A MÚLT ÚJRAÍRHATÓ…
DE MILYEN ÁRON?
A vaksötét égbolton szárnysuhogás hallik…
Luce és Daniel ideje, akárcsak a homokórán gyorsan pergő kvarcszemek, vészesen fogy. Ahhoz, hogy meghiúsíthassák Lucifer a múlt eltörlésére irányuló tervét, időben meg kell találniuk az angyalok földre érkezésének pontos helyét.
Sötét erők üldözik őket, ám Daniel maga sem tudja, képes-e tovább folytatni… örökre együtt tud-e élni azzal, hogy Luce-t újra meg újra elveszíti. Közösen kellene felvenniük a harcot a rájuk váró epikus küzdelemben, amelynek végén csak élettelen testek és… angyalpor marad, miközben hatalmas áldozatok hozatnak, és szívek törnek darabokra.
Luce ekkor eszmél rá az elkerülhetetlenre: megérti, hogy a sors nem is Danielnek, hanem valaki másnak rendelte! A fejükre hozott átok mindig is csupán Luce-ról szólt… róla és a rég elhagyott szerelméről. És voltaképp csak az számít, hogy most milyen döntést hoz.
Ki nyeri vajon végül a Luce-ért folyó csatározást?
A Rapture – Boldogság a FALLEN SOROZAT káprázatos befejezése. A menny nem várhat tovább.
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Éreztétek már úgy, hogy olyan történetet olvastok, aminek az előzménye sokkal jobb, mint a főcselekmény maga? Vagy ha nem is azt, hogy bárcsak azt írta volna meg az írónő, de legalább jobban lett volna részletezve, esetleg kaphatott volna egy előzménykötetet... itt egyértelműen ez történt. Lehet, hogy elcsépeltnek tűnik, de sokkal szívesebben olvastam volna az átok előttről, mint magáról az átokról. Mert ez a könyvsorozat önmagában bénácska, túl sok romantika van benne, néhol eléggé nyálas. És nem arról van szó, hogy én magam nem szeretem az ilyen történeteket, vagy antiromantikus vagyok. Ha jól van megírva egy romantikus történet, akkor nem fogom csak azért is lepontozni, viszont ez tocsog a nyáltól, és azoknál a jeleneteknél is, mikor nem feltétlenül szükséges, hogy romantikázzanak a szereplők. Vagy vicceljenek. Mert az agyamra ment, hogy a komoly pillanatoknál nem voltak kellően felelősségteljesek, hogy néha olyan szavakat használtak, amik nem illettek bele az adott környezetbe, vagy a márkák felesleges emlegetése. Nem érdekel, hogy milyen márkájú Luce cipője, sem az, hogy a chipsé, az üdítőé milyen (ami alapból eléggé béna jelenet volt, nem kellett volna hozzá még ez is).
Pedig maga a zárókötet nem volt annyira rossz, mint mondjuk az előző kettő. Továbbra is azt mondom, hogy az első kötet a legjobb, és akkor még nem is sejtettem, hogy ennyire más irányba fog menni a történet. Viszont a fülszöveg egy az egyben lelövi a fő poént, ami a könyv utolsó negyedében szerepelt csak, mert nem hiszem, hogy csak nekem lett egyértelmű a fülszöveg elolvasása után, hogy Luce és Lucifer valaha összetartoztak. Talán nagy csavarnak tartotta ezt az írónő, szerintem egyáltalán nem volt az, viszont ez a háttértörténet még mindig sokkal jobb volt, mint a fősztori.
Nem lepődtem meg nagyon semmin, se azon, hogy Luce egyszer szerette Lucifert, se azon, hogy angyal volt. Csak egyszerűen idegesített, hogy a főhős mennyire lassan jön rá a dolgokra, holott az olvasó már rég tudja. Pedig Luce ebben a részben nem is volt olyan idegesítően ostoba, mint a korábbiakban.
Viszont annyi minden nyitva maradt a könyv végén. Nem Luce-ra és Daniel-re gondolok, ők egymásra találnak, esküvő, gyerek, kit érdekel mi még. De Cam-mel mi történik? És Arianne? Továbbra sem tudom, hogy mik azok a sebek a nyakán. Vagy a többi angyallal, mert Miles és Shelby még kaptak azért egy kis lezárást. De az írónő annyira sok karaktert szerepeltetett, és nem sokat ismertünk belőle jobban, aztán a könyv végén sem lettünk okosabbak.
Pedig mennyi potenciál volt a történetben, viszont nagyon rossz irányba ment el végül. Azok a szereplők, akik kissé másnak, vagy jobbnak tűntek az elején, Cam, Shelby, Lucifer, de még Molly is, mind-mind visszafejlődtek olyan szintre, ahol csak Luce a lényeg. És annyira idegesítő volt, hogy mindennek a középpontja ez a csaj, aki a legrosszabb főhős, akiről valaha olvastam, valószínűleg a leghülyébb is, mégis mindenki oda meg vissza van érte, és a világmindenség sorsa is az ő kezében van... jaj, annyira béna így leírva. Ráadásul az a mindent eldöntő nagy ütközet, vagy micsoda, konkrétan egy beszélgetés volt.
Csalódás ez a könyvsorozat, mert mondom, sok potenciál van benne, de ha az író nem tudja okosan alkalmazni, akkor bukik az egész. És bukott is.
Értékelés: 5/3
Borító: 55
Kedvenc szereplő: Cam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése