Tolkien óta alig született történet, amely annyira rabul ejtené egy egész nemzedék képzeletét, mint A tűz és jég dala, George R. R. Martin hatalmas fantasyeposza.
Az első részben, a Trónok harcában megismertük Westeros ősi királyságát, amelyet könyörtelen hatalomvágya marcangolt. A Királyok csatájában kiéhezett ragadozóként söpört végig az uralkodóját vesztett birodalmon a háború, a mágia és az őrület. A Kardok vihara képes még tovább fokozni a feszültséget és még sokkolóbbá tenni Westeros történetét: most közeledik tetőpontjához a hatalomért folytatott embertelen küzdelem. A megosztott, megtépázott királyság eddigi legszörnyűbb ellenségével kénytelen szembenézni, amely a síron túlról érkezik…
Martin a fantasy mestere. Kimeríthetetlen fantáziával megírt históriái középkori mintákból merítenek ihletet, és a láthatóság határát súroló plasztikussággal jelenítik meg fiktív világukat. A sodró, szofisztikált történetvezetés, az árnyalt karakterábrázolás és a szexualitásnak a fantasy műfajában szokatlanul nyílt kezelése is fontos szerepet játszik abban, hogy Martin sikert sikerre halmozó újítóként vonulhat be műfaj történetébe.
A tűz és jég dala az elmúlt évtized egyik legjelentősebb fantasysorozata – minden kötete letehetetlen olvasmány.
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Ez az egyik legjobb része a ciklusnak. Bár igazából a kötet második fele izgalmasabb, mégis az első része kellően megalapozza a hangulatot, a tetteket, amiknek majd később látjuk/olvassuk a következményeit. Tehát akkor most menjünk végig a házakon!
Lannister: az előző kötetben kifogásoltam Tyrion viselkedését, a túlzott ragaszkodását Shae-hoz. A Sansa-val való házasság jót tett neki. Én látok egy másik szemszöget Tyrion-ból, talán ezért is kedvelem egy kicsit, és úgy érzem, Sansa lehetett volna kedvesebb vele. Az tény, hogy amit a Lannister ház ellene elkövetett tényleg aljas és fájdalmas, de Tyrion még mindig a legnormálisabb közülük, és tud kedves is lenni. Megtehette volna, hogy a házasságuk napján elveszi a szüzességét, de nem tette. Ugyan hány westerosi férfi tette volna meg ugyanezt érte?
Cerseit még mindig utálom, de látszik rajta, hogy kezd az összeomlás szélére sodródni, aminek én örülök. Miután Jaime visszatért Királyvárba eléggé megváltozott a kapcsolatuk, és nekem eszembe is ötlött, hogy ezek ketten hogyan szerethetik egymást. Nem azért, mert elítélendőnek találnám a viszonyukat, hanem mert egyikőjük részéről sem érzem azt a vágyat, ami régen előre hajtotta őket. Például, hogy Jaime lelökte Brant. Azt a szerelemért tette. De a csonkított Jaime mintha egy teljesen más férfi lenne, és ez a változás tetszik.
Tywin Lannister halála egészen meglepő. Egy szigorú, hideg férfi, aki - bármennyire is utálom - nemesebb halált érdemelt volna. De legalább megszabadultunk Shae-tól. Nagyon rühelltem.
Stark: Először is nagyon fáj a szívem Robb halála miatt, és az is eléggé megrendített, amit Catelyn-nel tettek, bár ő elvileg túlélte. Legalábbis az epilógus ezt mutatja, viszont eléggé rejtélyes volt. A Vörös Nász váratlan volt és ha mondhatom ezt, gyomorforgató. Bár részben Robb hibája, amiért hagyta, hogy Jeyne elcsábítsa és ez miatt megszegje az ígéretét, amit a Freyeknek tett, az ő részükről viszont eléggé brutális megnyilvánulás volt így bosszút állni.
Arya része most sokkal jobban tetszett. A Bátor Bajtársak üde színfoltja volt a fejezeteinek, Anguyt és Beric Dondarion-t eléggé meg is kedveltem. Az is tetszett, hogy végül Vérebbel is összeakadt, és bár a férfi még mindig kegyetlen(nek akar látszani), azért ott van benne a lovagiasság is, bármennyire is tagadja.
Sansa sokat fejlődött, bár még mindig csak egy báb. A naivitása kezdetben kiakasztott, de már rájöttem, hogy ő ilyen. A történet előrehaladtával úgyis fel fog nőni majd, és elhagyja a lovagok iránti rajongását, aztán pedig rájön, hogy a világ fele annyira se szép és jóságos, mint amilyennek a dalokban lefestik. A megszöktetése tetszett, váratlan volt, hogy Petyr áll az egész mögött. A Sasfészekben lévő jelenet, mikor hóból megépítette Derest egészen aranyos volt. (Egészen a csókig.)
Bran szála nekem továbbra se olyan izgalmas, mint lehetne. Érdekes, hogy amit Meera mesélt neki történet, arra nem jött rá, hogy mi is valójában. Nekem egyértelmű volt, hogy Rhaegar és Lyanna története. Kár, Bran.
Targaryen: Dany szála volt az egyik legjobb! A Makulátlanok kiképzése egészen megrendítő, kezdve a csecsemőöléstől egészen a kutya megfojtásáig. A városok felgyújtása végre jelzi a hatalmát, igazi királynőként viselkedik. Barristan Selmy nagyon jó, hogy ott van mellette és irányítja, ha kell. Ser Jorah-ban nagyot csalódtam, és nekem ne jöjjön azzal, hogy beleszeretett Danybe. Akkor is elárulta. Megértem Dany haragját. Bár azt a Daariot igazán pihentethetnék, mert nem csípem, hogy ott legyeskedik körülötte.
Baratheon: Stannis-t még mindig nem kedvelem (Renly miatt, of course), de azzal, hogy megmentette a Falat, szerzett nálam egy jó pontot.
Joffrey végre meghalt! Erre vártam azóta, hogy először olvastam róla. Annyira gonosz és ellenszenves, elkényeztetett ficsúr. Bár nem gondoltam volna, hogy majd pont Lady Olenna és a hajháló lesz a tettes, de egészen elképesztő az a sok alig látható, megbúvó szál, ami körülöleli a történetet.
A Fal - és azon túl: A vadak része kezdetben kicsit lassan haladt, döcögött, de segített rajta, hogy Jonnak kialakult a kapcsolata Ygrittel. Bár nagyon idegesített a "Nem tudsz te semmit, Havas Jon" mondataival, a végén mégis sajnáltam, hogy meghalt. Viszont attól kezdve, hogy a vadak megtámadták a Falat, az felrázta Jon fejezeteit, Stannis ajánlata a végén pedig nagyon csábító volt. De nem Jonnak való.
Sam pedig Sam. A Gyilkos. Fejlődött ő is. Nem sokat, mert még mindig puhány és gyáva, de ahogyan ő mondta, bátrabb lett. Nem bátor, csak bátrabb. A fondorlatossága pedig nagyon tetszett.
Elhunytak: Ser Cleos, Lord Karstark, Vén Medve, Lord Tully, Balon Greyjoy, Robb Stark, Ygritte, Joffrey, Vörös vipera, Shae, Lord Tywin Lannister, Lysa Arryn
Értékelés: 5/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő(k): Loras Tyrell, Jon, Daenerys, Véreb, Arya, Rakharo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése