Tegnap egész véletlenül szóba jött a továbbtanulás. Konkrétan én kezdtem el agyalni rajta, mikor Ichi megemlítette az átlagját. Való igaz, hogy most, mivel 2013 lett és ebben az évben betöltöm a tizennyolcat (ami csak októberben lesz, tehát van még odáig sok idő), mégis közelebbinek érzem magamhoz mind a tizenkettedik évfolyamot, mind az érettségit, pedig utóbbi csak 2014-ben lesz (jó esetben).
Mindenképpen jobban tanulok a 2011/2012-es tanévnél. Nem tagadom le, az első félévben 3,1, a második félévben 3,3 volt az átlagom, és úgy utólag visszagondolva, szégyenkezem is miatta. Túl lusta voltam, hogy nekiüljek tanulni, valami mindig fontosabb volt. Rettenetesen bánom, hogy a kilencedik és a tizedik évfolyamot így elpuskáztam. Az ember tényleg csak utólag jön rá, hogy tanulni kellett volna, bármennyire is közhelyes ez az egész.
Na már most, így az átlagolás és a tanulás kapcsán, elkezdtem nézegetni főiskolákat. Mindenképpen szeretnék továbbtanulni, de még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy mi szeretnék lenni. Az írás valóban vonz, szeretem csinálni, de Magyarországon lehetetlen belőle megélni. Jöhetnek a válaszok, hogy ebben az országban miből lehet (ez igaz, részben), de az íróknak még nehezebb, higgyétek el nekem. Nincs is konkrétan olyan egyetem vagy főiskola, ahol írást oktatnának (újságírást igen, de én regényeket szeretnék), esetleg még ott a bölcsészkar, de oda meg lehetetlen számomra bekerülni, meg egyébként sem érdekel túlságosan.
Ha figyelmesen olvasta valaki a bemutatkozásomat, láthatta, hogy szeretem a színházat. Színész egyértelműen nem szeretnék lenni, énekelni nem tudok, viszont van még valami a színházban, amit szívesen csinálnék, és ez a tánc. Öt évig táncoltam, és tudom, hogy ez egyáltalán nem sok, pláne úgy, hogy konkrétan papírom sincs róla. Két főiskolát nézegettem, ami táncművészek képzésével foglalkozik, de vagy irdatlan mennyiségű az összeg, amit egy félévre be kell fizetni, vagy szükséges papír a táncos múltamról, ami öt évben ki is merül. Ez pedig nem hiszem, hogy elég lenne hozzá, hogy bekerüljek. A másik lehetőség még, hogy rendkívüli tehetség vagyok. Nos, egyértelműen nem, tehát ezt is kihúzhatom.
Viszont nézegettem még iskolát, nem akartam ilyen könnyedén feladni ezt az utat. A Budapest Táncművészeti Stúdió Szakközépiskola hasonlóan működik, mint ahová én járok középiskolába. Vagyis, miután leérettségiztél, van lehetőséged ottmaradni OKJ képzésre. Ez is felkínálja ezt a lehetőséget, egy érettségi kell hozzá, plusz a gyakorlati vizsgán elért eredmény. Most már csak az a kérdés, hogy elég vagyok-e hozzá, hogy felvegyenek. Ha összeszedem magam, jól tudok produkálni, az idei átlagom valószínűleg 4,3 lesz, amit bőven fel tudok húzni még év végéig. Csak az a kérdés, hogy a gyakorlati vizsgán mi a követelmény. Mert ha jazzt, balettet vagy efféléket kérnek, akkor azonnal el lesz vágva az utam, ami a színházba vezet.
Bár ez még a jövő zenéje, szerintem minél korábban érdemes elgondolkozni rajta, hogy mik akarunk lenni, ha elvégeztük a középiskolát. Egyelőre nem túl derűsek a kilátásaim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése