Szablon stworzony przez Arianę dla Wioski Szablonów | Technologia Blogger | X X X

Menu

2013. február 22., péntek

Linger - kritika

Fülszöveg:
Miután Sam mindenét kockára tette, és megnyerte a jövőjét, amely ijesztően nyújtózik előtte, most Grace rejtélyes betegségével kell szembenéznie. A márciusi hidegben a lány testében egyre növekszik a forróság, és a közös jövő elolvadni látszik a hóval.

Sam a falkáját várja, de aki kilép a fák közül, arra nem számít. És míg ő mindent elkövetett, hogy ember maradhasson, a jövevény alig várja, hogy a tél megfossza őt az emberi gondolatoktól.

Mindig azt hitték, hogy a szerelmük mindent túlél, de vajon azt is, ami most következik?

Véleményem: Vigyázat, spoileres!
Amikor befejeztem ezt a könyvet, becsuktam és egy pillantást vetettem a hátlapjára, egyből arra gondoltam, mennyire találó rá az a szó, hogy szívfacsaró. Minden ízében átjár a keserűség. Mert sajnálom Samet, aki elveszítette Gracet, sajnálom Gracet, aki farkassá változott, sajnálom Isabelát, mert magamra ismertem benne, és teljesen átérzem a helyzetét, és sajnálom Cole-t, mert annyira ismerős.

Mindannyian sebzettek. Mindannyiuknak van oka elmenekülni. Grace szüleinek viselkedését még mindig nem értem. Az első részben semennyire sem érdekelte őket a lányuk sorsa, csodálkoztam is rajta, hogy Grace-nak hogyan sikerült ilyen jó gyereknek maradnia. Most viszont teljesen átestek a másik végletbe, annyira irracionálisan viselkedtek! Egyrészt mégis megértem őket, lehet én sem reagálnék jobban rá, ha a lányom ágyában egy fiút találnék. De a szülők nemtörődömsége okozta az egészet. Egészen biztos vagyok benne, hogy ha leülnének megbeszélni, biztosan találnának valami kompromisszumot. Elvégre Samnél jobb barátot el se tudok képzelni egy lánynak. Mi lenne, ha Grace Cole-t szeretné? Akkor még meg is érteném, hogy távol akarják tőle tartani. Na de Sam? Oké, hogy lelkileg sérült, de Grace-cel annyira tökéletesen kiegészítik egymást, hogy meg is gyógyítják egymást.

Én azoknak a táborát erősítem, akik örülnek annak, hogy Cole bekerült a képbe. Persze, kezdetben furcsa volt, hogy egy pihekönnyű, őszinte és tiszta szerelem mellett feltűnik a színen egy másfajta érzelem is. Az írónő remekül érzékeltette, hogy mire gondoltak Grace szülei, mikor csak futó kalandnak nevezték a lányuk és Sam kapcsolatát. Hiszen Isabel és Cole pont ilyen. Se veled, se nélküled. Náluk nem érzem, hogy ártatlan szerelem lenne az övék, sőt, szerelem konkrétan meg sem jelenik, tényleg pusztán csak a vágy, ami hajtja őket egymás felé. Mégis szurkoltam nekik, mert Isabel a maga őszinteségével, néha a nyers dumájával kicsit magamra emlékeztet, és persze őt is van miért sajnálni, hiszen magát okolja a bátyja halála miatt.

Maggie lelőtte a végkimenetelt a prológusban, mégsem hiszem, hogy feleslegesen tette. Számomra kellett ez a veszély, hogy olvasás közben a fejem fölött lebegjen. Nem falhattam nyugodtan a sorokat, hogy mindenki boldog, mindenkire rátalál a szerelem, ó hogyan is, mikor Grace szinte haldoklott? Ott volt bizony az a kis gondolat, hogy itt baj lesz, Grace farkas lesz, a betegség is erre utal... Aztán nem. Szeretem ebben a könyvben, ahogyan fel van építve a farkassá válás, és most, hogy beleszőtte a halálukat is, az igazán megrázó volt. Kegyetlen, hogy végül is Grace mindig is farkas akart lenni, s most megkapta, amit akart, viszont el kellett válnia Samtől. És Sam pedig, meg volt a választása, hogy akkor mindketten farkasok lesznek, ám mégsem. Ettől pedig még inkább fájdalmas volt a történet vége.

Elbúcsúzni a szerelmétől... hát nem tépték ki a szívemet az utolsó lapok?

Értékelés: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő(k): Grace, Sam, Isabel, Cole

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése