Szablon stworzony przez Arianę dla Wioski Szablonów | Technologia Blogger | X X X

Menu

2013. június 26., szerda

Dublin street - kritika

Fülszöveg:
Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.
Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…

Véleményem: vigyázat, spoileres!

Eléggé vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Nem tudom eldönteni, hogy csak rossz olvasó voltam, akinek nem való ez a könyv, vagy a regény maga volt a sablonos. Semmivel sem tudott meglepni engem. Mind a karakterek, mind a történetvezetés és a cselekmény is közhelyekre épült. Jocelyn karaktere nem tetszett, a végére már kifejezetten idegesített a döntésképtelensége és a mártírkodása. Nem olvastam még ilyenfajta regényt - ezt most őszintén bevallom -, csak kritikákat róla molyon (például a Szürke árnyalat-trilógiáról meg az effélékről, amik mind megpróbálják meglovagolni ezt az erotikus-regények hullámot), mégis úgy éreztem, hogy nem olvasok eredeti történetet.

Az még nem zavart annyira, hogy Jocelyn-nak van egy fájdalmas múltja, de Braden-nek is volt, és az a kettő nekem már túlzásnak tűnt. Alapból a két múltbeli történet sokkal szebb volt, én azokat szívesebben olvasnám el önálló regényként, mint ezt. Ez a megegyezés, hogy csak szex és más semmi, nem igazán volt eredeti ötlet, ahogyan az is kiszámítható volt, hogy egyikük sem lesz hű a megállapodáshoz, és belezúgnak majd a másikba. A férfi egy tuskó, arrogáns és perverz, viszont ez a fal mögött meghúzódik a figyelmesség és a kedvesség is, ami valljuk be, mostanában nagy divat lett. És nekem már nem jön be, hogy minden egyes regényben erről olvasok, mert már egy idő után elunom magam rajta. Mi jön be a nőknek annyira az ilyen pasikban? Engem kiver a víz tőlük. Pl. mikor Braden azt mondta Jocelyn-nak, hogy megöli. Mi ez, kérem szépen? Bármennyire is dühös vagyok valakire (és Braden elvileg nagyon szerelmes volt a lányba) nem mondok neki ilyet! Ez már túl megy azon az erős dominancia határán. Mert bármennyire is szemet hunynak a női főszereplők a férfi minden rossz tulajdonsága fölött, szerintem gusztustalan ilyent mondani a másiknak. Főleg, hogy közben szeretjük is...

Ahogy egy bejegyzésemben már említettem, nem szeretem a betegségről szóló történeteket, mert hatásvadász, és csak azért csikar ki belőlem érzelmet, mert sajnálom a szereplőt. Itt is ugyanez történt, csak más körítésben. Ha elvesszük a szex részt a regényből (ami jó sok volt), nem marad semmi érdekes a kötetben. Ezekben a művekben mintha a szex egy cél lenne. Húzzuk egymás agyát, kössünk megállapodást, de ne szegjük meg (holott úgyis egymásba szeretnek), a végén pedig jöhet a szeretkezés. És ez után nincsen semmi! Mert az írónő berakta ugyan Ellie betegségét (amire az első fejfájás után számítottam, hogy tuti az lesz...), de ez mégsem "dobta fel" a történetet, hiszen amíg Ellie a tumorral küszködött, addig csak a fájdalmasan rossz veszekedését olvastam Jocelyn és Braden között. Pont ilyenkor! Olyan rossz időzítések voltak benne végig, hogy az nem igaz.

Alapból egy romantikus-erotikus könyv, a maga minden belegyúrható kliséjével, viszont olyan szirupos is, amit jó pár YA könyv megirigyelhetne (pedig ez nem is az). Nekem nem gyulladt ki a papír, hanem majdnem szétfolyt a sok nyáltól, ami a két főszereplő között volt minden beszélgetés alkalmával (és ez most nem az a nyál). Ha viszont nem túl csöpögős volt, akkor meg túl drámai a sok veszekedéssel. Sokszor úgy éreztem, mintha egy délutáni szappanoperát néznék. Van itt minden: fájdalmas múlt, betegség, kavarások és persze sok szeretkezés.

Nem azért nem tetszett a könyv, mert én még fiatal vagy éretlen lennék hozzá. Bár néha a falhoz tudtam volna vágni, mikor szinte minden fejezetben leírta, hogy milyen vágyakat váltott ki belőle a férfi. Nem. Itt az volt a gond, hogy bár nem olvastam más ilyenféle könyvet, sok utánaolvasásnak hála mégis úgy érzem, hogy sablonos, mintha olvastam volna már, nem nyújtott semmi újdonságot. A végén pedig a házassággal nagyon elbaltázta az írónő, az már végképp nem kellett volna a sok cukornak. Négyest adok rá, mert a hármast túl rossznak érezném (tekintettel arra, hogy hármast adtam az Összekuszálva könyvnek, ami ennél rosszabb - legalábbis nekem), de jobbra számítottam.

Értékelés: 5/4
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése