Hopeless - kritika

Fülszöveg

Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?

Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.

A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.

A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…

Véleményem: vigyázat, spoileres!

Ez a könyv már akkor szembejött velem, mikor még csak tervezték, hogy kiadják. A fülszöveg tetszett is meg nem is, de a borító eléggé eltántorított, valamiért egyáltalán nem szimpatikus a csaj rajta (utálom, mikor modelleket raknak a borítóra, sose tetszenek). Aztán valahogy el is feledkeztem a könyvről, mígnem végül megjelent magyarul is, rengeteg pozitív kritikát írtak róla az olvasók, nekem pedig egyre jobban felkeltette az érdeklődésemet. Főleg ilyen nevű főszereplővel, hogy Dean Holder. Csak a nevével elérte, hogy kedveljem, viszont mikor elkezdtem olvasni...

Sky már az elejétől kezdve nem volt szimpatikus. Nem bírom az olyan lányokat, akik játsszák, hogy nem érdekli őket semmi, minden lepereg róluk, pedig igazából hisztis libák. Az meg pláne nem nyerő nálam, hogy szinte falják a pasikat, és aki ez miatt mégis ribancnak tartaná őket, az a szemét, meg a féltékeny stb., de természetesen nem mennek tovább a smárolásnál, mert elsőnek a hősszerelmes pasival kell lefeküdni (igen, tudom, hogy ez nem így alakult, de a könyv elején ezt még nem tudtam, és akkor bosszantott).

A könyvben lévő "nagy" csavart a százötvenedik oldal környékén ki lehetett találni, de akkor lett a legnyilvánvalóbb, mikor Holder felkapta a vizet azon a hülye karkötőn. Akkor már biztos voltam benne, hogy Sky-t (Hope-ot) molesztálta az apja, és hogy Sky, Holder és Less ismerték egymást, ők voltak az első visszaemlékezős résznél a gyerekek. Nem tudom, hogy ez más számára is annyira nyilvánvaló volt, mint nekem, mindenesetre, ha igen, elég gyenge csavarnak bizonyult. Az egyetlen "meglepő" dolog csupán az volt, hogy Sky-t "elrabolták", ezzel nem nagyon számoltam, mert maga a bántalmazás is rettenetes, nem gondoltam volna, hogy az írónő még ezen is túltesz a drámákkal.

Mert volt itt minden, öngyilkos testvér, akinek hiányától szenvedett Holder, mert hol gyűlölte, hol tisztelte a testvérét a döntése miatt (mindenki döntse el magában, hogy miként viszonyul ehhez a kérdéshez, én nem óhajtok állást foglalni, mert nehéz). Aztán itt volt még Sky is, aki már azzal kivívta magának a bonyolult hős szerepét, hogy "nem érez semmit, ha fiúval van", ami a történtekre való tekintettel teljesen jogos, de ez alapból megpecsételte a fiúkhoz való viszonyát. És nem mondom, hogy nem volt nyilvánvaló, hogy megerőszakolták, mikor Grayson az elején belopódzott hozzá.

Tehát a drámát tekintve minden adott volt ebben a könyvben. Annyira, hogy én ezt már erősen túlzásnak érzem. Nem azon csodálkozom, hogy valaki hogyan képes ennyi mindent kibírni, csak egyszerűen azt éreztem, hogy SOK. Ennél több nem kell, nincs szükség még egy bonyodalomra, mert már így is tobzódik benne a könyv. Pedig lett bonyodalom. Rengeteg. Már magában az is, hogy egy apa férfi molesztálja a saját lányát (és mint később kiderült, a saját testvérét, meg a szomszéd kislányt), aztán "elrabolnak" egy kislányt, még ha azzal jót is tett vele az elkövető (egyébként ez volt az egész könyv legönzetlenebb momentuma. Talán furcsának hat, hogy ezt mondom, de én igenis tiszteltem Karent, amiért megszabadította Sky-t az apjától, és örülök, hogy Sky is így fogta fel a dolgot), aztán ott van Holder furcsa viselkedése is... Nem bírtam ezt el, és lehet, hogy velem van a baj, de inkább felbosszantott a könyv, mintsem megríkatott volna, vagy elérte volna, hogy szeressem.

Az elején inkább az érintett érdekesen, hogy milyen viselkedése van Holdernek. Komolyan azt hittem, hogy vagy drogos, vagy valami személyiségzavarral diagnosztizálták, és ez fogja okozni a bonyodalmakat. Pedig mondom, már a neve alapján kedveltem, de ahogyan haladt el a történet, nem az, hogy megutáltam volna, inkább féltem tőle. Követi Sky-t, nyomoz utána, kideríti a nevét, hogy hol lakik stb, ami meg van indokolva (mert ki akarta deríteni, hogy Hope az, vagy nem), de Sky szemszögéből akkor sem logikus, hogy elfogadom a vizet az ismeretlen fiútól (csak mert jól néz ki), engedem, hogy alig pár nap ismeretség után bejöjjön a házba (csak mert jól néz ki), bebújjon az ágyamba, pedig szinte semmit nem tudok róla (csak mert jól néz ki). Dettó olyan ez, mint A soha határánál, ahol a kéjenc pasitól rettegett Cam, Andew-tól pedig nem, holott a szituáció ugyanaz volt, csak a kéjenc ronda volt, Andrew meg nem. És itt ez volt, süt Holderről, vagy valami baja van, és rettegtem tőle, mert nagyon heves karakter, kicsit olyan, mint Travis, a Gyönyörű sorscsapásból, akiért ugyan sokan rajonganak, én a való életben tartanék ilyen pasitól. És Holdertől is tartottam, de nagyon. Arról nem is beszélve, milyen gyors sebességben haladt a kapcsolatuk, pedig a könyv csak 2 hónapot ölel át, ami alatt szerintem nem túl reális ilyen heves, és ilyen örökké tartó szerelmet érezni (lehet, hogy megint csak én vagyok a kőszívű), házasságról beszélni pedig pláne erős túlzás. Aztán valahogy ellaposodott a könyv felénél a karaktere, kifulladt, hogy úgy mondjam, mert az ő drámája befejeződött (a végén volt még egy kicsi), és inkább Sky tragédiája lett a hangsúlyos. Ami aztán mindent vitt...

Nem tudtam, hogy min akadjak ki jobban; azon, hogy igazam lett ismét, hogy mi a csavar a történetben, vagy azon, hogy mi is a csavar igazából. Nem tudom, hogy az írónő átélt-e ilyet, személyes tapasztalatból merített, vagy ismerősével történt (aki esetleg olvasott ezzel kapcsolatban valamit, igazán átlinkelhetné, köszönöm!), de eszméletlen rossz módon ragadta meg. Vagy lehet csak én látom rosszul a dolgokat, de miután Sky megtudta, az volt az első dolga, hogy megkérje Holdert, hogy feküdjön le vele... és ez engem annyira a padlóra küldött, és lehet, hogy csak az indulat miatt nem szerettem a könyvet, de ez fájt. Szó szerint fájt, hogy ilyet ír az írónő, és én inkább azon tudtam volna sírni, hogy ilyen szavakat ad Sky szájába, nem azon, hogy mennyire sajnálom (pedig sajnáltam, nem arról van szó...). És akármennyire is tartottam Holdertől, azt tiszteltem, hogy ott volt Sky mellett, viszont mégis megtette, amire a lány kérte. Ha egy bizonyos szemszögből nézem, jogos, Sky-nak arra volt szüksége (bár nem tudom mennyire), és teljesítette a kívánságát, ugyanakkor mégsem értem, hogy hogyan volt képes rá. Nem fér a fejembe. És ez a momentum volt az, ami teljesen tönkre vágta nekem a történetet. Addig hajlandó voltam elismerni, hogy túl romantikus a számomra, olyan mondatokat ejtenek ki a szereplők a szájukon, amit tinik nem hiszem, hogy szoktak, és ezt csak én nem értem, mert kőszívű vagyok, de nem... ez a dolog túlment egy határon, amit képtelen vagyok megemészteni. Pedig higgyétek el, nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, alig vártam, hogy a kezembe vegyem. De hatalmas csalódás volt, nemcsak a sok dráma miatt, hanem mert rosszul kezelte az írónő ezt a témát.

Úgy érzem, és ugyanezt éreztem az Easy - Egyszeregy és az Elakadó lélegzet kapcsán, hogy nem kellene ilyen nehéz és velős témához nyúlniuk az íróknak (legalábbis ezeknek a műveknek a szerzőinek), mert nem tudják kezelni. És vagy azért, mert nem élték át, vagy átélték, csak én várok többet és valósabbat. Sajnáltam Sky-t, természetesen, mert rettenetes, ami vele történt, de Hoover nagyon rosszul írta meg a történet. Sok volt a dráma, sok volt a hevesség, sok az érzelem. Mintha lett volna egy kondérja, amibe mindenből bele akart szórni egy csipetnyit, de túlzásba esett, és végül kifutott a leves, nem bírta el a kondér ezt a sok szenvedélyt. Pedig értékelem, hogy megpróbálkozott egy ilyen nehéz témával, csak nem próbálkozni kellett volna, hanem igenis megírni egy olyan történetet, ami kapaszkodó lett volna azok számára, akikkel hasonlók történtek. De itt ugyanaz volt, mint más történeteknél, hogy nem igazán láttam összeroppanni a szereplőt, mert ott volt mellette a hősszerelmes pasi, és a szerelemtől minden jobb lesz, elmúlik a fájdalom, a szex pedig válasz mindenre. Természetesen fontos, hogy legyen az áldozat mellett valaki, akibe kapaszkodhat, aki támogatja és segít neki, igen. De attól a fájdalom nem szűnik meg, attól nem lehet elfelejteni a borzalmakat, csak mert van az oldalunkon egy helyes srác. Vártam volna egy nagy törést Sky személyiségében, de ez elmaradt. Mintha csak megtudta volna a múltját, és jól van, lépjünk túl rajta, itt van Holder, lefekszünk egymással, és meg is feledkezem róla. Ez nem így meg. Nagyon nem.

Az meg pláne sokkolt, hogy szétzúzza a volt hálószobáját, de egy percig eszükbe se jut, hogyha a férfi hazamegy és meglátja, rögtön tudni fogja, hogy ki lehetett az (nem lopnak el semmit, csak feldúlnak egy szobát, alig egyértelmű, hogy ki volt az és miért). Aztán a másik pedig, mikor beszélget Sky az "apjával". A férfi sír, és olyan, mintha ettől megbocsátható lett volna az, amit elkövetett. Mindent az alkoholra fog, hogy az miatt történt, és ha nem házasodott újra és nem lett még egy gyereke, akkor semmi baj, élje tovább a kis világát. NA A NAGY BÜDÖS TUDODMIT, AZT! Ilyen nincs. Nem érdekel, hogy az apja, nem érdekel, hogy egy része szereti, az, amelyik még nem tapasztalta meg a bántalmazást, de az ilyen mellett akkor sem lehet elmenni, nem maradhat szabad lábon. Igaz, megkímél minden rendőrségi eljárástól az, hogy öngyilkos lett a férfi, de én úgy hiszem, a halállal jobban járt, mintha minden kiderült volna róla.

Nem térek ki részletesen a többi hibára, mert úgy érzem, jelentéktelen, eltörpül az mellett, ami engem főként bosszantott. Ami tetszett, a Hopeless jelentése a történetben, Karen karaktere, aki bár elrabolt egy kisgyereket, mégis jobbat tett vele ezzel, mintha ott hagyta volna. Ezért kap két csillagot a könyv, és mert nem vagyok olyan kőszívű, mint aminek tűnök. Talán nem minden olvasónak jött most át, hogy miért bántott meg a könyv, mert úgy látom, majdnem egyedül vagyok a negatív véleményemmel. Azért remélem egyszer összefutok egy olyan könyvvel, ami jól tudja kezelni a családon belüli bántalmazás témáját. Ennek nem jött össze.

Értékelés: 5/2

Borító: 5/4

Kedvenc szereplő: Karen