Szablon stworzony przez Arianę dla Wioski Szablonów | Technologia Blogger | X X X

Menu

2014. január 18., szombat

Csitt, Csitt - kritika

Fülszöveg
EGY SZENT ESKÜ. EGY BUKOTT ANGYAL. EGY TILTOTT SZERELEM. A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül.

Véleményem: vigyázat, spoileres!

Karácsonyra megkaptam a sorozat negyedik részét, és mivel ha megveszem egy sorozat legújabb kötetét, mindig elolvasom az előzményét is, hogy friss legyen az élmény. Aztán meglepődve tapasztaltam, hogy erről a könyvről nem írtam még kritikát, pedig most olvastam el negyedszerre a regényt. Úgyhogy most itt az alkalom rá.

Mikor először olvastam, 2011-ben, akkor nagyon beleszerettem a könyvbe, mert minden megvolt benne, amit vártam tőle. Aztán azóta háromszor elolvastam, és kicsit változott a véleményem, már nem adok neki öt pontot, mert nem érdemelne még, ha összehasonlítom az öt pontos könyvekkel. Én nem olvastam az Alkonyatot, csak filmben láttam, mégis voltak jelenetek, amikor kicsit az a történet köszönt vissza. Rögtön egy klisével indul a regény, a főhősnő és a főhős egymás mellé kerülnek biológiaórán. Aztán persze meg lett magyarázva, hogy miért történt, ez kicsit ellensúlyozta a dolgokat, de már unom, hogy nagyon sok történetben ez szerepel, min kiindulópont (például a Tökéletes kémiában is ez van). A történet nagyon gyorsan beindul, semmi előzetes a főszereplőről, rögtön az első jelenet az, mikor találkozik a fiúval. Nem is bántam, hogy nem tudtam meg semmit abból a világból, ami Noráé volt, mikor még Folt nem volt benne.

Vee, a legjobb barátnőm halálra idegesített, viszont láttam az okát, hogy miért is vannak olyan jóban Nora-val, úgyhogy próbált nem zavarni, mikor ő is szerepelt. Mert lehet, hogy idegesítő volt, és a falat tudtam volna tőle kaparni, de azért mégiscsak elgondolkodtató, hogyha kellett, mindig ott volt, mindig Nora rendelkezésére állt, akkor is, ha veszélyesnek tűnt a dolog. Ezt nagyon becsültem benne, annak ellenére is, hogy sokszor túlzásba vitte a lelkesedést.

Ami miatt négy pontot kap a könyv, az a kiszámíthatósága és az egyszerűsége. Mert kicsit közhelyes, ez a "meg akarlak ölni, de aztán beléd szeretek és visszavonom ezt a szándékomat, te meg egy perc alatt elfelejted, hogy az életedre törtem" dolog. Ráadásul ha csak úgy a semmiből felbukkan egy fiú, nem értem, hogy miért kell rögtön azt feltételezni, hogy valami súlyos, titokzatos múltja van, és jobb távol maradni tőle. Hasonló szituáció volt az Elakadó lélegzetben is, ott Emma nem akarta közel engedni magához Evan-t, mert akkor megtudja, hogy bántalmazzák otthon, de egy másik fiúval lelép, akiről viszont egyértelműen sütött, hogy az első gond után otthagyná. Annyira látszik az írói erőltetés, hogy csak azért jön be egy másik fiú a képbe, hogy késleltesse a nagy szerelmet. Ezért pedig nem túlságosan vagyok oda, mert olyan, mintha hülyének nézné az olvasóját ezáltal.

Ami viszont megfogott a könyvben, hogy ne csak panaszkodjak róla, a hangulata. Bár késő tavaszi időpontban játszódott, inkább éreztem ezt ősziesnek, olyan novemberinek, olyan volt, mintha egy köd ereszkedett volna rá az egész könyvre, akárcsak a tanyaházra. Bár maga a fordulat kiszámítható, mégsem lehet rá panaszom, mert jó volt felépítve, és bár a szereplők hisztisek, naivak és sokszor idegesítőek, a cselekmény miatt nem lehet panaszom. Ezért kap négy pontot a könyv (mert bár nagyon szerettem Foltot, mikor először olvastam, azóta jelentősen csappant a rajongásom iránta), a hangulat és a cselekmény igazán kárpótolt Nora hisztijei miatt.

Értékelés: 5/4
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése