Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.
Véleményem: vigyázat, spoileres!
Azt hiszem, hogy a Harry Potter, a Gyűrűk ura, A tűz és jég dala és A végzet ereklyéi könyvsorozatok között méltó helyet foglal el most ez a trilógia. Egyszerűen szavakba se tudom önteni, hogy mennyire imádtam az egészet, de azért megpróbálom.
Rég volt dolgom ilyen részletesen felépített fantasy világgal. Valahogy mindig hiányzott valami a dologból, hol a mitológia szorult háttérbe, a vallás, vagy szimplán az ÉLET az adott világban. Nos, itt minden megvolt. Részletesen kidolgozva és nagyon jól megalkotva ad otthont a történetnek Ravka országa. Megvan a kellő orosz beütés, de az írónő saját fantáziája is eleget ad ahhoz, hogy ennek a kettőnek a kombinációja ilyen jól működjön, mint ahogyan itt tette.
Ha valami ennyire tetszik, mint ez a történet, akkor arról általában nem tudok hosszú oldalakon keresztül áradozni, és ecsetelni, hogy mit szerettem benne, bevallom, most is nehezen megy. Alina a kezdetektől fogva szimpatikus főhős volt számomra, bár sokszor panaszkodott, és úgy viselkedett, ahogy nem kellett volna (például a folytonos nyavalygására gondolok itt, amit a palotában csinált), összességében mégis szerettem őt, mert bár nem mondható Mary-Suenak, azért sok olvasó tud azonosulni vele. Volt, ahol több melegséget vártam tőle, máskor meg éppen azt, hogy jöjjön belőle elő azaz elszánt harcosnő, ami elbújt benne, és néhol nem kaptam ezt meg. Viszont voltak kiemelkedő pillanati, amik miatt nem tudok rá keserűen gondolni.
Nem olvastam sokat utána a könyvnek, talán egy-két blogturnés kritikát néztem csak meg, mert azt akartam, hogy meglepetés legyen. Azt tudtam, hogy lesz a legjobb barát, Mal, meg lesz valami Éjúr, akinek már a neve is annyira tetszik, dehogy szerelmi háromszög is legyen benne, arra nem számítottam. Vagy csak reménykedtem, hogy nem fog "hangsúlyos" szerepet kapni. Hát pedig kapott. Még az elején, mikor Alina még nem ment el a palotába, a grisák közé, akkor a legjobb barátnak szurkoltam, és nem akartam, hogy megszakadjon köztük a kapcsolat. Én butuska még abban bíztam, hogy Alina valahogy a tudomására hozza, hogy szereti, de csalódnom kellett. Aztán felbukkant az Éjúr, és már nem tudtam nem neki szurkolni. Én is beleszerettem, engem is ugyanúgy a vonzereje alá vont, ahogy szinte mindenki mást is. Miért szurkoljak ellene? Miért várjak én is Mal-ra, ahogyan Alina, mikor úgy néz ki, hogy már nem is fogják viszont látni egymást? Az Éjúr itt van, és egyszerűen tökéletes; titokzatos, vonzó és megvan benne a sötétség is, ami mindig hívogató.
Aztán az írónő ezt szépen lerombolta nekem. Még mindig nem tudom, hogy haragudjak rá azért, amerre a történet fonalát szőtte, hogy Alina és Mal kapott még egy esélyt, most pedig úgy néz ki, hogy együtt maradnak, az Éjúr pedig igazából "gonosz"... nem mondom, hogy nem számítottam rá, viszont valamiért mégiscsak olyan légből kapottnak tűnt, mikor Baghra előhozakodott az igazsággal. Úgy éreztem magam, mint akit csúnyán átvertek, aki hagyta magát, hogy bedőljön az Éjúrnak, pedig milyen szembetűnő, hogy mi is ő igazából. Bár nem merem száz százalékosan azt mondani rá, hogy velejéig romlott, és hogy a végén nem lesz majd meglepetés vele kapcsolatban. Inkább csak reménykedem benne, hogy megjön az esze. De végül is mindegy, hogy ki köt ki Alina mellett, biztosan ki fogja tépni a szívemet.
Tényleg nagyon tetszett az egész világfelépítés, a grisák ereje, képessége, Alina edzése. Az egész palota hangulata, hogy egy kicsit tinis volt, mikor pletykálkodtak, vagy mikor Zója féltékeny lett Alinára már az első találkozás alkalmával. De ezekkel együtt így volt tökéletes a könyv, csak áradozni tudok róla, pedig nyilvánvalóan ennek a történetnek is megvannak a maga hibái. Viszont tetszett, olyannyira, hogy nem várom meg, hogy megjelenjen magyarul a folytatás, már be is szereztem ebook-ként a trilógia második és harmadik részét, és elolvasom angolul.
Értékelés: 5/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Éjúr, Alina, Mal, Baghra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése