott neki. Nem is csodálkozom a viselkedésén, ennek ellenére nem kedvelem őt. A Lannister-házból maximum Tyrion az, akit tudnék kedvelni. Egy sunyi kis alak, kinek legnagyobb boldogsága, hogy kurvákkal (elnézést a szóért) hál, mégis, mivel ő maga sem tökéletes (törpe) megérti, hogy milyen kitaszítottnak lenni, tudja milyen érzés, ha mindenki undorral néz rád. Nemcsak a szövege jó, mert ő az alapja a humornak, de például Brannel és Havas Jonnal nagyon kedvesen bánt, még ha néha nyersnek is tűnik az őszintesége.
A legnagyobb kedvenceim a Starkok, talán Jaime tette miatt lettek szimpatikusak. Azért, mert ők voltak azok, akiknek először ártottak, és még mindig ők a legbecsületesebbek az egész királyságban. Sansa-t és Catelynt nem kedvelem, előbbit Joffrey iránt érzett szeretete miatt (bár ebből szerencsére kilábal a köny végén), utóbbit pedig tettei miatt (elrabolta Tyriont). Viszont Nedet nagyon megkedveltem, ahogyan Robbot is, de az abszolút kedvencem Havas Jon, bár ő nem teljesen Stark. Kezdetben nem tudtam vele mit kezdeni a folyamatos "nyavalygása" miatt, hogy ő így fattyú, úgy fattyú, őt mindenki bántja. És bár tényleg sokszor a fejére vetik származását, egypár alkalommal észhez tér, mikor megmondják neki az igazságot.
Aztán ott van még Daenerys, aki tökéletes példája a változásnak. Az első könyvben ő ment át a legtöbb fejlődésen. Megtanulta, hogyan legyen a saját ura úgy, hogy közben van férje, és hogy ne élje le az egész életét rettegésben a bátyjától félve. A bátyja tényleg egy kígyó, ahogy Ser Jorah Mormont megmondta, az őrült oldalát jelképezte az érmének, de Dany teljesen más. Eleinte ő sem volt szimpatikus nekem, de ahogyan a kötet végére magabiztosabb lett, azonnal belopta magát a szívembe.
Ez egy nem szokványos fantasy. Nincs még olyan sok varázslény benne, csak a rémfarkasok és a kötet végén a sárkányok. A varázslatban sem hisz mindenki, a sárkányok pedig régen kihaltak. A vadak veszélyeztetik a királyságot, ahogyan a Mások is lassan előbújnak. Közelek a tél, ahogyan a Starkok mindig mondják. Kiráz a hideg, ha arra gondolok, mi lesz ennek a regényciklusnak a végén.
Elhunyt emberek: Jon Arryn (említés), Robert Baratheon, Ned Stark és lovagjai, szolgálói, Drogo, Dany fia
Sokan mondják rá, hogy unalmas. Szerintem egyáltalán nem az. Vaskos és sok benne a szereplő, időbe telik, mire kiismerjük, megismerjük az összeset. Ez szinte a legerősebb része az egész ciklusnak, hogy él minden szereplő. Senki sem szimplán jó vagy rossz, mindenkiben vannak erények, és néha olyan tulajdonságok is megjelennek, ami miatt húzom a számat. De ez adja az életet bele, ettől érzem úgy, hogy ez megtörténhet a való életben is. Mert a többi fantasyhoz képest itt nem a jó és a rossz csap össze, mert itt tényleg minden nézőpont kérdése.
Én például utálom a Lannistereket, valakinek meg egyenesen az a család a kedvence. Ellenszenvet táplálok irántuk, Cerseit mégis képes vagyok megérteni - bizonyos szempontból. Elhiszem, hogy tényleg fájt neki, mikor az első együttlétén Roberttel a férfi Lyanna nevét suttogta. El sem tudom képzelni, mennyire fájhatott neki. Nem is csodálkozom a viselkedésén, ennek ellenére nem kedvelem őt. A Lannister-házból maximum Tyrion az, akit tudnék kedvelni. Egy sunyi kis alak, kinek legnagyobb boldogsága, hogy kurvákkal (elnézést a szóért) hál, mégis, mivel ő maga sem tökéletes (törpe) megérti, hogy milyen kitaszítottnak lenni, tudja milyen érzés, ha mindenki undorral néz rád. Nemcsak a szövege jó, mert ő az alapja a humornak, de például Brannel és Havas Jonnal nagyon kedvesen bánt, még ha néha nyersnek is tűnik az őszintesége.
A legnagyobb kedvenceim a Starkok, talán Jaime tette miatt lettek szimpatikusak. Azért, mert ők voltak azok, akiknek először ártottak, és még mindig ők a legbecsületesebbek az egész királyságban. Sansa-t és Catelynt nem kedvelem, előbbit Joffrey iránt érzett szeretete miatt (bár ebből szerencsére kilábal a köny végén), utóbbit pedig tettei miatt (elrabolta Tyriont). Viszont Nedet nagyon megkedveltem, ahogyan Robbot is, de az abszolút kedvencem Havas Jon, bár ő nem teljesen Stark. Kezdetben nem tudtam vele mit kezdeni a folyamatos "nyavalygása" miatt, hogy ő így fattyú, úgy fattyú, őt mindenki bántja. És bár tényleg sokszor a fejére vetik származását, egypár alkalommal észhez tér, mikor megmondják neki az igazságot.
Aztán ott van még Daenerys, aki tökéletes példája a változásnak. Az első könyvben ő ment át a legtöbb fejlődésen. Megtanulta, hogyan legyen a saját ura úgy, hogy közben van férje, és hogy ne élje le az egész életét rettegésben a bátyjától félve. A bátyja tényleg egy kígyó, ahogy Ser Jorah Mormont megmondta, az őrült oldalát jelképezte az érmének, de Dany teljesen más. Eleinte ő sem volt szimpatikus nekem, de ahogyan a kötet végére magabiztosabb lett, azonnal belopta magát a szívembe.
Ez egy nem szokványos fantasy. Nincs még olyan sok varázslény benne, csak a rémfarkasok és a kötet végén a sárkányok. A varázslatban sem hisz mindenki, a sárkányok pedig régen kihaltak. A vadak veszélyeztetik a királyságot, ahogyan a Mások is lassan előbújnak. Közelek a tél, ahogyan a Starkok mindig mondják. Kiráz a hideg, ha arra gondolok, mi lesz ennek a regényciklusnak a végén.
Elhunyt emberek: Jon Arryn (említés), Robert Baratheon, Ned Stark és lovagjai, szolgálói, Drogo, Dany fia
Értékelés: 5/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő(k): Jon, Daenerys, Véreb, Arya, Renly, Loras, Rakharo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése