Sokan megírták már ezt a postot az elmúlt napokban, én viszont ilyen "későre" hagytam, mert még volt egy függőben lévő könyvem, és úgy éreztem, hogy annak is ott lesz majd a helye a listán, de végig kellett olvasnom, hogy meggyőződjek róla, tényleg itt-e a helye. Itt van tehát az én összegzésem az évről, remélem 2014-ben is legalább ennyi jó könyvhöz lesz szerencsém.
Ebben az évben olvastam:
- 43906 oldalt
- 106 könyvet (amiből 100 befejezett, 6 félbehagyott)
Majdnem megdupláztam a tavaly olvasott könyvek számát, ezért kis büszkeséget érzek magamban. Remélem jövőre is összejön a száz könyv/év, bár az érettségi miatt azért ez kétséges. Most viszont jöjjön egy lista a 2013-as könyvélményeimről.
Az év top 3 csalódása
1.Elakadó lélegzet
Nagyon szerettem volna szeretni ezt a könyvet, mert többek is valóságos litániát zengtek róla, ám engem mégsem győzött meg annyira. Tudom, hogy négy és fél pontot kapott tőlem, ami nagyon jónak számít, de azóta már többször meggondoltam magam, és bár nem írtam át a pontot, a könyv csalódásként van elkönyvelve bennem. Többek között azért, mert megint egy szokásos "sok bajjal sújtom a szereplőt, akiben ez nem okoz maradandó nyomot" hibába esett bele. Kár.
Mások annyira szerették ezt a könyvet, és a fülszöveg engem is elcsábított, na meg a csodálatos borító, de ehhez képet a könyv tartalma... egy döntésképtelen, bugyuta főhősnőről szó, aki inkább megszökik, ahelyett, hogy szembenézne a gondjaival. Ráadásul ismét olyan a férfi karaktere, hogy ráerőlteti a nőre az akaratát, az meg hagyja neki. A legjobban azt sajnálom, hogy születésnapi ajándék volt, és még eladni se tudom, mert nem illik.
A harmadik könyvet ismételten sokan szeretik, ennek ellenére én megint abba a kategóriába tartozom, aki menekül ettől a könyvtől. Hogy miért? Azonnal lecsaptam rá, mikor megláttam a fülszöveget, mert tiszteltem az írót, amiért ilyen nehéz témát mer boncolgatni. Aztán pont ezzel szúrta el az egészet, hogy ebben a könyvben is benne volt az erőszak, de a következő oldalon már másik fiú karjába ugrik a szereplő. Számomra ez nem volt emészthető.
Az év top 3 könyve
Ezt a könyvet különösen szerettem, mert úgy éreztem, hogy Charlie hozzám is szól. Azon kevesek közé tartozik, ahol szerintem a film is és a könyv is nagyon jól lett megcsinálva. Át tudtam érezni Charlie problémáit, mert ez egy végre egy olyan könyv volt, ahol a szereplőn látszik, hogy nehezen tudja feldolgozni a vele történt borzalmakat. Több ilyen kellene.
Ezt a könyvet csak azért szúrtam ki, mert láttam, hogy film készül belőle. Az előzetes alapján tudtam, hogy nekem ezt muszáj elolvasnom, úgyhogy születésnapomra ezt kértem. Ezzel viszont nagyon jól jártam, mert egy igazán különleges olvasmányhoz jutottam, maga a Halál szemszögéből ismertem meg Liesel-t és a családját. Hiszen ezt még meg is könnyeztem, amit nem sok könyv mondhat el magáról.
Ez volt az a könyv, ami miatt várni akartam még ezzel a bejegyzéssel. Azért is, mert sejtettem, hogy felkerül erre a listára, meg azért is, ha esetleg nem, akkor jobb végigolvasni, hátha elrontotta az írónő a végét. Szerencsére nem így történt. Egy nagyon megdöbbentő, velős könyvet olvastam, egy igazán erős főhősnővel.
Egy könyv, amin nem tudtam túltenni magam
Ez az a regény, amit már három hete olvastam, mégis még mindig a fejemben fészkel, és nem hagyja elterelni a gondolataimat róla. Ezt pedig nem jó értelemben mondom. Amiatt, ami az epilógusban történt, és hogy a szerelmi háromszög mennyire bután volt megoldva, meg főleg Will miatt, még mindig nem szabadultam meg ettől a könyvtől. Mérges vagyok rá, mégsem csalódásként értem meg, inkább csak keserű a számíze.
Félbemaradtak, mert...
Hat könyvet hagytam félbe idén, ebből csak hármat írok fel a listára. Karácsonyra kaptam tavaly, és azért akartam annyira elolvasni, mert kíváncsi voltam, hogy Rowling mit tud kezdeni magával a Harry Potter után. A nyolcvanadik oldalon hagytam abba, mikor a kisgyerek wc-s jelenete volt. Nekem ez túl velős, túl nyers. Talán azért, mert annyira tökéletesen ábrázolja az embereket. Ettől függetlenül képtelen voltam folytatni.
Ez a könyv is a borítója miatt tetszett meg nekem, bár itt is abba a hibába estem, hogy nem kellett volna az alapján megítélnem. Nem is tudom hányadik oldalon hagytam abba, mert annyira unalmas volt, ráadásul mikor a szultán először volt együtt a főszereplővel... tudom, hogy ez egy ilyen világ, de én nem vágyom rá, hogy közelebbről is megismerkedjek vele.
Ezt a könyvet egész egyszerűen azért hagytam abba, mert baromi unalmas volt. Nem történt benne semmi izgalmas, a fogalmazása miatt csak nehezen tudtam olvasni, küszködtem vele. Meg azért is vettem búcsút tőle, mert más, sokkal izgalmasabb könyvek akadtak a kezembe. Nem szándékozom folytatni vagy újrakezdeni.
Az év legrosszabb sorozata
Vicces azt írni, hogy a legrosszabb, mikor négy pontot kapott tőlem, de a többi sorozathoz képest, amit olvastam, tényleg az. És így utólag sokszor megbánom a pontozást, mert adhattam volna kevesebbet is neki. Egy teljesen valótlan történet, ami egyáltalán nem tükrözi a magyar fiatalságot, pedig úgy van beállítva. Utálom azt is, hogy a bunkó, de menő pasi mindig győz a normálissal (Cortez vs Arnold) szemben. Csalódás volt, bár nem vártam sokat tőle.
Az év legjobb sorozata
Tudom, hogy nincs még befejezve, mert hátravan a hatodik könyv, és hogy már ezer éve megjelentek, de én idén nyáron olvastam el először ezeket, és nagy rajongója lettem! Bár az ötödik rész nekem kicsit visszaesés, az első négy elérte, hogy rendesen rajongjak egy könyvsorozatért, pedig ilyenre nem sok képes. Remélem a befejező rész nem lesz csalódás.
Legrosszabb szereplő
Bár a könyv nem tartozik a legrosszabb olvasmányaim közé, Tally a viselkedésével és a személyiségével mégis elérte, hogy megkapja a legrosszabb szereplő címet. Idegesített, nagyon buta döntéseket hozott, és csak ráerősített arra, hogy csak akkor érthetsz el sikereket, ha szép vagy.
Legjobb szereplő
Nem akartam ismételni egy könyvet sem, de ez a regény mégis elérte, hogy kétszer szerepeljen a listán, jó értelemben. Penryn egy olyan hősnő volt, aki nem nyafog, teszi a dolgát, és a világ végére is elmenne a testvéréért. Sokan példát vehetnének róla, mert ilyen egy igazi, poszt-apokaliptikus könyv szereplője!
Legszebb borító
Rakhattam volna ide is az Angelfall-t, mert annak is gyönyörű a borítója, de van még egy, ami hasonlóan tetszik, ez az Árnyalatnyi reményé. Ahogy a könyvről írt kritikámban is boncolgattam már, sokféleképpen lehet értelmezni a borítót, ez adja neki a szépséget. Gondolhatunk arra, hogy a remény egy kis hajtásban nyilvánul meg, ami a zord világ ellenére is kinő, vagy arra, hogy a tél után mindig eljő a tavasz. Mindenesetre a könyv is és a borító is a kedvencemmé vált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése