tag:blogger.com,1999:blog-61064914202409545032024-02-02T18:47:41.556+01:00Hopeless Wanderer ▲ Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.comBlogger105125tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-76776126454091101632016-03-12T01:56:00.000+01:002016-03-12T01:56:36.221+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFhfd_ZNYXFijHb_2WcMBNwB9yXHywEzbLKYJV-BS-KIvIzLIR6ovyrwEoi9a9Z9w_DmQB_XuIc_1J3bwdZu5kgHdleaRrO3uVot42UItx5BIKZKSV6MzxqpUXre4qjsoGwhysHAlRVGPN/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFhfd_ZNYXFijHb_2WcMBNwB9yXHywEzbLKYJV-BS-KIvIzLIR6ovyrwEoi9a9Z9w_DmQB_XuIc_1J3bwdZu5kgHdleaRrO3uVot42UItx5BIKZKSV6MzxqpUXre4qjsoGwhysHAlRVGPN/s400/large.jpg" width="350" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
El se hiszem, hogy már közel másfél éve nem írtam bejegyzést a blogba. Pedig régen szinten minden hónapban volt közel öt bejegyzés, de átlagosan lebontva biztosan kijön ennyi. Aztán jött az egyetem, amikor annyi mindent kell olvasni, hogy szinte nem is jut időm olyan olvasmányra, amit én szeretnék. Nyáron pedig pláne nem vittem túlzásba az olvasást.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De most szeretnék visszatérni. Ha sikerül jól összehoznom, simán tudok havi 1-2 bejegyzést hozni, plusz ott vannak az óráimra az olvasnivalók, azok is érdekesek lehetnek azoknak, akik mondjuk nem kifejezetten rajongói a szépirodalomnak, de szeretnének kísérletezni vele. Eléggé érdekes könyveket olvasunk, az biztos. Amikor pedig nem lesz sok időm az olvasásra, majd feldobom a blogot kihívásokkal, meg egyéb könyves bejegyzésekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyelőre kicsinosítottam a blogot, kicsit átrendezgettem, valamint a bejegyzések képeit kijavítottam, mert sajnos volt olyan, ahol eltűntek a képek. Másfél óráig cserélgettem őket, úgyhogy már most örülök, hogy legalább ennyi munkát belefektettem. Hamarosan jönnek a bejegyzések!</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-85579474416833308612014-07-24T18:36:00.000+02:002016-03-12T01:46:32.592+01:00Vihartáncos - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfn08KQpnsxu239yHPcxmGgVhM3a7JkccaZ8__4-ixUkBuS_V5L59rJ7u7HoFeVDqfgeWEieAhOer_lW2WVYIJ4oQqZGKzpXZJEhirbDls66TjxTti2EBodZU8_nt4eQ6e9d7WiogYrQm1/s1600/Final-US-cover.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfn08KQpnsxu239yHPcxmGgVhM3a7JkccaZ8__4-ixUkBuS_V5L59rJ7u7HoFeVDqfgeWEieAhOer_lW2WVYIJ4oQqZGKzpXZJEhirbDls66TjxTti2EBodZU8_nt4eQ6e9d7WiogYrQm1/s400/Final-US-cover.jpg" width="262" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ennek a fantasy-sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, világot mutat be. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>HALDOKLÓ FÖLD</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A LEHETETLEN FELKUTATÁSA</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>TITKOLT ADOTTSÁG</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az biztos, hogy nem sűrűn találkozok ilyen részletesen kidolgozott háttérvilággal, mint ebben a könyvben. Habár két-három évvel ezelőtt hatalmas japán-fan voltam, ez kimerült a zene, a divat, az animék és a mangák terén, a történelmükbe és a vallásukba már nem mélyedtem úgy bele. Tehát nem tudom igazából, hogy a világfelépítés mennyire hű a japán történelemhez (nem mintha elvárnám. Ez mégiscsak egy fantasy.), vagy hogy a vallást teljesen átvette-e az író, esetleg itt-ott belenyúlt, mindenesetre nem lehet rá panaszom, mert remekül működött. Pedig annyi minden bajom volt a könyvvel...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az első száz oldal nagyon döcögősen ment. Tele voltak a mondatok olyan szavakkal, amiket vagy nem tudtam megjegyezni, vagy a jelentésüket nem tudtam, és mindig ki kellett keresnem. Még csak nem is kötött le. Nagyon idegennek éreztem magamtól, pedig semmi bajom nincs a japán mitológiával, nincsenek előítéleteim. Sőt, pontosan azért vágytam erre a könyvre, mert ebbe a témába nyúlt bele. És nem mondom, hogy nem jól tette az író, csak az eleje annyira velős és sűrű, hogy szabályosan küzdöttem vele, majdnem félre is tettem. Viszont azután, hogy a hajó lezuhan (igen, lezuhan!) és Yukiko a dzsungelbe találja magát, rögtön jobban tetszett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bár nem tartott sokáig. Ez az idegen érzés egészen a regény végéig velem maradt, és most se igazán tudom, hogy hogyan viszonyuljak hozzá. A leírások gyönyörűek, nagyon tetszett az író fogalmazásmódja, tud bánni a szavakkal. Tetszett a női főhős is, jobban, mint másik YA könyveknél. A mitológia, a társadalomkritika, az ellentétek, felsorolva mindegyik olyan jól hangzik. De itt a baj, hogy csak felsorolva. Valami hiányzott. Nem éreztem kötődést a szereplőkhöz, annak ellenére, hogy Yukikot kedveltem, talán Buruu az egyetlen, aki a szívemhez nőtt, és akire azt tudnám mondani, hogy a kedvencem lett. Mindenki más olyan papírmasé szereplő volt, teljesítette a feladatát a könyvben, a rá kiosztott szerepében helytállt, de valahogy száraz maradt. Pedig mennyi potenciál lett volna mind Kin, mind Hiro karakterében, de még a sógun húgában is (akivel nem tudni, hogy mi történt vele, vagy csak figyelmetlen voltam).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ugye volt egy nagyon halvány kis szerelmi háromszög, amire azért mondom, hogy halvány, mert nem teljesedett ki igazából. Mondjuk ennek örültem, mert nem akartam nyűglődést a két férfi között. Tetszett, hogy Yukiko nem őrlődött, eltökélte, hogy neki Hiro kell, s bár tudta, hogy Kin szerelmes belé, nem játszott vele. Persze volt egy kis kihasználásszaga a kapcsolatuknak, de a helyzet sajnos megkövetelte. Örültem, hogy Kinből nem lett anti-hős, hogy nem árulta el Yukiko-t azért, mert a lány mást szeret. Érdekes, mert ha a két férfi közül kellett volna választanom, Hiro-t választottam volna (annak ellenére, hogy semmit nem tudunk róla, csakhogy szép zöld szemei vannak [gyengéim a zöld szemek], de tekintsünk most el attól, hogy mit művelt Yukikoval), mégis Kin került ki győztesként kettejük "csatájából". Ez mindenképpen kellemes meglepetés volt a számomra, Kin részéről persze. Az miatt ugyanis nagyon csalódott voltam, hogy pont Hiro árulta el Yukiko-t. Nem mintha nem számítottam volna rá, csak nem akartam, hogy így végződjön.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát összességében tetszett a könyv, bár inkább csak a világ kidolgozottsága miatt. Maga a cselekmény kissé sablonos, a szereplők nem elég kidolgozottak, nincs mögöttük elég motiváció, vagy csak ők a történtek nem motiválták őket eléggé. Úgy éreztem, hogy túl kicsik ők ahhoz, hogy jelentős változást érjenek el ebben a világban. Nem mondom, hogy nem vagyok kíváncsi a folytatásra, de nem veszek meg érte. Szép volt, jó volt, csak kevés. <strike>Mint a kritikám.</strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/4</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: Buruu </div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-89093469393585583262014-07-17T18:48:00.000+02:002016-03-12T01:45:40.462+01:00Az igazi - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWk9PiDejY12X5dfgsQCex6JnopQeJ81tKYDP5yE9okrH3C3HZtt8NO0PaSiXaJ-otClqcJOCwUDnby-LKl3Q_m-J1Lm96Iz4m3A-BQ2WCVcMl3G1O5INrq8u5DgP80CHW99EQagRB9ug1/s1600/15844362.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWk9PiDejY12X5dfgsQCex6JnopQeJ81tKYDP5yE9okrH3C3HZtt8NO0PaSiXaJ-otClqcJOCwUDnby-LKl3Q_m-J1Lm96Iz4m3A-BQ2WCVcMl3G1O5INrq8u5DgP80CHW99EQagRB9ug1/s400/15844362.jpg" width="263" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vegyes érzéseim vannak a záró kötet kapcsán. Egyrészt csalódást okozott, másrészt viszont azt kaptam, amit vártam. Nem is lehetett kérdés, hogy Americából lesz a hercegnő, csak az szolgált meglepetésként, hogy mennyi szenvedésen kellett keresztül mennünk. Nekünk, olvasóknak. Mert egyszerűen alig bírtam már idegekkel, hogy míg az előző kötetben az okozta a konfliktust, hogy America nem tud választani, most az, hogy a király utálja Americát, és hogy megtanul-e végül viselkedni, vagy nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mint már írtam a másik két kritikámban írtam, megfelel az oldalszám a történethez, nem érzem úgy, hogy kellene még több száz oldal, ahol a párválasztós dolgokat ismerteti az írónő. Csak az a baj, hogy mégsem működik. Nem, mert behozott Cass egy csomó olyan szálat, amit nem bírt el a könyv. A lázadókat, akiknek a támadásuk annyira súlytalan, komolytalan. Aztán megjelent August, akinek rögtön elhiszik, hogy Illéa egyenesági leszármazottja, ugyan, nem kell semmi bizonyíték rá. Azt meg pláne elfogadják, hogy bár örökös, mégsem akarja trónt. Nem is az, hogy kellett volna vágynia rá, hanem inkább a szereplőknek kellett volna gyanakodniuk, hogy tényleg az, akinek mondja magát, illetve hogy mért is nem érdekli trón.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A lázadáshoz kapcsolódik a többi elvarratlan szál is. Az, hogy America apja is az északiak közé tartozott, vagy hogy Kriss e miatt jelentkezett a párválasztóba, amit persze megmagyarázott, de úgy maga a szál akkor is kicsit hiányos. Mi lesz az olaszokkal? És az ázsiaiakkal? Annyira rosszul kezelt az írónő minden olyan történést, ami nem a főszálhoz tartozott. America apja lázadó, igen, erre csak úgy simán meghal egy betegségben, pedig mennyivel érdekesebb lett volna, ha egy támadásban történik ez (ha már ennyire ki akarta nyírni ezt a szereplőt). Aztán ott volt a fenyegetést jelentő király is, akit csak úgy megöl a lázadás során (nehogy olyan sok akadály legyen America előtt), vagy a királyné, akit bár nem szerettem, legalább normálisabb volt, mint a férje. Meg Anne szerelme Aspen iránt is, teljesen felesleges volt ezt is belekeverni, ha eleve meg akarta ölni a karaktert. Akkor inkább erősítette volna Lucy és Aspen szálát. Aminek egyébként örültem! Sokkal jobb volt, hogy egy ilyen aranyos és kedves lánnyal maradt a végén, mint Americával. Nekem America akkor is túlságosan önző, és elégedettséggel tölt el, hogy az általam kevésbé kedvelt Maxon párja lett. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csak annyi értelmetlen dolgot beletett az írónő a könyvbe, amit a végén csak úgy ott hagyott a levegőben... például Celeste karaktere. Persze a végén sokkal szimpatikusabb lett, nemcsak a megmaradt versenyzőknek, de az olvasóknak is. Csupán értelme nem sok volt, hogy úgymond "megerőszakolja" a saját karakterét az írónő. Mert Celeste volt eddig a törtető, a mindenre elszánt lány, aki manipulálja az embereket, erre mindenkitől bocsánatot kér, bőg, de úgy, mint ahogyan America szokott... rettenetesen OOC (out of character) volt. Sokkal jobban örültem volna, ha az írónő kitart az ő gonoszkodós karaktere mellett, mert idegesítő volt, de legalább igazi. Így meg behódolt Americának, ami nagyon nem tetszett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogyan America testvére, Kenna rámutatott, úgy én is elmondom most, hogy mennyire gusztustalan volt Aspent egy pótléknak tartani. Ha nem Americát választja Maxon, akkor majd jó lesz ő is. Ez olyan "nincs ló, jó a szamár is" effektus, ami miatt nagyon utáltam Americát, és nem értem, hogy sokan mért Aspen iránt éreznek így, mikor egyértelmű, hogy nem ő volt a ludas ebben az egészben. America egy szörnyű nőszemély ebből a szempontból, mert két vasat tartott a tűzben, ráadásul úgy, hogy nem is akart róla tudomást venni. Mondom, tuti két személyisége van, akik nem tudnak egymásról. Másként tényleg nem tudom megmagyarázni azt, hogy az egyik pillanatban Maxont szerette, de ha befordult a sarkon, és ott várta Aspen, akkor meg őt. De ez inkább illik a második kötetre, a harmadikban már eléggé lemorzsolódott a szerelmi háromszög. És America megint nem vette észre a nyilvánvalót (Lucyt és Aspent)! Annyira dühítő... mindenki milyen okosnak meg talpraesettnek tartja, pedig igazából igenis önző és manipulatív, meg kissé butácska.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem volt annyira rossz ez a trilógia, mint aminek tűnik, azok alapján, ahogy írtam róla. Kicsit olyan, mint a <i>SZJG</i> a számomra. Sokan rajonganak érte, megértem a rajongás okát (nem az irodalmi érték, sokkal inkább a szórakoztatás nyújtása miatt), de ezek a történetek valahogy sosem jutnak el hozzám. Bár nem merném azt mondani, hogy tizennyolc évesen kinőttem volna belőlük.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/4</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: -</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-20256301783564252052014-07-17T12:06:00.000+02:002016-03-12T01:45:05.387+01:00Az elit - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhvST0DSDrVqcUkK3Ndlz5rP2ObB61Bkmm_FmUrSeCrUFaF2W-ZIwi4jbY8sAZvD9-ZlLe_gMzW1tptpQD3OPlI6DqIduDF2geBizEyTmpmic75NtCDqrX4LwZ1O75dLgaSh2w1joF7Doe/s1600/16248068.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhvST0DSDrVqcUkK3Ndlz5rP2ObB61Bkmm_FmUrSeCrUFaF2W-ZIwi4jbY8sAZvD9-ZlLe_gMzW1tptpQD3OPlI6DqIduDF2geBizEyTmpmic75NtCDqrX4LwZ1O75dLgaSh2w1joF7Doe/s400/16248068.jpg" width="263" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK. A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amennyire szerettem az első részt, ezt annyival kevésbé. Nem arról van szó, hogy elmúlt volna a varázs, mert még mindig élvezem ezt az egész párválasztós cécót, és háromszáz és fél oldal még mindig jól illeszkedik a történésekhez, csak már kifulladt egy kicsit. Vagy hogy mondjam. Az szinte egyértelmű volt, hogy Maxon Americába szerelmes, és ha a lány nem lenne olyan határozatlan, már rég kiválasztotta volna. Csakhogy America képtelen dönteni, és ebből adódott minden ellenérzésem, amit a kötet során kezdtem el táplálni iránta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az első részben szentül meg voltam győződve, hogy ő igenis odavaló a párválasztóba, mi több, az elitbe, és hogy jó hercegnő válhatna belőle. Ezzel szemben most mindent lerombolt a viselkedésével. Határozatlan, túlságosan makacs, és ha valami nem úgy alakul, ahogyan ő azt elvárná, kikéri magának, hisztizik, tombol. Na meg rettentő sokat sír. Mindenen kibukik. És nem mondom, hogy nem természetesek a reakciói néhol, de egy hercegnő akkor sem viselkedhet így, még akkor sem, ha olyan különleges, mint America. Most már inkább gondolom azt, hogy Kriss lenne a jobb választás.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel alapvetően nem vagyok oda a szerelmi háromszögekért; aminek egyszerű oka van, sose azt választja a főszereplő, akit én választanék, itt is előre féltem tőle. De még mindig nem győzött meg egyik fiú se, hogy jobb a másiknál, talán Aspennek egy árnyalatnyival jobban szurkolok, de tudom, hogy úgyis ő fog hoppon maradni. De az igazság az, hogy szinte alig tudunk meg valamit a két fiúról, ami miatt állást lehetne foglalni mellettük. Aspen ugye két évvel ezelőtt kezdett el járni Americával, tehát a lánynak nincs oka rá, hogy most szemléltesse nekünk, olvasóknak, hogy milyen a fiú. Ugyanakkor mégis ez hiányzik az egészből, hogy legyen valami a fiúk mögött, egy kicsit árnyalt személyiség. Mert mindkettő csak jól néz ki és ennyi. Ja igen, Maxont veri az apja, a király, de még ez sem ad hozzá semmit a személyiségéhez. Üresek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na de America... ő elég árnyalt mindkettejük helyett. Na nem pozitív értelemben mondom. Először is; kiakad azon, ha Maxon más lányt visz randira (hiszen ez a kötelessége), mert ő egyből azt gondolta, hogyha megállapodtak, hogy Maxonnak ő az igazi, akkor csak vele fogja tölteni az idejét, a többi versenyzővel meg nem. Kicsit se lenne gyanús, vagy unfair. Ez nem tetszik neki, viszont ő meg olyan könnyedén szédíti mind a két fiút, mindenféle bűntudat nélkül (tényleg egyszer sem láttunk bele a gondolataiba, hogy ő most rosszul érzi magát, amiért mindkét fiút biztatja), hogy azt kell hinnem, Americának két személyisége van, akik nem tudnak egymásról. Vagy mi a fene??? Mert mikor Maxon más lánnyal volt (kötelességből!!!), és America féltékenykedett, eszébe se jutott, egyszer se, hogy ő hova szokott eljárkálni a palotaőrrel, és mit csinálnak a sötétben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
America nagyon visszafejlődött az előző kötethez képest. Ott ő volt a kedvencem, most viszont kifejezetten nem szeretem. Elkényelmesedett, túlságosan megtetszett neki a palotai élet, de felelősséget ő sem vállalna (gondoljunk csak a prezentációra, mennyi ideig szenvedett vele, pedig az ötös kasztból jött). Hiába nem akarja beismerni, jobban hasonlít Celeste-re, mint hinné. Ráadásul buta is, mert ha egyes szám első személyben íródik a könyv, és én már az első kötetben rájövök, hogy Marlee-nak van valakije, akkor ő mért nem? Elvileg ugyanazt látjuk és tapasztaljuk, nekem csak azt kellene sejtenem, amit ő sejt. Hát ő nem gyanakodott semmire, pedig igazán egyértelmű volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A többit nem fejtem ki részletesen, mert minek, de milyen gyenge védelmi rendszere lehet ennek a palotának, ha csak úgy bejutnak oda, könnyűszerrel. Legyünk komolyak, ott tartózkodik a király, a királyné és a herceg a palotában, a lázadók mégis mindig bejutnak. Kik őrzik azt a nyamvadt épületet, kertitörpék? Pedig tetszett a lázadó-vonal a könyvben, csak nincs túl sok értelme, ha az írónő nem kezd vele semmit, azon kívül, hogy néha betörnek és el kell előlük menekülni. Például az erdőbe. Jaj, ez a jelenet nagyon fájt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem vagyok meggyőzve róla, hogy America jó hercegnő lenne, ugyanakkor visszaszokni se tudna, Aspenhez meg pláne nem. Ő már nem az a lány, aki anno megkezdte a párválasztót, és nem pozitívan változott. Maxon úgyis őt fogja választani, minden hibája, és a király ellenvetése dacára, pedig az lenne a legjobb, ha átbombáznák egy szomszédos országba, és na, éljen ott. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/3,5</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: America apja</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-85368838870440534272014-07-16T14:34:00.002+02:002016-03-12T01:44:43.487+01:00A párválasztó - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1uFmySNKnFMcx7kh4iwlohj1VlMBtfbkWgOpZZPe6G5SRrb9ooLTrOiBB6ucHA295g7kqKkdX_TOBo7tOgu0uIJYnkgTjGb_dnBPw1vXrnz2RuGey8n22-ck4QbmXkscQY6-tdT8AzXh7/s1600/selection%252Bcvr.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1uFmySNKnFMcx7kh4iwlohj1VlMBtfbkWgOpZZPe6G5SRrb9ooLTrOiBB6ucHA295g7kqKkdX_TOBo7tOgu0uIJYnkgTjGb_dnBPw1vXrnz2RuGey8n22-ck4QbmXkscQY6-tdT8AzXh7/s400/selection%252Bcvr.jpg" width="263" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a könyv akkor jött szembe velem először, mikor megjelent Magyarországon, de akkor még nem érdekelt. Úgy gondoltam, hogy kiszámítható, habos-babos, nyálas, és erre nekem nincs szükségem. De aztán megjelent az összes rész, hozzácsapva még egy kiegészítő kötetet is, engem pedig egyre jobban érdekelt. Szóval beszereztem, mert győzött azaz énem, ami egy kis romantikára vágyik. Annyi könyv csalódást okozott mostanában, hogy kellett egy olyan, ami kikapcsol.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Persze nem csak azért volt bennem dac a könyv iránt, mert romantikus (aki olvas engem, tudja, hogy szeretem, de csak ha megfelelően van adagolva), hanem mert engem olyan egyszerű dologgal is el lehet tántorítani egy könyvtől, mint a szereplő neve. Most komolyan, America Singer? A legbénább név díj nyertese. Nem zavar, ha szokatlanul nevezik el a karaktereket, de mikor ország, vagy kontinens neveket, esetleg város neveket adnak nekik, attól én kibukom. Ez az én gyagyám, de nem hagytam magam, hogy ezért ne olvassam el. Bár a könyv legtöbb neve azért nem győzött meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem mondhatnám, hogy nem vagyok oda az ilyen versenyzős, kiválasztós dolgokért, mert igenis szeretek ilyenről olvasni. Ez pedig<i> Az éhezők viadala</i> hercegnős (nem arra akarok utalni, hogy koppintás, ezt előre leszögezem), egy sokkal enyhébb, ugyanakkor mesébe hajlóbb változata. Amivel nincs semmi baj, hiszen ha alapból utálnám az ilyeneket, a kezembe se vettem volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ami a karaktereket illeti... kedveltem Americát, annak ellenére, hogy néha kicsit bosszantott, bár ez melyik kedvencemmel nincs így. Talán túl banálisnak tűnt, hogy mégis bekerült a versenybe, annak ellenére, hogy nem akart, viszont ahogyan később megoldotta az írónő a bennmaradását, na az volt az, amiért megszerettem a könyvet. Azt vártam, hogy Maxonnal rögtön egymásba habarodnak, hogy végig America lesz a befutó, és már most el van döntve, hogy megnyeri (de tuti megfogja). Ehelyett Maxon barátja lett, egy olyan ember, aki téglának számít a többi versenyző között, és ez nekem nagyon tetszett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tetszett, mert Maxon megismerte a barát fogalmát, ugyanakkor száz százalékig biztos lehet benne az olvasó, hogy ez az érzés később el fog mélyülni. És el is mélyült. Talán egy kicsit gyorsan jött. Mármint úgy értem, hogy az oldalszám pont megfelelő a történethez, nem éreztem úgy, hogy még száz oldal kellene, csak inkább azt vártam, hogy a következő részben derülnek ki Maxon érzései. Meg hogy Aspen még nem bukkan fel újra a végén. Mert nem örültem neki, hogy már az első rész végén kialakult a szerelmi háromszög (ami eddig nem elviselhetetlen. Tudom, hogy ezután biztosan az lesz).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az is tetszett, hogy annak ellenére, hogy ez főként egy romantikus könyv, és mindannyian tudjuk, hogy mire megy ki a játék, az írónő belecsempészett egy kis politikai drámát is. Pozitív csalódás volt mindenképpen, és bár tudom, hogy nem ez a könyv célja, nem leszek csalódott, ha továbbra is megjelennek a lázadók.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem kerültem közel egyik fiúhoz se, Aspenhez azért nem, mert keveset szerepelt (bár mondjuk a sötét haj, zöld szemek pont a gyengém), Maxon meg egyszerűen túl karót nyelt nekem. Látszik, hogy kezd felengedni, és mikor viccelődik, az igazán aranyos, de könyörgöm, ahhoz képest, hogy tizennyolc éves, semmi fiatalság nincs benne. Olyan, mint egy megfáradt öregember. Ami persze érthető, hiszen milyen körülmények között nőtt fel, de örülnék, ha az írónő jobban kibontaná őt a következő két kötetben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem akarom, hogy Aspen elveszítse Americát, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy America jó hercegnő, és később jó királyné lenne, de Maxon mellett nekem még akkor is csak barátoknak számítanak. Kicsit félek a következő résztől, és hogy úgy járok-e, mint a <i>Szent Johanna Giminél</i>, hogy az írónő teljesen kiforgatja Arnold (Aspen) karakterét, hogy Cortez (Maxon) legyen a befutó. Gondolom, hogy mi lesz a vége, de akkor inkább ölje meg a szereplőt, minthogy egy gonosz karakterré váljon. Na ezért nem szeretem a szerelmi háromszögeket. Jaj mi lesz velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: America</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-32232884832972595542014-07-15T13:27:00.000+02:002016-03-12T01:44:05.289+01:00Keserkék - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqmhxTl5FtmxPYQd5AEnpuFHRSS6_nY0JBd3BaPx3sVFUol7WHzrjV8BA2Dn_Ee6hztnRMpAO5LxXF9zXz7DbEnfWBWH1ZqlTOASBndyubOHPwOOE20snd9uQSWbg6iv0zML1RxgYMwopF/s1600/13188729.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqmhxTl5FtmxPYQd5AEnpuFHRSS6_nY0JBd3BaPx3sVFUol7WHzrjV8BA2Dn_Ee6hztnRMpAO5LxXF9zXz7DbEnfWBWH1ZqlTOASBndyubOHPwOOE20snd9uQSWbg6iv0zML1RxgYMwopF/s400/13188729.jpg" width="265" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Egy olyan világban, ahol az emberek kis része valamilyen ‒ garabonciának nevezett ‒ rendkívüli képességgel születik, Lekk királynak az volt a garabonciája, hogy mindenki elhitte a hazugságait.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Amikor a tízéves Keserkék királynő lett, azt hitte, hogy apja megölésével véget ért annak erőszakos, eszelős uralma.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tévedett.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Két éve várok már a folytatásra, amióta olvastam az első két részt. Az egész világ, amit Cashore megalkotott, beszippantott, a karakterek kedvelhetőek, és az írónő stílusában még a kevésbé kalandos vagy akciódús részek is élvezhetőek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mert ebben a könyvben hiába keres valaki csatajeleneteket vagy párviadalt, mint más fantasy regényekben. Az előző két részben sem voltak annyira jelentősek a harcok, de ott legalább volt. Itt viszont csak néhány összetűzésről lehet olvasni, egy-két csetepatéról. Úgyhogy aki azt várja, hogy ez a regény hű legyen általánosságban a fantasykhez, annak csalódást fog okozni. És ahogy elnézem az értékeléseket, okozott is pár embernek. Nekem - személy szerint - nem, mert dacára annak, hogy nem nevezném annyira izgalmasnak a könyvet, az udvari életet remekül bemutatta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kellett már egy ilyen young adult könyv (mármint fantasy részről), ahol nem karddal és fegyverekkel csatáznak, hanem az elmével. Mert egyszerűen tényleg hihetetlen volt az, ami a kastélyban történt. A <i>Garabonc </i>után kilenc évvel játszódik, Keserkék felcseperedett egy igazán erős nővé. Mert nem lehet nem annak nevezni. Igen, sokszor kiborult, sírt, és néha érzékeny volt, de mégiscsak egy fiatal lány, aki elveszítette az édesanyját, az apja egy eszelős király volt, barátai pedig általában távol voltak tőle. Szerencsére felbukkant a történetben Pongor és Katsa is, többet szerepeltek, mint vártam volna - különösen Pongor, de nem bántam, mert mindkettejüket megszerettem a<i> Garabonc</i> olvasása során.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egész regény alatt bizonytalanságban tartott az írónő. Nem mondom, hogy nem volt egy kicsit kiszámítható, hogy kik állnak a gyilkosságok és a gyújtogatások mögött, mert számítottam erre a lehetőségre. Mégis, hiába van egy - úgymond - "főgonosz", ha közben a többi szálon is érhetik árulások a királynőt. És élveztem olvasni, hogy az írónőnek ilyen tehetsége van hozzá, hogy egyszerűen nem tudja az olvasó eldönteni, hogy kiben bízzon, és kiben nem, mert hiába utalnak egyértelmű jelek valakire, ha mögötte számos ok meghúzódhat, és az ok lehet, hogy nem is gonosz igazából, inkább csak őrült.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez volt az a szó, amivel a legjobban leírhatnám, hogy mik történtek a kastélyban. Először azt hittem, hogy valaki direkt megőrjíti az embereket, de szó sincs erről. Habár Lekk közel tíz éve meghalt, még mindig érezhető a hatása, és ez bizony eléggé elkeserített. Mert szörnyű volt arról olvasni, hogy mire kényszerítette az embereket, miket tettek meg az uralma alatt, amik egyébként eszükbe se jutott volna. És ezáltal hogyan gyötörte az emberek lelkét, akik még tíz év után sem dolgozták fel a velük történteket, még mindig a vállukon cipelik a tetteik súlyát, ami a gonoszság felé löki őket. Vagy kétségbeesés? Nehéz megmagyarázni, mert bár a gyilkosság, gyújtogatás szörnyű bűn, értem az okot, ami meghúzódott mögötte.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyedül Zafa volt az, akiben mindvégig bíztam. Reménykedtem benne, hogy ő nem fogja elárulni a királynőt, mert akkor komolyan megharagudtam volna a könyvre. Mert Zafa annyira belopta magát a szívembe, és csak miatta (meg Keserkék miatt) peregtek a lapok a kezeim között, hogy egy nap alatt kiolvastam. Többet akartam tudni róla, hogy vajon mi lesz a sorsuk Keserkékkel, hiszen egyértelmű, hogy akadályba ütközik a szerelmük, lévén mégiscsak egy királynőről és egy tolvajról van szó. Azok voltak a legkedvencebb jeleneteim, amikor Keserkék kilopódzott, és hallgatta a történeteket, amikor még ő volt Szikra. Meg persze minden fejezet, amiben Zafa felbukkant. Imádtam ezt a karaktert, na.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont a vége miatt eléggé vegyes érzelmeim vannak. Nem volt nagy csavar, se csata, úgy tűnt, mintha minden csendesen lefolydogált volna hatszáz oldalon keresztül. Ez tényleg zseniális, ugyanakkor hiába ilyen vastag a könyv, a befejezés nem is igazán befejezés, tele van elvarratlan szálakkal. Nemcsak Zafa miatt, de mi lesz Zsaráték világával (jaj, Zsarát felbukkant. Annyira örültem!)? Mi lesz a Tanács munkájával? Megdöntik végül más országokban a zsarnok királyok uralmát? Na és Raffin? Zafa elmegy kalandokat keresni, de visszatér Keserkékhez? Meg tudják oldani, hogy nem egyenrangúak? Annyi megválaszolatlan kérdés, amire kíváncsi vagyok. Úgy érzem, elbírna még egy kötetet ez a világ, és őszintén nem bánnám, ha nem trilógia maradna, hanem lenne egy negyedik rész is. Ugyanakkor talán mégis így jó, hogy az írónő meghagyja nekünk, hogy olyan befejezést képzeljünk el magunknak, amire vágyunk. Lehet, hogy valaki nem szerette Zafa-t<strike> (nem is értem)</strike>, és jobban szeretne Keserkék mellé egy nemest, vagy egy herceget. Én viszont szeretném azt hinni, hogy Zafa hazajön a királynőhöz és közösen megoldják. Naiv olvasó vagyok? Talán. De imádtam ezt a szerelmi szálat, és bizony az írónő kicsit összetörte a szívemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon szerettem ezt a világot, amit az írónő megalkotott, bár voltak hibái. Mégis, szerintem tökéletesen bemutatja az udvari életet, hogy milyen az, amikor szinte senkiben nem bízhatsz, mikor elárulnak, vagy te árulsz el valakit (nem szándékosan), és hogy milyen a politikai élet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nevek ismét megnevetettek, Bogonbács nevét ösztönösen Bogáncsnak olvastam, Múniát Múmiának, Giddont Gideonnak, és így tovább. De csak dicsérni tudom a fordítót, mert remek munkát végzett, nagyon jól átadta a neveket. Személy szerint én örülök, hogy magyarul olvastam ezt a trilógiát, már csak a nevek miatt megérte. Biztos, hogy újra a kezem közé fog keveredni a sorozat, mert voltak benne hullámvölgyek, de összességében szerettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: Zafa, Keserkék</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-23701150034588959642014-07-13T17:09:00.001+02:002016-03-12T01:43:15.842+01:00Hopeless - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWAHgLQNXDsbJ8qxByUrIA1dBHJZIlWdr9WIo8dSpRh4Ukl2PoN4iR_cg7Ttb0W8jhuYihrNjmLBg1vOafuUEQDeNj_tDC5E4Mq_D9YEWm9_VSf2jkaw-jg9BHfrduuU9vC14tXMVVCq4L/s1600/15717943.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWAHgLQNXDsbJ8qxByUrIA1dBHJZIlWdr9WIo8dSpRh4Ukl2PoN4iR_cg7Ttb0W8jhuYihrNjmLBg1vOafuUEQDeNj_tDC5E4Mq_D9YEWm9_VSf2jkaw-jg9BHfrduuU9vC14tXMVVCq4L/s400/15717943.jpg" width="265" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a könyv már akkor szembejött velem, mikor még csak tervezték, hogy kiadják. A fülszöveg tetszett is meg nem is, de a borító eléggé eltántorított, valamiért egyáltalán nem szimpatikus a csaj rajta (utálom, mikor modelleket raknak a borítóra, sose tetszenek). Aztán valahogy el is feledkeztem a könyvről, mígnem végül megjelent magyarul is, rengeteg pozitív kritikát írtak róla az olvasók, nekem pedig egyre jobban felkeltette az érdeklődésemet. Főleg ilyen nevű főszereplővel, hogy Dean Holder. Csak a nevével elérte, hogy kedveljem, viszont mikor elkezdtem olvasni...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sky már az elejétől kezdve nem volt szimpatikus. Nem bírom az olyan lányokat, akik játsszák, hogy nem érdekli őket semmi, minden lepereg róluk, pedig igazából hisztis libák. Az meg pláne nem nyerő nálam, hogy szinte falják a pasikat, és aki ez miatt mégis ribancnak tartaná őket, az a szemét, meg a féltékeny stb., de természetesen nem mennek tovább a smárolásnál, mert elsőnek a hősszerelmes pasival kell lefeküdni (igen, tudom, hogy ez nem így alakult, de a könyv elején ezt még nem tudtam, és akkor bosszantott).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A könyvben lévő "nagy" csavart a százötvenedik oldal környékén ki lehetett találni, de akkor lett a legnyilvánvalóbb, mikor Holder felkapta a vizet azon a hülye karkötőn. Akkor már biztos voltam benne, hogy Sky-t (Hope-ot) molesztálta az apja, és hogy Sky, Holder és Less ismerték egymást, ők voltak az első visszaemlékezős résznél a gyerekek. Nem tudom, hogy ez más számára is annyira nyilvánvaló volt, mint nekem, mindenesetre, ha igen, elég gyenge csavarnak bizonyult. Az egyetlen "meglepő" dolog csupán az volt, hogy Sky-t "elrabolták", ezzel nem nagyon számoltam, mert maga a bántalmazás is rettenetes, nem gondoltam volna, hogy az írónő még ezen is túltesz a drámákkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mert volt itt minden, öngyilkos testvér, akinek hiányától szenvedett Holder, mert hol gyűlölte, hol tisztelte a testvérét a döntése miatt (mindenki döntse el magában, hogy miként viszonyul ehhez a kérdéshez, én nem óhajtok állást foglalni, mert nehéz). Aztán itt volt még Sky is, aki már azzal kivívta magának a bonyolult hős szerepét, hogy "nem érez semmit, ha fiúval van", ami a történtekre való tekintettel teljesen jogos, de ez alapból megpecsételte a fiúkhoz való viszonyát. És nem mondom, hogy nem volt nyilvánvaló, hogy megerőszakolták, mikor Grayson az elején belopódzott hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát a drámát tekintve minden adott volt ebben a könyvben. Annyira, hogy én ezt már erősen túlzásnak érzem. Nem azon csodálkozom, hogy valaki hogyan képes ennyi mindent kibírni, csak egyszerűen azt éreztem, hogy SOK. Ennél több nem kell, nincs szükség még egy bonyodalomra, mert már így is tobzódik benne a könyv. Pedig lett bonyodalom. Rengeteg. Már magában az is, hogy egy <strike>apa</strike> férfi molesztálja a saját lányát (és mint később kiderült, a saját testvérét, meg a szomszéd kislányt), aztán "elrabolnak" egy kislányt, még ha azzal jót is tett vele az elkövető (egyébként ez volt az egész könyv legönzetlenebb momentuma. Talán furcsának hat, hogy ezt mondom, de én igenis tiszteltem Karent, amiért megszabadította Sky-t az apjától, és örülök, hogy Sky is így fogta fel a dolgot), aztán ott van Holder furcsa viselkedése is... Nem bírtam ezt el, és lehet, hogy velem van a baj, de inkább felbosszantott a könyv, mintsem megríkatott volna, vagy elérte volna, hogy szeressem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az elején inkább az érintett érdekesen, hogy milyen viselkedése van Holdernek. Komolyan azt hittem, hogy vagy drogos, vagy valami személyiségzavarral diagnosztizálták, és ez fogja okozni a bonyodalmakat. Pedig mondom, már a neve alapján kedveltem, de ahogyan haladt el a történet, nem az, hogy megutáltam volna, inkább féltem tőle. Követi Sky-t, nyomoz utána, kideríti a nevét, hogy hol lakik stb, ami meg van indokolva (mert ki akarta deríteni, hogy Hope az, vagy nem), de Sky szemszögéből akkor sem logikus, hogy elfogadom a vizet az ismeretlen fiútól (csak mert jól néz ki), engedem, hogy alig pár nap ismeretség után bejöjjön a házba (csak mert jól néz ki), bebújjon az ágyamba, pedig szinte semmit nem tudok róla (csak mert jól néz ki). Dettó olyan ez, mint <i>A</i> s<i>oha határánál</i>, ahol a kéjenc pasitól rettegett Cam, Andew-tól pedig nem, holott a szituáció ugyanaz volt, csak a kéjenc ronda volt, Andrew meg nem. És itt ez volt, süt Holderről, vagy valami baja van, és rettegtem tőle, mert nagyon heves karakter, kicsit olyan, mint Travis, a <i>Gyönyörű sorscsapásból</i>, akiért ugyan sokan rajonganak, én a való életben tartanék ilyen pasitól. És Holdertől is tartottam, de nagyon. Arról nem is beszélve, milyen gyors sebességben haladt a kapcsolatuk, pedig a könyv csak 2 hónapot ölel át, ami alatt szerintem nem túl reális ilyen heves, és ilyen örökké tartó szerelmet érezni (lehet, hogy megint csak én vagyok a kőszívű), házasságról beszélni pedig pláne erős túlzás. Aztán valahogy ellaposodott a könyv felénél a karaktere, kifulladt, hogy úgy mondjam, mert az ő drámája befejeződött (a végén volt még egy kicsi), és inkább Sky tragédiája lett a hangsúlyos. Ami aztán mindent vitt...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudtam, hogy min akadjak ki jobban; azon, hogy igazam lett ismét, hogy mi a csavar a történetben, vagy azon, hogy mi is a csavar igazából. Nem tudom, hogy az írónő átélt-e ilyet, személyes tapasztalatból merített, vagy ismerősével történt (aki esetleg olvasott ezzel kapcsolatban valamit, igazán átlinkelhetné, köszönöm!), de eszméletlen rossz módon ragadta meg. Vagy lehet csak én látom rosszul a dolgokat, de miután Sky megtudta, az volt az első dolga, hogy megkérje Holdert, hogy feküdjön le vele... és ez engem annyira a padlóra küldött, és lehet, hogy csak az indulat miatt nem szerettem a könyvet, de ez fájt. Szó szerint fájt, hogy ilyet ír az írónő, és én inkább azon tudtam volna sírni, hogy ilyen szavakat ad Sky szájába, nem azon, hogy mennyire sajnálom (pedig sajnáltam, nem arról van szó...). És akármennyire is tartottam Holdertől, azt tiszteltem, hogy ott volt Sky mellett, viszont mégis megtette, amire a lány kérte. Ha egy bizonyos szemszögből nézem, jogos, Sky-nak arra volt szüksége (bár nem tudom mennyire), és teljesítette a kívánságát, ugyanakkor mégsem értem, hogy hogyan volt képes rá. Nem fér a fejembe. És ez a momentum volt az, ami teljesen tönkre vágta nekem a történetet. Addig hajlandó voltam elismerni, hogy túl romantikus a számomra, olyan mondatokat ejtenek ki a szereplők a szájukon, amit tinik nem hiszem, hogy szoktak, és ezt csak én nem értem, mert kőszívű vagyok, de nem... ez a dolog túlment egy határon, amit képtelen vagyok megemészteni. Pedig higgyétek el, nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, alig vártam, hogy a kezembe vegyem. De hatalmas csalódás volt, nemcsak a sok dráma miatt, hanem mert rosszul kezelte az írónő ezt a témát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy érzem, és ugyanezt éreztem az <i>Easy - Egyszeregy</i> és az <i>Elakadó lélegzet</i> kapcsán, hogy nem kellene ilyen nehéz és velős témához nyúlniuk az íróknak (legalábbis ezeknek a műveknek a szerzőinek), mert nem tudják kezelni. És vagy azért, mert nem élték át, vagy átélték, csak én várok többet és valósabbat. Sajnáltam Sky-t, természetesen, mert rettenetes, ami vele történt, de Hoover nagyon rosszul írta meg a történet. Sok volt a dráma, sok volt a hevesség, sok az érzelem. Mintha lett volna egy kondérja, amibe mindenből bele akart szórni egy csipetnyit, de túlzásba esett, és végül kifutott a leves, nem bírta el a kondér ezt a sok szenvedélyt. Pedig értékelem, hogy megpróbálkozott egy ilyen nehéz témával, csak nem próbálkozni kellett volna, hanem igenis megírni egy olyan történetet, ami kapaszkodó lett volna azok számára, akikkel hasonlók történtek. De itt ugyanaz volt, mint más történeteknél, hogy nem igazán láttam összeroppanni a szereplőt, mert ott volt mellette a hősszerelmes pasi, és a szerelemtől minden jobb lesz, elmúlik a fájdalom, a szex pedig válasz mindenre. Természetesen fontos, hogy legyen az áldozat mellett valaki, akibe kapaszkodhat, aki támogatja és segít neki, igen. De attól a fájdalom nem szűnik meg, attól nem lehet elfelejteni a borzalmakat, csak mert van az oldalunkon egy helyes srác. Vártam volna egy nagy törést Sky személyiségében, de ez elmaradt. Mintha csak megtudta volna a múltját, és <i>jól van, lépjünk túl rajta, itt van Holder, lefekszünk egymással, és meg is feledkezem róla.</i> Ez nem így meg. Nagyon nem.<br />
<br />
Az meg pláne sokkolt, hogy szétzúzza a volt hálószobáját, de egy percig eszükbe se jut, hogyha a férfi hazamegy és meglátja, rögtön tudni fogja, hogy ki lehetett az (nem lopnak el semmit, csak feldúlnak egy szobát, alig egyértelmű, hogy ki volt az és miért). Aztán a másik pedig, mikor beszélget Sky az "apjával". A férfi sír, és olyan, mintha ettől megbocsátható lett volna az, amit elkövetett. Mindent az alkoholra fog, hogy az miatt történt, és ha nem házasodott újra és nem lett még egy gyereke, akkor semmi baj, élje tovább a kis világát. NA A NAGY BÜDÖS TUDODMIT, AZT! Ilyen nincs. Nem érdekel, hogy az apja, nem érdekel, hogy egy része szereti, az, amelyik még nem tapasztalta meg a bántalmazást, de az ilyen mellett akkor sem lehet elmenni, nem maradhat szabad lábon. Igaz, megkímél minden rendőrségi eljárástól az, hogy öngyilkos lett a férfi, de én úgy hiszem, a halállal jobban járt, mintha minden kiderült volna róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem térek ki részletesen a többi hibára, mert úgy érzem, jelentéktelen, eltörpül az mellett, ami engem főként bosszantott. Ami tetszett, a Hopeless jelentése a történetben, Karen karaktere, aki bár elrabolt egy kisgyereket, mégis jobbat tett vele ezzel, mintha ott hagyta volna. Ezért kap két csillagot a könyv, és mert nem vagyok olyan kőszívű, mint aminek tűnök. Talán nem minden olvasónak jött most át, hogy miért bántott meg a könyv, mert úgy látom, majdnem egyedül vagyok a negatív véleményemmel. Azért remélem egyszer összefutok egy olyan könyvvel, ami jól tudja kezelni a családon belüli bántalmazás témáját. Ennek nem jött össze.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/2</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/4</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: Karen</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-49576356521541479952014-07-11T18:08:00.000+02:002016-03-12T01:42:40.873+01:00Serena - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicSa-GM9C-DOMh1z7AfPohOSRsswLds-S5Ja3KiL6t8lMHpBegKkV_e2miN_mWicWfVyBQ3f2XYREwOq73a7G8HLX-PL5-2Ov4Oygp_JaF-Ijdt7mD1BorLSR237uyIwkWQasq0gRsuzAB/s1600/Serena%252C_a_novel_by_Ron_Rash.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicSa-GM9C-DOMh1z7AfPohOSRsswLds-S5Ja3KiL6t8lMHpBegKkV_e2miN_mWicWfVyBQ3f2XYREwOq73a7G8HLX-PL5-2Ov4Oygp_JaF-Ijdt7mD1BorLSR237uyIwkWQasq0gRsuzAB/s400/Serena%252C_a_novel_by_Ron_Rash.jpg" width="270" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A New York Times az év egyik legjelentősebb könyvének választotta. A díjnyertes bestsellerszerző, Ron Rash a kapzsiság, a korrupció és a bosszú gótikus meséjét varázsolja elénk, amelynek középpontjában egy könyörtelen, erős és feledhetetlen asszony áll. A cselekmény az 1930-as évek Amerikájában, az észak-karolinai hegyvidék vadonjában játszódik, hátterében az épp kibontakozóban lévő környezetvédelmi mozgalommal.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mielőtt rátérnék a történet részletezésére, engedjétek meg, hogy elmondjam, hogyan keveredett ez a könyv a kezeim közé. Elutaztam Sopronba, a Volt Fesztiválra, de nem éppen a közelben lakom, ezért átszállós busszal mentem, amiből egy, azaz egy volt. Már fél tízkor kint voltam a buszmegállóban (akikkel voltam, ők előbb elmentek, mert nem ugyanabba a városba mentünk vissza), és a busz kettőkor indult, hát valahogy el kellett ütnöm az időt. De egyedül voltam, ráadásul idegen városban, nem nagyon mertem csatangolni. Végül azért csak találtam egy könyvesboltot, és valamiért ez a könyv fogott meg először, ott volt a best-sellerek között. Úgyhogy végül ez mellett döntöttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem mondom, hogy nem érte meg megvenni, igenis jó olvasmány volt ez. Csak többre vágytam. A fülszöveg és az olvasói értékelések, amik a könyv végében voltak, azt mondták nekem, hogy micsoda kemény női főszereplőt kapok. Persze ez így is volt, Serena valóban egy álnok kígyó, de a könyv jelentős részében annyira a háttérben maradt... persze ez volt az ő csodája, hogy nem nagyon szerepelt, és mégis micsoda károkat okozott, de valahogy az indítékok elmaradtak mögüle. Például az elején még voltak rémálmai, azt hittem, hogy ezek által majd többet meg tudunk róla, de ahogyan sikerült legyőznie ezeket, úgy az egészet annyiban is hagyta az író. Szóval tulajdonképpen alig tudtam meg valamit Serenáról és Pembertonról, főleg az előbbiről.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ami Pembertont illeti... először azt hittem, hogy egy papucsférj lesz Serena mellett, mert azért Serena eléggé erős és markáns személyiség volt a kötetben. De Pemberton... igen, méltó társa volt a feleségének, egyiket se sajnáltam volna, ha végre kinyírja valaki, mégis a végén Pemberton iránt volt egy kis szánalom bennem. Nem mintha megérdemelte volna, nem sokkal maradt el Serena mellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nehéz volt olyan könyvet olvasnom, ami alatt egész végig azt vártam, hogy valaki tegye már el a szereplőket láb alól. Ilyen kegyetlen, gátlástalan emberekről is régen olvastam. Kicsit emlékeztettek <b>Fitzgerald</b> <i>Szépek és átkozottak</i> regényére, csak ott legalább nem akart a házaspár mindenkit megöletni/megölni, akivel nem egyezett az érdekük. Az meg pláne kihozott a sodromból, hogy egy kisgyereket akar Serena megölni, csak mert az anya tudott olyat adni Pembertonnak, amit Serena nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt viszont nem tudom, hogy Jennifer Lawrence hogyan fogja eljátszani ezt a nőt. A tehetsége kétségkívül megvan, hogy ilyen komolyabb szerepeket is megkapjon, csak nekem Jennifer arca túl barátságos egy ilyen nőhöz. Bradley Coopert pedig nem akarom utálni, pedig milyen utálatos a férj is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Összességében tehát nem volt ez egy rossz olvasmány, élveztem, a sok borzalom ellenére is, elég csak a balesetekre gondolni, amiket a munkások elszenvedtek. Viszont a hangulatteremtésben remekelt az író, és nagyon tetszettek a leírások is. Csak azért valami mégis hiányzott...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/4</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/5 (a magyar. A kritikához azt a külföldit választottam, ami a legjobban tetszett)</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: -</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-24831670187989932902014-07-01T17:06:00.001+02:002016-03-12T01:42:06.150+01:00Árnyék és csont - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcz7KhEVioDwrPm9cGT_uh9gCvZBJGAuDM0skoiVdBk-xhrJhE4cb6Yz6Dz7HbkvyA8TpYWZKXGC7sR8UCAJXRcbP4mPvvaQuw4zidpQZ255XaLzb_09C4kovp4l-QzgSLXi13kDJ68rDM/s1600/10194157.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcz7KhEVioDwrPm9cGT_uh9gCvZBJGAuDM0skoiVdBk-xhrJhE4cb6Yz6Dz7HbkvyA8TpYWZKXGC7sR8UCAJXRcbP4mPvvaQuw4zidpQZ255XaLzb_09C4kovp4l-QzgSLXi13kDJ68rDM/s400/10194157.jpg" width="266" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem, hogy a Harry Potter, a Gyűrűk ura, A tűz és jég dala és A végzet ereklyéi könyvsorozatok között méltó helyet foglal el most ez a trilógia. Egyszerűen szavakba se tudom önteni, hogy mennyire imádtam az egészet, de azért megpróbálom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rég volt dolgom ilyen részletesen felépített fantasy világgal. Valahogy mindig hiányzott valami a dologból, hol a mitológia szorult háttérbe, a vallás, vagy szimplán az ÉLET az adott világban. Nos, itt minden megvolt. Részletesen kidolgozva és nagyon jól megalkotva ad otthont a történetnek Ravka országa. Megvan a kellő orosz beütés, de az írónő saját fantáziája is eleget ad ahhoz, hogy ennek a kettőnek a kombinációja ilyen jól működjön, mint ahogyan itt tette.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha valami ennyire tetszik, mint ez a történet, akkor arról általában nem tudok hosszú oldalakon keresztül áradozni, és ecsetelni, hogy mit szerettem benne, bevallom, most is nehezen megy. Alina a kezdetektől fogva szimpatikus főhős volt számomra, bár sokszor panaszkodott, és úgy viselkedett, ahogy nem kellett volna (például a folytonos nyavalygására gondolok itt, amit a palotában csinált), összességében mégis szerettem őt, mert bár nem mondható Mary-Suenak, azért sok olvasó tud azonosulni vele. Volt, ahol több melegséget vártam tőle, máskor meg éppen azt, hogy jöjjön belőle elő azaz elszánt harcosnő, ami elbújt benne, és néhol nem kaptam ezt meg. Viszont voltak kiemelkedő pillanati, amik miatt nem tudok rá keserűen gondolni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem olvastam sokat utána a könyvnek, talán egy-két blogturnés kritikát néztem csak meg, mert azt akartam, hogy meglepetés legyen. Azt tudtam, hogy lesz a legjobb barát, Mal, meg lesz valami Éjúr, akinek már a neve is annyira tetszik, dehogy szerelmi háromszög is legyen benne, arra nem számítottam. Vagy csak reménykedtem, hogy nem fog "hangsúlyos" szerepet kapni. Hát pedig kapott. Még az elején, mikor Alina még nem ment el a palotába, a grisák közé, akkor a legjobb barátnak szurkoltam, és nem akartam, hogy megszakadjon köztük a kapcsolat. Én butuska még abban bíztam, hogy Alina valahogy a tudomására hozza, hogy szereti, de csalódnom kellett. Aztán felbukkant az Éjúr, és már nem tudtam nem neki szurkolni. Én is beleszerettem, engem is ugyanúgy a vonzereje alá vont, ahogy szinte mindenki mást is. Miért szurkoljak ellene? Miért várjak én is Mal-ra, ahogyan Alina, mikor úgy néz ki, hogy már nem is fogják viszont látni egymást? Az Éjúr itt van, és egyszerűen tökéletes; titokzatos, vonzó és megvan benne a sötétség is, ami mindig hívogató.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán az írónő ezt szépen lerombolta nekem. Még mindig nem tudom, hogy haragudjak rá azért, amerre a történet fonalát szőtte, hogy Alina és Mal kapott még egy esélyt, most pedig úgy néz ki, hogy együtt maradnak, az Éjúr pedig igazából "gonosz"... nem mondom, hogy nem számítottam rá, viszont valamiért mégiscsak olyan légből kapottnak tűnt, mikor Baghra előhozakodott az igazsággal. Úgy éreztem magam, mint akit csúnyán átvertek, aki hagyta magát, hogy bedőljön az Éjúrnak, pedig milyen szembetűnő, hogy mi is ő igazából. Bár nem merem száz százalékosan azt mondani rá, hogy velejéig romlott, és hogy a végén nem lesz majd meglepetés vele kapcsolatban. Inkább csak reménykedem benne, hogy megjön az esze. De végül is mindegy, hogy ki köt ki Alina mellett, biztosan ki fogja tépni a szívemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tényleg nagyon tetszett az egész világfelépítés, a grisák ereje, képessége, Alina edzése. Az egész palota hangulata, hogy egy kicsit tinis volt, mikor pletykálkodtak, vagy mikor Zója féltékeny lett Alinára már az első találkozás alkalmával. De ezekkel együtt így volt tökéletes a könyv, csak áradozni tudok róla, pedig nyilvánvalóan ennek a történetnek is megvannak a maga hibái. Viszont tetszett, olyannyira, hogy nem várom meg, hogy megjelenjen magyarul a folytatás, már be is szereztem ebook-ként a trilógia második és harmadik részét, és elolvasom angolul.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: Éjúr, Alina, Mal, Baghra</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-89043108350862683052014-06-28T19:22:00.000+02:002016-03-12T01:41:09.572+01:00Rapture - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFpwtD0TOnmP0S0fH2VTdqpHwpR2SXpX_lzpJxLYUL1yh0-jON0s6YyiWntzxU9tfv_ApE2D5Ww5-VTtRH7u86AMKUHagnnnMBAWu5btkpc80DS1FiK0yEWecSsZAn9-1bqG4JlLek1TGp/s1600/rapture.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFpwtD0TOnmP0S0fH2VTdqpHwpR2SXpX_lzpJxLYUL1yh0-jON0s6YyiWntzxU9tfv_ApE2D5Ww5-VTtRH7u86AMKUHagnnnMBAWu5btkpc80DS1FiK0yEWecSsZAn9-1bqG4JlLek1TGp/s400/rapture.jpg" width="261" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A MÚLT ÚJRAÍRHATÓ… </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>DE MILYEN ÁRON? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A vaksötét égbolton szárnysuhogás hallik… </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Luce és Daniel ideje, akárcsak a homokórán gyorsan pergő kvarcszemek, vészesen fogy. Ahhoz, hogy meghiúsíthassák Lucifer a múlt eltörlésére irányuló tervét, időben meg kell találniuk az angyalok földre érkezésének pontos helyét. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Sötét erők üldözik őket, ám Daniel maga sem tudja, képes-e tovább folytatni… örökre együtt tud-e élni azzal, hogy Luce-t újra meg újra elveszíti. Közösen kellene felvenniük a harcot a rájuk váró epikus küzdelemben, amelynek végén csak élettelen testek és… angyalpor marad, miközben hatalmas áldozatok hozatnak, és szívek törnek darabokra. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Luce ekkor eszmél rá az elkerülhetetlenre: megérti, hogy a sors nem is Danielnek, hanem valaki másnak rendelte! A fejükre hozott átok mindig is csupán Luce-ról szólt… róla és a rég elhagyott szerelméről. És voltaképp csak az számít, hogy most milyen döntést hoz. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ki nyeri vajon végül a Luce-ért folyó csatározást? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A Rapture – Boldogság a FALLEN SOROZAT káprázatos befejezése. A menny nem várhat tovább.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Éreztétek már úgy, hogy olyan történetet olvastok, aminek az előzménye sokkal jobb, mint a főcselekmény maga? Vagy ha nem is azt, hogy bárcsak azt írta volna meg az írónő, de legalább jobban lett volna részletezve, esetleg kaphatott volna egy előzménykötetet... itt egyértelműen ez történt. Lehet, hogy elcsépeltnek tűnik, de sokkal szívesebben olvastam volna az átok előttről, mint magáról az átokról. Mert ez a könyvsorozat önmagában bénácska, túl sok romantika van benne, néhol eléggé nyálas. És nem arról van szó, hogy én magam nem szeretem az ilyen történeteket, vagy antiromantikus vagyok. Ha jól van megírva egy romantikus történet, akkor nem fogom csak azért is lepontozni, viszont ez tocsog a nyáltól, és azoknál a jeleneteknél is, mikor nem feltétlenül szükséges, hogy romantikázzanak a szereplők. Vagy vicceljenek. Mert az agyamra ment, hogy a komoly pillanatoknál nem voltak kellően felelősségteljesek, hogy néha olyan szavakat használtak, amik nem illettek bele az adott környezetbe, vagy a márkák felesleges emlegetése. Nem érdekel, hogy milyen márkájú Luce cipője, sem az, hogy a chipsé, az üdítőé milyen (ami alapból eléggé béna jelenet volt, nem kellett volna hozzá még ez is).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig maga a zárókötet nem volt annyira rossz, mint mondjuk az előző kettő. Továbbra is azt mondom, hogy az első kötet a legjobb, és akkor még nem is sejtettem, hogy ennyire más irányba fog menni a történet. Viszont a fülszöveg egy az egyben lelövi a fő poént, ami a könyv utolsó negyedében szerepelt csak, mert nem hiszem, hogy csak nekem lett egyértelmű a fülszöveg elolvasása után, hogy Luce és Lucifer valaha összetartoztak. Talán nagy csavarnak tartotta ezt az írónő, szerintem egyáltalán nem volt az, viszont ez a háttértörténet még mindig sokkal jobb volt, mint a fősztori.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem lepődtem meg nagyon semmin, se azon, hogy Luce egyszer szerette Lucifert, se azon, hogy angyal volt. Csak egyszerűen idegesített, hogy a főhős mennyire lassan jön rá a dolgokra, holott az olvasó már rég tudja. Pedig Luce ebben a részben nem is volt olyan idegesítően ostoba, mint a korábbiakban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont annyi minden nyitva maradt a könyv végén. Nem Luce-ra és Daniel-re gondolok, ők egymásra találnak, esküvő, gyerek, kit érdekel mi még. De Cam-mel mi történik? És Arianne? Továbbra sem tudom, hogy mik azok a sebek a nyakán. Vagy a többi angyallal, mert Miles és Shelby még kaptak azért egy kis lezárást. De az írónő annyira sok karaktert szerepeltetett, és nem sokat ismertünk belőle jobban, aztán a könyv végén sem lettünk okosabbak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig mennyi potenciál volt a történetben, viszont nagyon rossz irányba ment el végül. Azok a szereplők, akik kissé másnak, vagy jobbnak tűntek az elején, Cam, Shelby, Lucifer, de még Molly is, mind-mind visszafejlődtek olyan szintre, ahol csak Luce a lényeg. És annyira idegesítő volt, hogy mindennek a középpontja ez a csaj, aki a legrosszabb főhős, akiről valaha olvastam, valószínűleg a leghülyébb is, mégis mindenki oda meg vissza van érte, és a világmindenség sorsa is az ő kezében van... jaj, annyira béna így leírva. Ráadásul az a mindent eldöntő nagy ütközet, vagy micsoda, konkrétan egy beszélgetés volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csalódás ez a könyvsorozat, mert mondom, sok potenciál van benne, de ha az író nem tudja okosan alkalmazni, akkor bukik az egész. És bukott is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/3</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 55</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: Cam</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-56447113512465798162014-06-28T12:49:00.001+02:002016-03-12T01:40:31.990+01:00Passion - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje26kvBmHquxF6Se0UKrl8hwSGsrmWKMeGnJXFjISsZDexvKzaPJ8sfx_t88_WUbmCH9rnpN8oX-mTDx6uxnCsXWA2SjZ6CbeuTotEfNMylIo7mXxUN5VJt4kyqrWyBr1NWRdP_iAquelV/s1600/Official-Passion-Book-Cover-passion-22779783-1060-1600.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje26kvBmHquxF6Se0UKrl8hwSGsrmWKMeGnJXFjISsZDexvKzaPJ8sfx_t88_WUbmCH9rnpN8oX-mTDx6uxnCsXWA2SjZ6CbeuTotEfNMylIo7mXxUN5VJt4kyqrWyBr1NWRdP_iAquelV/s400/Official-Passion-Book-Cover-passion-22779783-1060-1600.jpg" width="265" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Mielőtt Luce a Sword & Crossban Daniellel találkozik, mielőtt megküzdenek a halhatatlanokkal, már sok életet leéltek. Ha a mindenre elszánt Luce meg akarja törni a szerelmüket sújtó átkot, fel kell keresnie múltbéli megtestesüléseit, hogy teljességgel megértse a sorsát. Minden század, minden élet más-más fogódzót rejt számára. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Daniel követi Luce-t a századokon át, míg a lánynak esélye nem lesz átírni a történelmet. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Hány halált bír el az igaz szerelem? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Képes-e Daniel és Luce jövőjük megváltoztatása érdekében feloldani a múlt rejtélyét?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Valamiért másodszori olvasásra jobban tetszett ez a rész, és hajlandó lettem volna feljebb pontozni, de aztán mindig eszembe jutott, hogy már az alapötleten elcsúszik az egész, akkor mégis mit kellene szeretnem benne?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Alapvetően pedig nem is lenne rossz, hogy Luce meglátogatja a korábbi életeit, mert sok lehetőség LETT VOLNA benne. A különböző korok, nézetek, helyszínek biztosították volna, hogy érdekes legyen a történet, de egyszerűen nem állt össze. És az írónőnek az a legnagyobb hibája, hogy vannak jó ötletei, de nem alkalmazza őket úgy, hogy kellemes olvasmánnyá váljon a mű. Mintha nem látná át, hogy amit alkot, az igazából mekkora hülyeség. Mert először is... hogyan fordulhat elő, hogy minden egyes korban Luce ugyanúgy nézzen ki? Mi van a genetikával? A biológiát csak így egyszerűen szembeköpjük? Még az se lett volna akkora hülyeség (szimplán nyálas), hogy a "lelkük felismeri egymást", mert ez még mindig jobban hangzik (és lényegében benne is van, csak akkor a többit nem értem). Ha a biológiatanárom olvasta volna ezt a könyvet, egész biztosan a falhoz vágta volna, hogy mekkora badarságot hozott itt össze az írónő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát Luce visszamegy a korábbi életei színhelyére. Természetesen rögtön tud az adott nyelven, hogy még könnyítsük is meg a dolgát. Az egyik fejezetben összekeverik az abban a korban élő Luce-szal, de mikor Angliában jelentkezik cselédnek, senkinek nem tűnik fel, hogy úgy néz ki, mint a ház urának (?) a lánya. Ellenben Roland összekeveri az angliai Luce-szal, meg Daniel is, az emberek nem, aztán a következő életben meg az emberek se tudják megkülönböztetni, ugyanakkor Luce régi énje sosem ismeri fel magát. MEKKORA HÜLYESÉG! Hogyan nézhet ki ugyanúgy egy 1992-ben született lány és egy Shakespeare korabeli? Vagy egy kínai? Vagy egy egyiptomi? Hiszen mindig más családja volt, azok nem haltak vele, és persze, a lélek változatlan, de hogyan lehet, hogy egy kínai lányt összetévesztenek egy 21. századi kamasszal (a kínai lányt ráadásul még a császárral is összekeverik. Ebben a sorozatban mindenki annyira mérhetetlenül ostoba)?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig az alapötlet tényleg jó, csak nem értem, hogy miért kellett egy önálló kötetet szentelni neki. Sokkal jobb lett volna, ha párat összeír az írónő, és kiadja novellaként, mert akkor legalább megkímélt volna ettől a résztől. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyetlen értékelhető szereplő (de csak mert Cam keveset szerepelt) az Bill volt. Szerintem ő képviselte a szkeptikus olvasókat, akik legszívesebben megráznák Luce-t, hogy térjen már észhez. Persze alig volt átlátszó, hogy kicsoda ő valójában, főleg az egyiptomi résznél. És Luce nem jött rá... pedig a könyv végig annyira okosnak akarja eladni, hogy ilyen meg olyan idegen szavakat tud, meg ilyen meg olyan könyveket olvasott, de valahogy két egyszerű dolgot nem tud összerakni, és sosem lát át a szitán.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az pedig mekkora baki már, hogy Daniel azt mondta neki, hogy azért nem térhet vissza, mert nem keresztelték meg (az előző részben mondta azt hiszem), Bill meg pontosította, hogy ne legyen akkora szamárság, hogy mindegy milyen vallásban, de hinnie kell, és bár én nem vagyok vallásos, de szerintem nem mindegyikben van szó az újjászületésről (javítson ki valaki, ha tévednék).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És ez a baj, hogy hiába lenne potenciál a történetben, ha tele van olyan átgondolatlan ötletekkel, amiken akár még segíteni is lehetett volna. De nem, nem megy, és szerintem az írónő maga sem tud mit kezdeni a történettel, mert nem úgy tűnik, hogy értelmes irányba halad. Na majd meglátjuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/2</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: Bill, Cam</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-4019896854117373342014-06-24T16:12:00.002+02:002016-03-12T01:40:07.684+01:00Torment - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjWFOfFFn9PpWhBNb-Qd-S4JLibo3w8bdosj_K7onkvmAmN-K31ljN1guA6cCsnY5rsG97gf38W0s1sl36TpzTmOB62tVo5DGnv3u46Dr9-YCnUlj2TscqZUhpaY-dGfOsAunWZMmWbiA9/s1600/Torment-Book-Cover-torment-16300548-679-1024.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjWFOfFFn9PpWhBNb-Qd-S4JLibo3w8bdosj_K7onkvmAmN-K31ljN1guA6cCsnY5rsG97gf38W0s1sl36TpzTmOB62tVo5DGnv3u46Dr9-YCnUlj2TscqZUhpaY-dGfOsAunWZMmWbiA9/s400/Torment-Book-Cover-torment-16300548-679-1024.jpg" width="265" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Földi pokol. A világ ilyen Luce számára barátja, Daniel, a bukott angyal nélkül. Egy örökkévalóságig tart, hogy egymásra találjanak, ám a fiú bejelenti, most mennie kell. Csak annyi időre, míg kézre keríti a Kitaszítottakat… azokat a halhatatlanokat, akik Luce-t meg akarják ölni. Daniel Luce-t a kaliforniai sziklás tengerpart egyik iskolájában, a Shoreline-ban rejti el, ahová rendkívüli tehetségek csoportja jár: a Nefilim, bukott angyalok és emberek leszármazottai. A Shoreline-ban Luce megtanulja, mik azok az árnyékok, és hogyan használhatja fel őket arra, hogy előző életeibe belepillantson. Mégis, minél többet tanul Luce, annál inkább gyanítja, hogy Daniel nem avatja be mindenbe. Rejteget valamit…, valami végzeteset. Lehet, hogy a Daniel által elmesélt múlt voltaképpen nem igaz? Lehet, hogy Luce számára végül is mást szán a sors? A lebilincselő FALLEN (Kitaszítva) sorozat második könyve…, melyben a szerelem mindent túlél.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem most olvastam harmadszorra ezt a könyvet, igaz csak most jutottam el odáig, hogy kritikát írjak róla, de azt hiszem, minél többet olvasom, annál kevésbé tetszik, és annál kevesebb jó dolgot fedezek fel benne. Mert ez a könyv egyszerűen rossz, úgy érzem, mintha magától az írótól is teljesen idegen lenne ez a világ, amit meg akar teremteni. Mintha ő is egy hatalmas nagy baromságnak találná azt, amit kitalált, de tisztességből továbbírja. Vagy inkább a pénz hajtja. Nem tudom, mindenesetre ez a könyv úgy rossz, ahogy van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az még nem zavart, hogy hangulatát tekintve teljesen más, mint az első rész, szinte ugrottunk egy nagyot vele, mert nekem a tengerparti iskola is tetszett, szinte ez volt a legnormálisabb dolog a könyvben. De a többi... kezdve azzal, hogy megint kaptunk egy csapat idegesítő és sablonos szereplőt, akiknek alig van jelleme. Shelby-ben az elején még volt potenciál, aztán ő is megkedvelte Luce-t, és onnantól kezdve ő is kiskutyusként követte mindenhová. Miles meg Cam egyik gyengébb verziója, mert míg Cam azért érdekes lett az első kötet végére, addig Milesnak csupán annyi szerepe volt, hogy kísértés legyen Luce-nak, mikor éppen nagyon dühös Daniel-re.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha már Daniel... az ő karaktere is eléggé idegesít, mert egyszerűen nem bírom az ilyen hősszerelmes pasikat. Viszont abból a szempontból meg vele értek egyet, hogy Luce-t ugye védelmezni kell, akkor maradjon már a helyén! De nem, ez a lány képtelen arra, hogy azt csinálja, amit mások mondanak neki, az ő érdekében! Mert valahogy a mogyorónyi agyába egyszerűen nem fér bele, hogy akárhányszor kiment a campusról, bajba került, akkor lehet jobb lenne ott maradni az iskolában. Nem, mert akkor nyilván rövidebb lenne a könyv, nem lenne benne "izgalom", már ha ezt annak lehet nevezni. Az pedig a másik ostoba megnyilvánulása, hogy fel akarja keresni az előző életében élt rokonait. Mert azok mégis mit gondolnának, ha meglátnák őt? Az írónőt nem érdekli olyan dolog, mint a DNS (erre a harmadik könyvben majd részletesebben kitérek), tehát Luce minden életében ugyanúgy néz ki (na ez is szép), egyértelmű, hogy fel fogják ismerni. És mégis mi értelme van, hogy beszéljen velük? A lányotok voltam előző életemben, egy angyal a szerelmem, aki miatt elpatkolok tizenhét éves koromban, de most itt vagyok! Luce-nak annyi esze van, mint egy marék szárított lepkének. Az egyik legrémesebb főhős, akiről valaha olvastam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A könyv többi hibájára nem is térek ki részletesen. Egy anya ne használjon már olyan szavakat, mint LELKIFURCSI. Szerintem még tinik se használják. Az írónő nem tud részletesen leírni, vagy ha van egy minimális leíró rész, azt megoldja annyival, hogy <i>"rettenetesen ijesztő pffffft hang"</i>. Az kérem szépen, mégis milyen? A másik meg, mikor egy életmentő jelenet van, akkor nekem ne írja le, hogy milyen szexi volt, mikor a vizes póló Steven testvére tapadt, mert ez az utolsó dolog, ami az olvasót érdekli...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel olvastam már a harmadik részt (még másfél éve), azon is csak nehezen fogom tudni áthámozni magamat ismét. Egy részletes kritika jön majd róla, hogy mekkora baromság az egész könyv mozgatórugója. Viszont az utolsó részre kíváncsi vagyok. Mindenesetre ez az első két pontos könyvértékelésem a blogon, bár a borító még mindig isteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/2</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: Cam</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-63196313398382616322014-06-23T17:53:00.000+02:002016-03-12T01:39:36.772+01:00A hűséges - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNoRmxdFQwPM0AJu2jlUXv2zre5sjZ5tMYmxewQuwGo-oTaSZdrWzFpv8mj-lt5-Oq4LMHlFMUswYIr8oSJdKe5nymlT2j1u-9oEEJjxjiKVIvPvpAlcdoCEUUrjdcRgfFQoUQuIggoDnH/s1600/Offical-Allegiant-Cover.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNoRmxdFQwPM0AJu2jlUXv2zre5sjZ5tMYmxewQuwGo-oTaSZdrWzFpv8mj-lt5-Oq4LMHlFMUswYIr8oSJdKe5nymlT2j1u-9oEEJjxjiKVIvPvpAlcdoCEUUrjdcRgfFQoUQuIggoDnH/s400/Offical-Allegiant-Cover.png" width="263" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Első körben kezdeném azzal, hogy ez a könyv bugyuta, érdektelen, gagyi izé volt. Kezdve azzal, hogy kiderült, hogy Tris egész eddigi élete egy átverés, hogy tulajdonképpen megfigyelik őket (fúj, de beteg), és hogy olyan dolgok is bele lettek keverve a történetbe, mint génmanipuláció, meg tökéletes DNS, meg ilyen hülyeségek, amikről egyértelmű, hogy nem létezik. Nem fogok most belemenni ezekbe részletesen, de nincs tökéletes ember, a gonoszság mindenkiben benne van, csupán az a kérdés, hogy milyen mértékben jelenik az meg. Vicces volt, hogy Tris-t így állította be az írónő, hogy vele nincs már semmi gond, mikor igazából egy rettenetesen idegesítő karakter volt. Persze rá semmi nem hat, ő mindenre immúnis, csak néha az eszét felejti el használni. Most komolyan a négyszázadik oldalon esett le neki, hogy David szerelmes volt az anyjába, mikor az olvasónak ez már akkor egyértelmű, mikor a leveleket olvasgatja? Jézusom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tetszett a váltott szemszög, sokszor nem tudtam eldönteni, hogy kiét is olvasom éppen. És ez baj. Mert ezek szerint az írónő nem tud annyira jól írni, hogy elkülönüljön egymástól, hogy az egyik karakter egy lány, a másik pedig egy fiú. Aki egyébként sokszor nem úgy viselkedett, mármint Tobias. Az első részben még nem volt vele gondom, most viszont visszafejlődött egy papucsállatka szintjére, aki mindig panaszkodik, aki nem tud dönteni, és aki rögtön elhiszi, amit Nita mondott, csak mert a sértett önérzete vezérli (ahogyan a végén az apját is. Le se tagadhatná, hogy a fia).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tris meg... nem bocsát meg a testvérének, Peter-t továbbra is utálja, ellenben megbocsát Tobiasnak, mikor az részt vett egy lázadásban, aminek köszönhetően Uriah, Tris közeli BARÁTJA később meghalt. Ja igen, Tobias a pasija, akkor neki rögtön minden meg van bocsátva. Én valahogy nem tudnék szemet hunyni afölött, hogy olyan a barátom olyan állapotba került, amiből nem volt biztos, hogy felébred (és nem is ébredt fel. Csak azt Tris már nem érte meg).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az írónő egy olyan főhősnőt akart lenyomni a torkomon, aki erős, bátor és független, feláldozza magát, ha arra kerül a sor. Ez így mind szép és jó, na de akkor ne kezdjen el azon gondolkodni smárolás közben, hogy lapos, mint egy deszka, és hogy ronda, Tobias-nak meg biztos nem tetszik, mert a pasi egy adonisz, meg úgy néz ki, mint egy szobor. Ha valaki olyan erős karakter, mint Tris (elvileg), akkor ne foglalkozzon már ilyenekkel. Annyira nem illett bele a történetbe, hogy ilyeneken problémázzon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És mért kap mégis három csillagot a könyv, mikor süt az értékelésemről, hogy utáltam? Mert az írónő megölte Tris-t. Na bumm! Biztos ezt valami szívet tépő dolognak szánta, esetleg egyedi akart lenni, amiért meglépte ezt, de engem egyáltalán nem taglózott le. Sőt! Azért szurkoltam, hogy valaki nyiffanjon ki, jobb esetben Tobias és Tris mindketten, mert annyira elviselhetetlenek. Bár a kívánságomnak csak az egyik fele teljesült, és Tobias gyásza egyszerűen gyerekes, semmitmondó volt, ráadásul csöppent sem érintett meg, elégedett vagyok ezzel a véggel. Sokak pont azon akadtak ki, hogy Tris meghalt, én meg itt örülök neki... számomra azért három pont a könyv, mert így alakult a történet, egyébként ha túlélte volna, valószínűleg egy, max kettő pontot kapott volna. Mert a végén lévő lázadásnak is aztán annyi értelme volt, mint megírni ezt a trilógiát. Nem sok. Jobb lett volna, ha a kezembe se akad.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/3</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/4</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: Uriah</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-7296223962158890712014-06-23T17:20:00.002+02:002016-03-12T01:38:58.927+01:00A lázadó - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8UhOtV1csnuiaUawL1Em140fSybADla4gNLf75m1m1NWejp6O_on5jQi1R46H_kZIdTfvc7h9thppi2SFedxZm90VaTOEh8ee66oU4L_H50FhASQDxJUaoB7DsKH5SfuHC3ACdl6CDcy9/s1600/314772_281427445217498_151780294848881_1152897_737238917_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8UhOtV1csnuiaUawL1Em140fSybADla4gNLf75m1m1NWejp6O_on5jQi1R46H_kZIdTfvc7h9thppi2SFedxZm90VaTOEh8ee66oU4L_H50FhASQDxJUaoB7DsKH5SfuHC3ACdl6CDcy9/s400/314772_281427445217498_151780294848881_1152897_737238917_n.jpg" width="263" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az a baj, hogy két hónapja olvastam el a könyvet, akkor elkezdtem a harmadikat, viszont csak most fejeztem be a trilógiát, és nagyon homályos az emlékezetem, hogy mi is történt ebben a részben. Gondolom ez azt bizonyítja, hogy mennyire nem tetszett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én az első részt akkor is imádtam, persze voltak benne bakik, többet akartam tudni a kinti világról. Úgy voltam vele, hogy azt majd megtudom a következő két részben. Arra emlékszem, hogy tetszett Tris szenvedése, amiért folyamatosan gyötri a bűntudat, hogy megölte Will-t, valamint Christian hogyan fogja viselni ezt a dolgot, hiszen elvégre ők barátok voltak a Bátraknál még a kiképzés alatt. Azt hiszem ez az egyetlen pozitívum, ami eszembe jut a könyvről. Mert nagyon sok történetben szerepel, hogy micsoda rossz dolog történik/történt a szereplővel, mindegy, hogy milyen szempontból. Általános hiba, hogy ez mégsem okoz maradandó lelki sérülést nála. Itt viszont jó volt erről a mardosó bűntudatról olvasni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem voltam oda Tobias-ért, egyszerűen ki nem állhatom a karaktert, bár Tris sem a szívem csücske. Reménykedtem benne, hogy szét fognak menni, hogy Tris állapota majd rányomja a bélyeget a kapcsolatukra, és a lány valaki más mellett fogja keresni a boldogságot, de nem így lett. Mentek egyik helyről a másikra, harcoltak ezért meg azért, de sosem volt különösen nagy tétje a dolognak, mint ahogyan azt az írónő be akarta állítani. Az meg kifejezetten vicces, hogy azzal akar hatni az olvasóra, hogy majdnem mindenkit kinyír, de - én legalábbis - sosem kerültem olyan közel egyik karakterhez se, hogy megviselt volna a halála. Sem az előző kötetben a szülőké, vagy Willé, pedig a kedvencem volt, se ebben a részben bárkié. Kevés, vérszegény második rész volt, ami sokaknak jobban tetszik, mint az első, nekem mégis mélyrepülés volt inkább.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És mivel ilyen halványak már az emlékeim a könyvről, nem is tudok többet írni róla. Egyszerűen érdektelen volt mind a szereplők sorsa, mind a történet alakulása a szememben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/4</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: - </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-18146579019544694732014-05-28T21:22:00.000+02:002016-03-12T01:38:02.119+01:00Mennyei tűz városa - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH59htN6E7cmvSEmYgsSgINteqdHPMHZQJh_hgcDBZVoObUHnm_11R50aT-l4rJWlkylEPnc0t95-md81T2IUNZS2S1LsKFafFX6Nm2AGVVTs2CmlfkUTMNYgQSLbvu8NL6Kl5xeL2a4iM/s1600/city-of-heavenly-fire-cover.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH59htN6E7cmvSEmYgsSgINteqdHPMHZQJh_hgcDBZVoObUHnm_11R50aT-l4rJWlkylEPnc0t95-md81T2IUNZS2S1LsKFafFX6Nm2AGVVTs2CmlfkUTMNYgQSLbvu8NL6Kl5xeL2a4iM/s400/city-of-heavenly-fire-cover.jpeg" width="266" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A The Mortal Instruments sorozat régóta várt befejezésében Clarynek és barátainak a legnagyobb gonosszal kell megharcolniuk, akivel valaha szembenéztek: Clary tulajdon bátyjával.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Sebastian Morgenstern pedig beindult, szisztematikusan az Árnyvadászok ellen fordítja az Árnyvadászokat. A Sötét Kehely segítségével rémálmokból származó teremtményekké alakítja az Árnyvadászokat, családokat és szeretőket szakítva szét, ahogyan Sötétekből álló serege egyre nagyobb lesz. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A legyőzött Árnyvadászok Idrisbe vonulnak vissza – de még a méltán híres alicantei démontornyok sem tudják örökké kordában tartani Sebastiant. És azzal, hogy a Nephilimek csapdába estek Idrisben, ki fogja megvédelmezni a világot a démonoktól? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Amikor a Nephilimek történetének legnagyobb árulására fény derül, Clary, Jace, Isabelle, Simon és Alec kénytelenek a kezükbe venni a dolgokat – még ha ez azt is jelenti, hogy mélyen a démonvilágokba kell utazást tenniük, ahová Árnyvadászok még soha be sem tették a lábukat és ahonnan még egyetlen ember sem tért vissza… </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szerelmek esnek áldozatul és életek vesznek oda a szörnyű harcban, amely majd a világ sorsáról dönt a már klasszikusnak számító urban fantasy sorozat, a The Mortal Instruments izgalmas záró kötetében.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>SPOILER ALERT!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csak tavaly olvastam először a sorozatot, de egyből magával ragadott. Az írónőnek és magának a történetnek is van egyfajta furcsa ereje, amivel rabul tudja ejteni az olvasó szívét, és amivel más YA könyvek fölé helyezi a TMI-t. Azt hiszem csak a Harry Potter, a Gyűrűk ura és A tűz és jég dala tudott csak ilyen rajongást kiváltani belőlem, mint ez a sorozat. Annyira a szívembe zártam, hogy már a hibái sem érdekelnek, pedig van neki. De az ember hajlandó elnéző lenni, mikor valamiért ennyire rajong (viszont kivétel az előzmény sorozat, mert azt nem tudtam megszeretni, és még mindig vérzik miatta a szívem. Na ott nem néztem el a hibákat).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel ez az utolsó kötet, tudtam, hogy szét lesz bombázva a net spoilerekkel, és mivel mágnesként vonzom őket, úgy voltam vele, hogy nem várok a magyar megjelenésig, elolvasom angolul. Tudni akartam, hogy mi lesz a történet vége, tudni akartam, hogy ki hal meg, hogy ki miatt fogok sírni. De nem. Ez nem az a könyv. És ez nem baj! Hiszen nem tudtam elképzelni, hogy tényleg Sebastian nyer, esetleg úgy, hogy folytatódik a történet a TDA szereplőivel és majd ők legyőzik, de ez nem tűnt valószínűnek, mert Claryéknek kellett a lezárás. Kellett a boldog befejezés. És megkapták, mert megérdemelték. Nem akartam bőgni miattuk, nem akartam keserű szájízzel befejezni a könyvet, vagy haraggal, amiért megölték a kedvencemet. Néha kicsit megszorongatott, néha elszorult a szívem, volt, hogy könnyek is szöktek a szemembe, viszont mégsem volt olyan fájdalmas, mint ahogy hittem, hogy lesz. De örülök neki, hogy így alakult. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából kicsit hosszúnak éreztem a regényt. Megrettentem az oldalszám miatt, pedig sok hosszú könyvet olvastam már (csak hamar be akartam fejezni a tanulás miatt). Viszont zajlottak az események, a szereplők egyik helyről a másikra mentek, sok különböző szemszögből olvashattam, bár bevallom, hogy Maia-é egyáltalán nem érdekelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Néha soknak éreztem a humort. Persze az elején még úgy ahogy elment, például</div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"What would you give someone who likes to play the piano?"</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"A piano."</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Simon."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez elfért, mert kicsit oldotta a feszültséget és megfeledkeztem róla, hogy milyen csata is vár a szereplőkre, de mikor a harc előtt, vagy után volt néhány aranyköpés, akkor kissé mérges lettem, mert mért kell mindig mindent elviccelni? Ugyanígy a romantikus részekkel, persze értem én, hogy világ vége meg minden, és ki tudja, hogy túlélik-e, hát akkor bevallják, hogy mit éreznek, meg mély beszélgetés zajlik a szereplők között, csak tényleg az a bajom vele, hogy sok volt. Kevesebb is elfért volna. Ebben Magnus volt a szószólóm:</div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"I see that even as the world plunges into darkness and peril, you two stand around discussing your love lives. Teenagers." </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont bármennyire is kibuktam néha a párbeszédek miatt, hogy mennyire nem odaillőek, mégis a dialógusok voltak azok, amik igazából megfogtak a könyvben. Nem a harc, nem a történések. A párbeszédek. Hadd idézzek párat ezek közül:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"No one in your life has done anything but despise you. Your mother. Your father. And now your sister. Clary wasn’t born with hate in her heart."</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Sebastian, he did what he did because-because he doesn’t understand the difference between loving and having. Between giving yourself and taking. And he thought that if he could make me give myself, then he’d have me, I’d be his, and to him that’s love, because he doesn’t know anything else."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezzel az idézettel pedig el is érkeztem ahhoz a ponthoz, amit a legjobban szerettem a könyvben, és nem szerettem, de nem Cassie miatt, hanem teljesen más indokból. Sebastian. Egy szörnyű, gonosz, démoni alak, aki porig akarja égetni a földet, és uralkodni akar a romhalmaz felett, és mégis, sokkal több rejlik benne ennél. Mindig úgy tartottam, hogy senki nem születik rossznak, attól, hogy valakinek a szülei gonoszak (most itt leszűkítem a könyvekre), nem feltétlenül követik a gyerekek is ezt az utat. A tettek határozzák meg az embert, nem az, hogy hová születik, esetleg milyen a bőrszíne (mélyebben most nem megyek bele, tudnék erről beszélni napokig). És Sebastian, vagy inkább Jonathan, akinek soha nem volt esélye rá, hogy jobb emberré váljon, mert már azelőtt a gonoszé lett, hogy megszületett volna. Ez még jobban kitépte a szívemet, mint az, hogy azon izgultam, hogy Alec és Magnus újra összejönnek-e. Mert egyszerűen tényleg sajnáltam látni, hogy igen, valóban gonosz, szörnyű, amiket tesz, de ezek mögött mégis ott van a gyerek, aki szeretetre éhes, akit mindenki eldobott magától, aki senkinek nem kellett. Látni, hogy az apja Jace-t is jobban szerette nála, hogy az anyja gyűlölte, mielőtt egyáltalán beszélni tudott volna. És már késő volt segíteni rajta, már nem lehetett visszacsinálni azokat a szörnyűségeket, amiket elkövetett, és utálni kellene, mert mennyi mindenkit megölt, gyerekeket tett árvává, de nem megy, mert igazából sajnálom. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"I dream sometimes, of a boy with green eyes, a boy who was never poisoned with demon blood, a boy who could laugh and love and be human, and that is the boy I wept over, but that boy never existed."</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"If there are other worlds, then maybe there is one where I was a good brother and a good son."</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"I’ve never felt so . . . light"</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezeknél a soroknál volt, hogy könnyek futottak a szemembe, és hiába kellett volna teljes szívemből gyűlölnöm őt, mert ő a rosszfiú, nem tudtam. De ez nem az a könyv, és ez nem az a történet, ahol ő megjavulhat, és nem az a regény, amiben ő uralkodik. Nem is kellett, hogy az legyen. Egyszerűen csak sajnálom, és újra magamat ismétlem, de túl sok bennem az érzés. Feldúlt a regény, bár nem annyira, mint A hercegnő (az inkább felbosszantott, viszont ezzel a regénnyel elégedett vagyok).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sok mindenből kaptam ebben a könyvben. Egyrészt a múltból, hiszen felbukkant Tessa és Zakariás (akiket még mindig nem szeretek együtt, de el kell fogadnom, hogy sok év eltelt már, és túl kell lépni Willen), de a következő sorozat, a TDA szereplők is felbukkantak. Egytől egyig érdekes figurák, akikről majd élvezet lesz olvasni később is. Főleg Ty érdekel nagyon, de Emma és Julian is szimpatikusak lettek. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt mondom, és remélem nem leszek meglincselve érte, hogy nekem ezt a könyvet nem is igazán a főszereplők vitték el a hátukon. Se Clary, se Jace, se Izzy vagy Simon nem izgatott annyira, vagy érintett meg annyira, mint Sebastian (kivétel Alec és Magnus, akik a kedvenceim, és akiknél tűkön ültem, hogy együtt lesznek-e a végén). Persze tökéletes lezárás, a szereplők olyan befejezést kaptak, amilyet megérdemeltek, de nekem ez más volt, mint a többi árnyvadász rajongónak. Nekem ez ismét sokat jelentett abból a szempontból, hogy volt egy gonosz szereplő, aki sokkal összetettebb volt annál, hogy szimplán gonosz legyen, mert volt mögötte "tartalom", hiszen a sorsa már azelőtt megpecsételődött, mielőtt a világra jött volna. Én őt sajnálom a legjobban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az biztos, hogy méltó befejezés volt, és ez a sorozat a legkedvencebbek között kapott helyet. Alig várom, hogy magyarul is olvassam, de akkor az elejétől fogom. Zárásképp pedig a három kedvenc idézetem a könyvből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"It is better to rule in Hell than serve in Heaven"</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Ghosts are memories, and we carry them because those we love do not leave the world."</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Better to love and fear than feel nothing."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: Sebastian, Alec, Magnus</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-12593558506379983142014-05-14T15:12:00.000+02:002016-03-12T01:37:13.089+01:00Falling for the ghost of you - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUgRzAyICBGPJAdiyGQBfoMfQGWvYqssKX3u5mr300WDAIvXOWk_Z-iLZtdqAto9qCTkR3mQqMrljjs-lzfkNSlzyQWHqZKJSJRc9_B6UoQmgs-c-FON9GO8gKhkBHadAU4_ZUHD2FfNCG/s1600/16124865.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUgRzAyICBGPJAdiyGQBfoMfQGWvYqssKX3u5mr300WDAIvXOWk_Z-iLZtdqAto9qCTkR3mQqMrljjs-lzfkNSlzyQWHqZKJSJRc9_B6UoQmgs-c-FON9GO8gKhkBHadAU4_ZUHD2FfNCG/s400/16124865.jpg" width="300" /></a></div>
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azért akartam elolvasni ezt a könyvet, mert egyrészt imádtam a borítóját, másrészt a fülszövege azonnal megvett magának. Lehet, hogy béna, de mindig is imádtam az ilyen történeteket, mert egy bizonyos szemszögből tiltott szerelem, másrészről viszont nem, tulajdonképpen semmi rosszat nem tesznek, elvégre nem igazi testvérek. És nem is úgy ismerik meg egymást, hogy ők mostantól testvérként akarnak tekinteni a másikra. Szóval imádom ezt a témát, az értékelése is egész jó (négy fölött van), tehát nagy elvárásaim voltak vele szemben. Na de amit kaptam...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lehet, hogy nem így kellett volna hozzáállnom a történethez. Azt vártam, hogy azonos korban lesznek, össze kell költözniük (mármint a szülőkkel együtt, nem úgy, ahogyan a könyvben volt), és folyton csak titkolózniuk kell, félniük attól, hogy lebuknak, mekkora botrány lesz, satöbbi. Na hát nagyon nem. Persze az anya még bejelentette az elején, hogy testvérként gondolj rá, de hát hogyan is tudna úgy gondolni rá? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig közel kétszáz oldalon keresztül imádtam a könyvet, sőt, hamar befaltam, mert tegnap este kezdtem el, és ma kora délután végeztem vele, na de azért álljunk már meg! A történet főszereplője, Violet író ambíciókkal rendelkezik, sőt még kritizálja is azokat az alkotásokat, amikben egyik klisé követi a másikat. Kedves írónő, akkor ez mi volt? Nem is azt mondom, hogy közhelyes a könyv, hanem egyszerűen csak... béna. Nagyon béna. Nagyon tetszett az első fele, jó volt olvasni, ahogyan egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és attól függetlenül, hogy Zane milyen nőcsábásznak volt feltüntetve az elején, mégis sikerült megkedvelnem. Na de ami a közös hétvége után történt az teljesen lerombolta az addig jól felépített regényt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Még túltettem magam a drága ajándékon, hiszen általában nem bírom, mikor a férfi főszereplő mindenfélét összevásárol a lánynak, mert szerintem a nagy szerelemnek nem erről kéne szólnia. Tűrtem. Előfordul. Legyen ez a legnagyobb hibája a könyvnek. De ami ezután jött... béna, egyszerűen nem tudok rá mit mondani. Kiderül a pasiról, hogy egy rocksztár, és valahogyan erről a kétszáznemtudomhanyadik oldalig elfelejtettek szólni. Hahó! A szülők mért nem mondtak semmit? Mért nem jött egyszer sem szóba? Elsiklottam volna felette? Annyira gagyi volt, hogy ilyen igazság derült róla ki. Pedig annyi minden volt már így is összehordva a könyvben. Rákos volt az anyuka, az apa elhagyta Violetéket, Zane anyja öngyilkos lett, aztán most a jelenben lesz egy tinédzserterhesség, nem is akárkitől! Ez volt az a pont, ahol már tényleg nem bírtam tovább, és úgy voltam vele, hogy kihajítom mindjárt az ablakon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán valahogy nagyobb megrökönyödést vártam volna a szülőktől, mert való igaz, hogy konkrétan nem vérfertőzés, de a házasság révén mégiscsak mostohatestvérek. Nekem nincs ezzel gondom, hiszen mondom, nem úgy tekintettek egymásra, mintha testvérek lennének, az egész nem is úgy indult, ráadásul ilyen korban szerintem nehéz is így elkönyvelni valakit, <strike>főleg, ha olyan jól néz ki, mint Zane.</strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként olyan jó dolgokkal volt tele a könyv. Sokszor felnevettem, és dacára annak, hogy Violet milyen féltékeny tudott lenni, én bírtam a beszólásait, a cinizmusát. Kedveltem, bár néha meg tudtam volna rázni. A döntésével viszont a legvégén nem értettem egyet. Igaz, hogy ő Zane-t ismerte, és nem a rocksztárt, attól függetlenül szerintem Zane-től elég nagy önzőség, hogy belöki Violet-et a saját világába, és kiteszi a fotósoknak, a médiának és az őrült rajongóknak. De ezt a regény már nem tárgyalta, folytatása, ahogy elnézem nincs (szerintem nem is olvasnám el), úgyhogy én ezt így lezártnak is tekintem. Biztos boldogok, bár én nem mertem volna megkockáztatni, hogy belépjek Zane igazi világába.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/3,5</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: Violet</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-54853964698275923012014-05-13T11:39:00.001+02:002016-03-12T01:36:20.420+01:00Anna és a francia csók - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5KoamBWOJzRyCmOtEFWHeSzHg9snynF_DvYFQPIoqTnTbRY_aLtYEjJaNZeUZ63q_e59pubDO1-6A5XFIQP0ABqf4ZU1uJjqh6E6GMlItFoG4RcttDCLxvsGb6w2SUlehU3hZwCjP4G3u/s1600/6936382.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5KoamBWOJzRyCmOtEFWHeSzHg9snynF_DvYFQPIoqTnTbRY_aLtYEjJaNZeUZ63q_e59pubDO1-6A5XFIQP0ABqf4ZU1uJjqh6E6GMlItFoG4RcttDCLxvsGb6w2SUlehU3hZwCjP4G3u/s400/6936382.jpg" width="258" /></a></div>
<i> Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Limonádé könyvet akartam olvasni, mert az érettségi miatt olyan sok stressz van rajtam, hogy nem akartam még olvasás közben is agyalni, csak ki akartam kapcsolni. Ezzel a könyvvel meg is történt, örülök, hogy ezt választottam. Mert azt kaptam, amire vágytam (meg nem is). Tipikusan olyan könyv volt ez számomra, amit nem tudok letenni, amit egyszerre kell végigolvasnom, mert annyira magával ragad, hogy nem akarom abbahagyni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kezdeném azzal, hogy az alapszituáció már alapból nem tetszett, hogy a szülők pont egy olyan országba küldik el a gyereket, aminek a nyelvétől a legtávolabb van (ugye spanyolt tanult), hogy még ez is nehezítse a dolgokat. De amint becsöppentünk Párizsba, már egyáltalán nem bántam, hogy Anna egyáltalán nem beszél franciául. Így kicsit könnyebb volt azonosulni vele, mivel én magam se beszélek ezen a nyelven. Kicsit olyan volt, mintha vele együtt én is felfedezném Párizst. Mondjuk én valamiért azt hittem, hogy majd Anna egy helyes, francia fiúba szeret bele, ilyen nemzetközi srácra nem számítottam, de végül nem is bántam, hogy ő a férfi főszereplő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mert Étienne majdnem mindenkit levesz a lábáról. Már a neve is tökéletes, és hiába írta le az írónő százszor, hogy mennyire gyönyörű, ilyen névhez nem is lehet ronda pasit elképzelni. Végre nem egy macsó, tetkós srác, akinek dühkitörései vannak. Étienne olyan... normális. Voltak neki is hülyeségei, de nem olyasfajta dolgok voltak ezek, amik engem kiábrándítanak, sokkal inkább vonzóbbá tette a karaktert, hogy ő sem tökéletes (például a tériszony. Az nagyon aranyos volt). Persze nem mondom, hogy helyes dolog volt annyi ideig húzni a dolgot Annával, bár a kapcsolatkiépítés miatt talán igen, de az egyáltalán nem volt tisztességes Ellie-vel szemben, amit Étienne és Anna ketten leműveltek. Főleg mikor együtt aludtak. Ott kicsit úgy voltam vele, hogy igen, kell nekem is egy Étienne, de mégis hogy tehet ilyet a barátnőjével? Értem én, hogy félt kilépni a komfortzónából, de egy bizonyos szemszögből ez inkább aljas, mint romantikus. Pedig mikor megfeledkeztem róla, hogy ott van Ellie is a háttérben, akkor nagyon élveztem az egymásra találásukat. Tetszettek az apró gesztusok, a legjobban a verseskötet, meg az aláhúzott mondat. Meg persze az angol akcentus, amit hiába nem hallok olvasás közben, el tudom képzelni, és én is bolondulok érte.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ami Annát illeti... nem mondom, hogy rossz főhős, vagy hogy utáltam, de nem is kedveltem meg annyira, dacára annak, hogy az ő szemszögéből látjuk a történetet. Mert voltak dolgai, amikor meg tudtam volna rázni, hogy térjen már magához (ugyanígy Étienne-t is), amikor nem tetszett a viselkedése, vagy ahogy egyes dolgokat, például a barátság témát kezelte. Ráadásul sokszor csak magára és Étienne-re gondolt, mikor éppen fontosabb dolgok is történtek. Néha túl önző volt, tipikus tinilány. Ráadásul akadt benne egy nagy adag Marie-Sue jellemző is, kifejezetten idegesített, hogy ennyi fiú legyeskedik körülötte.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tetszett a szülők ábrázolása sem. Miért kell majdnem mindegyik YA regényben gonosznak lennie a szülőnek (vagyis itt leginkább az apáknak)? Úgy vágytam volna végre egy történetre, amiben nem "ellenségként" szerepelnek, mert itt túl a tinédzserhisztin, sajnos el tudtam képzelni, hogy milyenek az apák, és nem azért nem kedveltem meg őket, mert úgy voltak beállítva, hanem mert ismerem ezt a fajtát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Összességében nagyon tetszett a könyv, a hangulatteremtést kitűnően eltalálta az írónő, el tudtam hinni, hogy Párizsban vagyunk. Tetszett Anna mozi iránti szeretete, hogy filmkritikus szeretne lenni, és ennyire jól ismeri is a filmek világát, ráadásul pont a jobbik fajtát. Étienne pedig... egyszerűen rabul ejtette a szívemet, pedig én általában pont nem a főhősért szoktam rajongani. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/4</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: Étienne</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-46427319574094945682014-04-21T12:52:00.002+02:002016-03-12T01:35:30.710+01:00A beavatott - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQLWUb08O2w3wBBLHUHS5HqLruTwfBh_TDSCzz-efYcsIptEYylL9fAqxW-1rIdWQH_pqS0QdB31bcnghd6QUm3JqZosLvqyl0nEqb5bAf1ZF2xR_9ZRLuvzKmxmztO2k0tCEqVmFWnOpu/s1600/81-DFVziuwL.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQLWUb08O2w3wBBLHUHS5HqLruTwfBh_TDSCzz-efYcsIptEYylL9fAqxW-1rIdWQH_pqS0QdB31bcnghd6QUm3JqZosLvqyl0nEqb5bAf1ZF2xR_9ZRLuvzKmxmztO2k0tCEqVmFWnOpu/s400/81-DFVziuwL.jpg" width="265" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><i>Fülszöveg</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>EGYETLEN DÖNTÉS </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>EGYETLEN DÖNTÉS </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>meghatározhatja az értékrendedet </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>EGYETLEN DÖNTÉS </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Sajnos előbb láttam a filmet, minthogy elolvastam volna; bevallom a filmre jobban is kíváncsi voltam, mint a könyvre, pedig a könyv sokszor szembejött már velem, és sokszor felkerült a kívánságlistámra, csak valahogyan utána mindig lekerült. Nem fogom bántani a könyvet, mert kifejezetten tetszett, nem mondom rá, hogy Éhezők viadala koppintás lenne. Attól, hogy mindkettő disztópia, nem hasonlít egymásra a két mű, nem is tudok nagyon más párhuzamot vonni közöttük.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Tetszett a regény igen, kellemes olvasmány volt, a főhősnő nem idegesített, sőt, nagyon élveztem olvasni, ahogyan az ártatlan kislányból a végére egy igazi, belevaló nő lett. Viszont alapvetően azzal volt a bajom, ami az egész történet magva, a besorolás. Úgy konkrétan nem rossz ötlet, hogy legyenek csoportok, és egy kiválasztás után kerüljön be valaki oda, de ez az öt csoport egy hatalmas nagy baromság. És nem az indokok miatt, hogy miért pont ezek a csoportok jöttek létre, mert az igazából jól meg lett magyarázva, inkább azért, mert nem hiszem, hogy az embereknek egy, azaz EGY tulajdonsága van, és az határozza meg őket, aki pedig mégis többel rendelkezik, az elfajzott és meg kell ölni. Hülyeség. Vagy nincs okos és őszinte ember egyszerre? Kétlem. Azzal pedig mi van, aki csoportot váltott? Tizenhat évig egy adott eszmét követett, de megjelent benne egy másiké is, amit kiválaszt, akkor ő nem elfajzott? Elvégre két tulajdonság biztosan megvan benne.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Azt pedig végképp nem értem, hogy minek kell a teszt, ha utána úgyis az adott személy dönti el, hogy hová szeretne tartozni? Csak arra volt jó az egész, hogy kiderüljön Trisről, hogy elfajzott, de sokat nem tett hozzá a történethez egyébként. Az se tetszett, hogy lehet választani csoportot elvileg, de ha valaki egy másik mellett dönt és elhagyja a régit, azt rögtön megutálják a szülei. Semmi értelme ennek sem, hiszen elvileg ezek a csoportok azért jöttek létre, hogy legyen egy tökéletes társadalom (amiről tudjuk, hogy olyan nincs, nem is kell csodálkozni, hogy meg akarják dönteni a hatalmat), ahol mindenki úgy dönt a csoportjáról, ahogy szeretne. Hol van akkor a szabad választás joga, ha attól kell rettegniük a csoportváltóknak, hogy a családjuk meggyűlöli őket?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">És az a baj, hogy a regény alapja nem tetszett, és ezután már épülhetett rá bármi, nem tudtam szemet hunyni ez a tény fölött. Pedig a gondolat jó, a kiképzés, a beavatás mind-mind nagyon élvezhető részei voltak a könyvnek. Viszont a karaktereket nem szerettem meg úgy, ahogyan a filmben, lehet azért nem, mert a könyvben Tris meséli el a történetet, az ő szemszögéből látom az egészet, és ha neki nem szimpatikus valaki, akkor az olvasónak sem lesz az. Zavaró volt, hogy az én megítélésem ezen múlott, mert pont, akit a szívembe zártam, azt Tris ölte meg, és akit nem kedveltem meg, az életben maradt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hogy a romantika szálról is ejtsek pár szót. Izgalmas lehet, hogy Négyes az oktató, idősebb, és megértem, hogy miért volt Tris számára olyan csábító (az külön tetszett, hogy viszonylag lassan ébredt csak rá, hogy mit érez az oktatója iránt), de azután, hogy a szerelem beteljesedett, nem éreztem nagyon valósnak. Valamiért nem sikerült beleszeretnem Négyesbe úgy, ahogy kellett volna. Bár még van két kötetem rá.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Értékelés: 5/4,5</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Borító: 5/5</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Kedvenc szereplő: Will</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-60520306420937166322014-04-18T15:16:00.001+02:002016-03-12T01:34:50.024+01:00Ha maradnék - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnTeaLyL1knXRPBdfvvYAzSJqxfoSTZP9Etj_LH4zXokYXxYSwMq_wZa-EI7nAkbTXPf-bk0eucuy4ZY09REGAoSn_zHVx07TtLLV2LCGzoyOnl13EdESW8OqDRzyXEYxFXmYseukSRbsX/s1600/81aTBRY7dxL.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnTeaLyL1knXRPBdfvvYAzSJqxfoSTZP9Etj_LH4zXokYXxYSwMq_wZa-EI7nAkbTXPf-bk0eucuy4ZY09REGAoSn_zHVx07TtLLV2LCGzoyOnl13EdESW8OqDRzyXEYxFXmYseukSRbsX/s400/81aTBRY7dxL.jpg" width="266" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>És te hogyan döntenél?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sokszor szembejött már velem ez a könyv, de nem éreztem késztetést rá, hogy elolvassam. Egyrészt azért, mert megnéztem a film előzetesét, autóbaleset, halál, és rögtön tudtam, hogy ez a könyv így próbálja meg megragadni az érzelmeimet, és én ezt nem szeretem. Mint azokat a regényeket sem, amikben betegek szerepelnek, mert egyértelmű, hogy halállal fog zárulni a mű, és ettől nekem hatásvadásszá válik. De aztán pontosan ugyanez az indokból olvastam el mégis. Keresgéltem olyan történeteket, amikben lehet sírni, amik megragadnak bennem valamit és kitépik a szívemet. Nem sírtam rajta, csak néhányszor futott össze a könny a szemembe. Mert az biztos, hogy érzelemdús egy könyv.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az volt a legfájdalmasabb az egészben, hogy két síkon játszódott a történet, a fejezet egyik felében a jelen, Mia küzdése van a középpontban, aztán vált egyet, és a múltról kezd el mesélni. Hogyan lett Adam a barátja, hogyan váltak Kimmel olyan jó barátnőkké, mit jelent a számára a zene, milyen félelmei vannak, mik gyötrik őt. És az fájt a legjobban ezt olvasni, hogy mikor megemlítette a szüleit, vagy ők és az öccse, Teddy szerepeltek, akkor már tudtam, hogy meghaltak. És olyan nehéz volt elszakadni ettől a gondolattól, hogy milyen szerető családja van ennek a lánynak, igazán szerencsés, jó emberek, és ilyen tragikus dolog történik velük. Mia mesél róluk az olvasónak, de közben ott lebeg a másik tény, HA felébred, már nem lesznek vele. Ez hatott meg a leginkább, és mikor ebbe mélyebben belegondoltam, akkor érzékenyültem el nagyon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az is megható volt, ahogyan Kim és Adam próbálkoztak, hogy bejussanak Miához, hogy a lány, még ha nincs is eszméleténél, valahogy mégis elmondják neki, hogy itt vannak, és ébredjen fel. A nagyapa reakciója is szintúgy könnyfakasztó volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt furcsálltam, és azt nem értettem az elején, hogy miért kétséges az, hogy Mia fel akar ébredni? Hát nem minden ember élni akar? Aztán ahogy haladtam előre a lapokkal, rájöttem, hogy miért volt eddig a döntése olyan képlékeny. Mert ha úgy nézzük, furcsa, hogy nem akar felébredni, hiszen annyi lehetőség állt még előtte, viszont másrészről pedig meghaltak a szülei, elveszítette a testvérét. Ki akarna nélkülük tovább élni, még ha ott is van a barátja, barátnője és a nagyszülei? Ők is a családját alkotják, való igaz, de szembesülni vele, hogy ezek a kedves emberek többé nem lesznek vele...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tényleg nagy hatással volt rám ez a könyv, mert ha az ember egy ilyen történetet vesz a kezébe, akarva-akaratlanul elgondolkodik, hogy ő mit választana, ha Mia helyében lenne. Én is megtettem, ettől pedig csak még közelebb éreztem őt magamhoz. Nagyon kedvelhető, emberséges karaktereket hozott létre az írónő, akikért fájt a szívem. Az is tetszett, ahogyan a zenét és annak szeretetét beleszőtte a történetbe, nagyon pozitívan hatott a könyv megítélésére.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ami miatt mégis levonok egy fél csillagot, az Mia kezdeti reakciója. Mintha meg sem érintette volna a szülei halála, mikor a hóban meglátta őket, az egész dokumentumszerű volt, attól függetlenül, hogy E/1-ben íródott. Talán ezt akkor néztem volna el, ha nem maga Mia meséli el, de ez a megoldás így nem tetszett. Nem volt meg az a reakció, amit én vártam, egyedül csak akkor, mikor Teddy halálát megtudta. De egyébként nagyon erős könyv, ami elgondolkodtat, és ráébreszt, hogy mennyire törékeny is az élet. Közhely, de így van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/4,5</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/4</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: az egész család</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-45289245418713631602014-04-04T18:28:00.002+02:002016-03-12T01:34:14.435+01:00The Summer I Turned Pretty - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKzLEE515KNMtD3AsWj0SOSEABNs4S8Kq24ItyetI03rvtRxDZ3vXfrboe54qbbL9N-f1aSXyMMIyXZCU_631guekQYJbmE4RQdtPNzezYihgNKtmgoOKWuO_y8OaNxCA0_HwEHC0hVHDP/s1600/5821978.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKzLEE515KNMtD3AsWj0SOSEABNs4S8Kq24ItyetI03rvtRxDZ3vXfrboe54qbbL9N-f1aSXyMMIyXZCU_631guekQYJbmE4RQdtPNzezYihgNKtmgoOKWuO_y8OaNxCA0_HwEHC0hVHDP/s400/5821978.jpg" width="263" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy kis könnyed, nyári olvasmányt akartam így a jó időre való tekintettel, meg a sok feszültségre. Olyan regényre vágytam, amin nem kell gondolkodni, ami sodor magával, annak ellenére, hogy nem egy szépirodalmi alkotás. Végül ezt is kaptam. Az az első olyan regény, amit végig is olvastam angolul, és kicsit büszke is vagyok magamra, amiért el mertem egyáltalán kezdeni. Igazából az győzött meg, hogy molyon azt írták, hogy egyszerű a fogalmazása, így bátorkodtam megszerezni magamnak a könyvet, és tenni egy próbát. Abszolúte megérte, már csak az írásmód miatt is, tényleg egyszerű, nincsenek benne bonyolult szavak, sem nagyon hosszú mondatok, viszont sok a párbeszéd. Ez az elején egy kicsit még zavart is, de ahogy vitt előre a könyv lendülete, már egyáltalán volt problémám az elbeszélésmóddal. Pedig igazából nem tökéletes, vannak hibái. Mert annak ellenére, hogy E/1-ben íródott, és sokszor olvastam a szereplő töprengéseit, mégsem éreztem magamhoz közel Bellyt. Sem a fiúkat, se az anyukákat. Alig tudtam meg róluk valamit, egy-két dolgot csak, főleg Condradról ugye, mivel ő Belly első szerelme. Focizik, gitározik és olyan... fura. Az egész történetben nem tudtam hová tenni sem a karakterét, sem a viselkedését. Eléggé kiszámítható, hogy kivel lesz Belly a történet végén, értem is, hogy miként akarta megvalósítani az írónő, de egyáltalán nem jött át. Conrad egész végig olyan volt, mint egy szobor. Közömbösen viselkedett, egyszerűen tényleg nem tudtam eldönteni, hogy mit akar vele kezdeni az író, ez csak egy álca, vagy tényleg ilyen? És a regény végére is maradtak bennem még kérdések a karakterét illetően, valamiért nem láttam semmit, ami azt bizonyította volna, hogy Conrad mért úgy viselkedik, ahogy.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Persze Jeremiah-hoz sem sikerült "közel kerülnöm", róla szinte alig tudtam meg valamit. Nem is rá fókuszált a regény, hanem inkább Bellyre, és hogy a lány hogyan próbál meg elszakadni Conradtól, még ha nem is sikerülni neki, mert akárhányszor történik valami, mindig az jön ki, hogy nem tud lemondani a fiúról (csak tudnám, hogyan bírta ki az iskolaidőszakot, mikor nem voltak vele. Tartották egyáltalán a kapcsolatot?).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Annak örültem, hogy Steven hamar kikerült a képből. Abban a rövid részben, mikor ő is szerepelt, nagyon nem lett szimpatikus a számomra, mert nem olyan oltalmazó bátyja volt Bellynek, amit én elvártam volna tőle, hanem olyan idegesítő nagytesó, aki mindenbe beleszól, csakhogy kellemetlen helyzetbe hozza a húgát. Ezért a barátnőtől sem voltam elragadtatva, örülök, hogy csak a visszaemlékezésekben szerepelt, és akkor se sokat, mert nem is értem Bellyt, hogy hogyan volt képes ilyen lánnyal barátkozni. Tipikusan olyan, aki befolyásolja a másikat, és akinek csak az a jó, ha minden úgy megy, ahogyan ő azt eltervezte. Mintha Belly nem lehetne független, nem lehetne önmaga mellette. Azt pedig nagyon nem szerettem, hogy egyszer Conrad, máskor Jeremiah, harmadszorra meg Steven körül legyeskedett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem mintha Belly nem ezt csinálta volna (Steven helyett Cammel). Abban Conradnak teljesen igaza volt, hogy Belly tényleg egyik fiúról a másikra ugrált, még ha ezt nem is vette észre. Viszont úgy gondolom, elég lett volna, ha csak Cam és Conrad kerül bele a szerelmi háromszögbe, és nem négyszög lesz belőle, mert túlzásnak találtam, mikor Jeremiah is megvallotta érzéseit. Talán azért, mert túl rövid volt a könyv, és az írónő nem fejtette ki, hogy ki miért szereti az adott karaktert. Ugyanis az alapján, amit olvastam, először éreztem úgy egy ilyen szerelmi háromszög (négyszög) esetén, hogy egyik fiúnak se sikerült ellopnia a szívemet, egyiknek sem drukkolok. Cam nem volt szimpatikus, bár legalább róla még mindig többet tudtam meg, mint a másik kettőről. Az információhiány ellenére mégis drukkoltam Conradnak, meg annak, hogy alakuljon ki ebből valami, ami miatt megismerhetem a fiút. Egyelőre nem így lett, de van még két könyv a trilógiából.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/4</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: Conrad talán</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-17170535372886412962014-03-30T13:50:00.001+02:002016-03-12T01:33:26.878+01:00Zombi apokalipszis kihívás<div style="text-align: justify;">
Ezt a kihívást <a href="http://konyvutopia.blogspot.hu/2014/03/zombie-apocalypse-book-tag.html">AW blogján</a> láttam, és egyből megtetszett, úgyhogy úgy döntöttem, én is megcsinálom. Eredetileg A nagy Gatsby és A könyvtolvaj lett volna még benne az öt kedvenc könyvembe, de az első a bátyámnál van, a másodikat pedig egy barátnőmnek adtam kölcsön. Tehát így alakultak a könyvek:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyűrűk ura 1., Csontváros, Napos oldal, Harry Potter 3, Trónok harca.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>A szabályok a következőek:</u></div>
<div style="text-align: justify;">
1.Válassz ki öt kedvenc könyvet.</div>
<div style="text-align: justify;">
2. Írd fel a címeiket kis lapokra.</div>
<div style="text-align: justify;">
3.Van tíz kérdés, könyvenként kettő.</div>
<div style="text-align: justify;">
4.Húzz ki egy lapot, és az első két kérdés ahhoz a könyvhöz kapcsolódik. Üsd fel találomra, és az első név amit meglátsz, az lesz a válasz a kérdésre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
FIGYELEM. Spoilerek előfordulhatnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0d4FfRnbtgwiFI68PP84m5t77qdEdZ174d5Igdb87fa8txHh2gn6LFOTh2Pk5lfQXfQEXaqQ3o7iIQ-k-hVIhEx1RJbwxMz0fAhwIuG8OKiUlM22DyRqQHqcBWYCZ9dO01MJAcLdOMBTu/s1600/81m8bFyfGaL.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0d4FfRnbtgwiFI68PP84m5t77qdEdZ174d5Igdb87fa8txHh2gn6LFOTh2Pk5lfQXfQEXaqQ3o7iIQ-k-hVIhEx1RJbwxMz0fAhwIuG8OKiUlM22DyRqQHqcBWYCZ9dO01MJAcLdOMBTu/s200/81m8bFyfGaL.jpg" width="122" /></a></div>
<b>Az első könyv: Trónok Harca</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>1.Az első személy, aki meghal:</i> Robert Baratheon. Ez vicces. Nagyon vicces. A könyvben nem ő volt az első, aki meghalt, de talán az első fontosabb szereplő, aki távozott. Szegényke, a zombi apokalipszisben sem élne sokáig.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2.Az a személy, akit megakadályozol, hogy elszökjön a zombik elől: </i>Havas Jon. Na, ezt ne! Az egyik kedvenc szereplőm a könyvben, bár sokszor volt közöttük nézeteltérés (Ygritte, khm), azért biztos nem akadályoznám meg, hogy elmeneküljön.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfmCe8wmOj4uPrO4fWRVmeZcanmwq83df7on_0feeIJVx1-vtAF83yZxINxB-4a1ZFLWTUrwli3wIWV5VgxrEpbgDF5SOWBQLCJMWpWmmLaW_fx9hy5VUDkLmdRqBfM0BFDIoggp2tm_W6/s1600/Prisoner_of_Azkaban_cover.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfmCe8wmOj4uPrO4fWRVmeZcanmwq83df7on_0feeIJVx1-vtAF83yZxINxB-4a1ZFLWTUrwli3wIWV5VgxrEpbgDF5SOWBQLCJMWpWmmLaW_fx9hy5VUDkLmdRqBfM0BFDIoggp2tm_W6/s200/Prisoner_of_Azkaban_cover.jpg" width="135" /></a></div>
<b>A második könyv: Harry Potter és az azkabani fogoly</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>3.Az első személy, aki zombivá válik:</i> Dumbledore. Valamiért sose csíptem az öreget, bár mindenféleképpen hasznos segítség lett volna a zombik ellen. Ettől függetlenül nem sajnálom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>4.Az a személy, aki engem akadályoz meg, hogy megszökjek a zombik elől: </i>Makesz. Őt lehet személynek nevezni? Végül is... de legalább nem egy pozitív szereplő akarja a halálomat. Van ennyi boldogság ebben a kérdésben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3nfYNyGaBweIL8wPtwAjdp9TvXhR9d14BdM6E3yzb9EV1675sa0DXfTY2DHCDM4Xwm0S2MmOyYMoZbtW5HtFQjpnR0Pa6-jrNHaVyxk3B3mGD0pnnRVkuzybF-XWK1mfBcHCM1-euGUmI/s1600/lotr.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3nfYNyGaBweIL8wPtwAjdp9TvXhR9d14BdM6E3yzb9EV1675sa0DXfTY2DHCDM4Xwm0S2MmOyYMoZbtW5HtFQjpnR0Pa6-jrNHaVyxk3B3mGD0pnnRVkuzybF-XWK1mfBcHCM1-euGUmI/s200/lotr.png" width="130" /></a></div>
<b>A harmadik könyv: Gyűrűk ura - A gyűrű szövetsége</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>5.A csapat idiótája:</i> Gandalf. Na ne már, pont ő? Inkább a következő kérdésre lett volna ő a válasz. Viszont ha ő az idióta, akkor nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki az agy a csapatban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>6.A csapat agya:</i> Pippin. Ez csalás! Pont felcserélődött a két szerep. Mondjuk ki tudja, Pippin butaságának volt haszna a történet folyamán.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB2D5UUs2HNPL8JZMBWKS0c8paFnsAtBm7hLd8vFZ3xvsJKer_q672YDtZpEPzBbcKm4VbdlMgbcCUGFzfG99sv6xPfpMBLSePzvSmisxqqXpnzQ29r6Co-83I7giED1gra2aSD8STZLqT/s1600/13539044.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB2D5UUs2HNPL8JZMBWKS0c8paFnsAtBm7hLd8vFZ3xvsJKer_q672YDtZpEPzBbcKm4VbdlMgbcCUGFzfG99sv6xPfpMBLSePzvSmisxqqXpnzQ29r6Co-83I7giED1gra2aSD8STZLqT/s200/13539044.jpg" width="129" /></a></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>A negyedik könyv: Napos oldal</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>7.A csapat gyógyítója:</i> Nikki. Hát őt utáltam a könyvben, szóval nagyon nincs rá szükségem, mint gyógyítóra. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>8.A csapat fegyverszakértője:</i> Anya. Számít az is, ha nem a nevét látjuk, hanem így, hogy anya? Inkább itt is megcserélném a két választ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDVuzodJpzM36dJdro1wKgOStuLw9EzuepGpvRaYxGGFfpbXa5KiC_lOOz9_qDAo1nYpN-mUa9so7iBRpNsGFKrRdDjWj-MlXui6G1C5E9ivE6rKqYgacEM0bQK8iKs9CKaphIRTywv7e5/s1600/City_of_Bones.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDVuzodJpzM36dJdro1wKgOStuLw9EzuepGpvRaYxGGFfpbXa5KiC_lOOz9_qDAo1nYpN-mUa9so7iBRpNsGFKrRdDjWj-MlXui6G1C5E9ivE6rKqYgacEM0bQK8iKs9CKaphIRTywv7e5/s200/City_of_Bones.jpg" width="132" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Az ötödik könyv: Csontváros</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>9.A veszekedős:</i> Clary. Ez vicces, mert Clary pont egy olyan főszereplő volt, akit bírtam. Bár azt azért nem mondanám, hogy nem veszekedett a könyvekben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>10.A csapatkapitány:</i> Raphael. Na őt egyáltalán nem követném, és megértem, ha Clary veszekedne vele. Nem szerettem ezt a karaktert, sőt a vámpírokat se. Bár ha átváltoztat minket, akkor van esélyünk a túlélésre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Köszönet a kihívásért, AW-nak.</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-63723959821248589372014-03-30T12:50:00.000+02:002016-03-12T01:30:17.681+01:00Fallen - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuOl6Xxn-QzxgPUmHqKQOwahinfSYc9lSsK5QQOhhGOU5wMGHy9WFfoKRNw8psaMYCmGBBn6j2MnaG0inhQ16vSBBdPxix-PGSdR_vF-1N6BW1kkdzLIbJ0n3hLY20qrIJRvYZDbB8H6CW/s1600/Fallen_book_cover.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuOl6Xxn-QzxgPUmHqKQOwahinfSYc9lSsK5QQOhhGOU5wMGHy9WFfoKRNw8psaMYCmGBBn6j2MnaG0inhQ16vSBBdPxix-PGSdR_vF-1N6BW1kkdzLIbJ0n3hLY20qrIJRvYZDbB8H6CW/s400/Fallen_book_cover.jpg" width="262" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézetben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani… </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt a könyvet még 16 évesen vettem meg, ajándék volt a születésnapomra magamtól. Bevallom, hogy én is, mint majdnem mindenki, a borítójába szerettem bele, hiszen olyan gyönyörű, órákig el tudnám nézegetni. Még a fülszöveg sem hangzik annyira rosszul, és azért két és fél éve még könnyebben bevette a gyomrom az ilyen könyveket. Azóta viszont annyit olvastam már, hogy megnőtt bennem az igény a jobb könyvek iránt, és most, mikor már harmadszorra-negyedszerre olvasom el, már nem is látom benne azt, ami régen annyira tetszett. Persze még mindig jobb, mint a következő két kötet, sőt, ez az első még kifejezetten jónak is mondható.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az alaphangulat a legjobb ebben a könyvben, ami már a borítóval megragad, de a történet folyamán is végig megtalálható. Annak ellenére, hogy az írónő egyáltalán nem tud szépen leírni, és minden mondat, ami a tájat vagy az embereket szemlélteti eléggé giccses, össze nem illő dolgok alapján történik, vagy egyszerűen csak tőmondatokban. Mégis volt valami ebben a könyvben, ami a hangulatán keresztül megragadott, mert az alapszituáció egész kellemes olvasmányt sejtet (csak sejtet!). A bentlakásos iskola mindig is olyan téma volt, amivel engem meg lehetett fogni, főleg ez a misztikus hangulattal, bár a könyv végéig az egész regény csak egy romantikus iskolai történet, semmi misztikum (az árnyékféle valamiket leszámítva).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Luce rendkívül buta. Ebben a kötetben még nem irritálóan buta, csak olyan szinten van, hogy néha jól felpofoznám, de még tűröm. Egyszer még fel is sorolta, hogy mennyi érdeme van, milyen okos, kitűnőek a jegyei, azonban ezt még sem láttam a cselekedetei mögött. Hiába, ha valaki színjeles tanuló, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy józan paraszti esze is van. Tudjuk, hogy Luce esetében erről van szó. Persze a karakternek nem csak ez az egy hibája van, hanem az, hogy olyan semmilyen. Mert mit tudunk meg róla? Vegetáriánus, elviekben okos, jól úszik, régen szép volt a haja, most meg nem (nevetséges!!!!), és történt valami Trevorral, amit sem ő, sem más nem tud megmagyarázni. Ja, és valami árnyékszerű izék követik. Ez aztán karakterizálás! Nem hiába, hogy az egész történet folyamán csak ide-oda megy, és nem csinál semmi értelmeset. Azért jár a piros pont az írónőnek, amiért E/3-ban írta, és nem kellett a gondolatait követnem ennek a buta nőszemélynek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt nem értettem soha, hogyha egy fiú rejtélyesnek tűnik, vagy nagyon megtetszik a főhősnek, akkor miért kell rákeresni a neten? Ez annyira nevetséges. A <i>Csitt, csittben</i> is pontosan ugyanez történt. Nekem ezt ne akarják azzal megmagyarázni, mert hogy fantasy, és akkor a pasi egy másik lény, és én ezt megtalálhatom a neten! Annyira nevetséges. Azt meg pláne nem értem, hogy miért volt ez a nagy szerelem Daniel iránt, mikor a fiú egy utolsó tuskóbunkó. Ja igen, Luce előző életeiben szerette. Na és? Ha beintenek nekem, akkor nem fogok vonzódni a sráchoz, hanem jól elkerülöm, mert mégis mit képzel magáról. És megint csak Luce butaságát bizonyítja, hogy ellök magától egy olyan fiút, aki figyelmes, kedves és törődik vele (igen, Camről beszélek, és nem azért írom ezt, mert a kedvenc szereplőm. Véletlenül se). Attól függetlenül, hogy mi történt Trevorral, Luce-nak rögtön az első nap két fiú is "megtetszik". Látszik, hogy mennyire gyötri az, ami Trevorral történt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És tulajdonképpen mi történik az első csókjáig Daniellel? A fiú bunkó vele, távol akarja tartani magától (ó, ez kicsit <i>Alkonyat</i> beütésnek tűnik nekem, pedig csak a filmeket láttam), de ha a víz megcsillan a bőrén az jajdemilyenszép, és lilák a szemei, a pasi egy adonisz, ergo külsőleg tökéletes, de amúgy meg egy <strike>köcsög</strike>, akkor minden meg van bocsátva, szabad szeretni. Nincsenek fokozatok, nincsen kialakult szerelem, csak ott van, Luce érzi, és ennyi. Az nem magyarázat, hogy az előző életeiben szerette, pontosan azért nem, mert ha ebben az életben a fiú így viselkedik, akkor mi garantálja, hogy kedvelhető személy? Semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy a "mitológiai szálról" is beszéljek egy kicsit. Nem vagyok vallásos, csak annyira ismerem a Bibliát, amennyit tanítanak belőle a középiskolában, bár az angyalos téma mindig is közel állt a szívemhez (ki tudja miért). Nem tudtam, hogy létezhet ilyen fajta reinkarnáció, mint ami ebben a történetben van (egy ideig kifogásoltam is), amíg meg nem magyarázták nekem, hogy de, van ilyen (bár nekem ez annyira furcsa). Ezért annyira nem is volt rossz ötlet, ez a "mindig meghalok, de aztán a saját testemben újjászületek dolog", csak a kivitelezéssel van a gond. Mert amúgy meg lehetett volna ezt írni élvezhető könyvnek is, de így csak egy nyálas, tiniszerelmes valami lett belőle. Kár, mert az ötlet maga nagyon tetszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/3,5</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: Cam</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-34640696533029730882014-03-30T12:23:00.002+02:002016-03-12T01:29:05.493+01:00Láncreakció - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY5EyWTtwDgDzC7jJ5BN_Tq-pe24sR95xAuPoRvlxo5LKEwOy1CnWhSlN2Y1unl-1mAuaGg9SRCExOVAiN3UU1CzxyRtsZhZqXyowJZpqEdutUxZahwTm55X_5R7b9wi60kIf9QdZ2WLsn/s1600/8662836.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY5EyWTtwDgDzC7jJ5BN_Tq-pe24sR95xAuPoRvlxo5LKEwOy1CnWhSlN2Y1unl-1mAuaGg9SRCExOVAiN3UU1CzxyRtsZhZqXyowJZpqEdutUxZahwTm55X_5R7b9wi60kIf9QdZ2WLsn/s400/8662836.jpg" width="261" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A legifjabb Fuentes testvér mindent elkövet, hogy a családját megvédje</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Luis Fuentest mindig távol tartották a bandaháborúk erőszakos világától, amely a bátyjai életét megmérgezte. Luis így máshol kockáztatja az életét – hol hegyet mászik a Sziklás-hegységben, hol űrhajózásról álmodik. Mindegy, csak jöjjön az adrenalinlöket. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nikki Cruz három szabályhoz tartja magát: minden fiú hazudik, hogy megkapja, amit akar, ne bízz olyan fiúban, aki azt mondja, hogy szeret, és soha, de soha ne randizz Fairfield déli részén élő fiúval. A szülei ugyan Mexikóból származnak, de orvosgyerekként inkább tartozik az előkelő északiakhoz, így az iskolában nem vállal közösséget a Latin Vér tagjaival. Aztán amikor Alex esküvőjén összefut Luis Fuentesszel, hirtelen kedve támad megszegni a maga által felállított szabályokat. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Luis számára először az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy elérje, Nikki újra esélyt adjon egy déli oldalon élő srácnak, de aztán felbukkan az életében Chuy Soto is, a Latin Vér új vezetője. Chuy egy igen kínos titkot tár fel Luis előtt a Fuentes családról, így a fiú kételkedni kezd mindenben, amit valaha hallott, tanult. A Nikki iránt érzett szerelme elég lesz-e ahhoz, hogy távol maradjon attól a sötét és kegyetlen világtól, amelynek a peremén pengeélen táncol?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem mondom, hogy nagyon vártam volna a folytatást, már csak azért sem, mert az első két könyv hasonlósága után nem akartam még egy olyat olvasni, amiben egy nagy szájú, rosszfiú szerepel, aki csak halvány másolata a testvéreinek. Mégis ez történt. Ahogyan én megismertem az előzmény kötetekből Luist, azt hittem, hogy egy rendkívül okos, ugyanakkor kicsit szerencsétlen fiút fogok kapni, akinek nem erőssége a női nem meghódítása (gondolok itt az első részben olvasott jelenetre, mikor állathangokat utánzott), és most kivételesen a lány karakter lesz az erősebb. Ezt vártam, és mégsem ezt kaptam. Csalódott vagyok? Egy kicsit igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Harmadszorra már nem akartam ugyanazt a történetet olvasni, hogy hogyan lesz a jó kislány mellett normális fiú a bandatag, mégis ez történt. Még a női karaktert se változtatta meg nagyon Elkeles. Habár végre az is latin volt, tulajdonképpen nem csinált semmit a szereplővel, nem volt "igazi" latin, nem beszélt spanyolul, nem evett igazi mexikói ételeket, hanem tényleg úgy viselkedett, mint egy amerikai. Tulajdonképpen teljesen mindegy volt tehát, hogy egy amerikai lányról, vagy egy asszimilálódott latinról olvasok, az eredménye úgyis ugyanaz: adódnak nézeteltérések abból, hogy ki hova tartozik, Fairfiled melyik területén lakik. Szerencsére azt el lehet mondani, hogy nem lettek olyan kiélezettek az osztálybeli különbségek, mint az első részben, és ennek örültem, mert ha még az is megismétlődött volna, akkor komolyan fontolóra vettem volna, hogy befejezzem-e a harmadik kötetet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A női főszereplővel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Kicsit hasonlít rám, kicsit mégse, kedvelem is, ugyanakkor voltak dolgai, amikor megráztam volna legszívesebben. Nem nőtt úgy a szívemhez, mint Kiara, de talán Brittany-nál egy fokkal jobb. Nagyon sajnáltam, ami történt vele a múltban (attól függetlenül, hogy a teherbeesés az ő hibája is volt), teljesen megértettem, hogy miért nem akar nyitni a fiúk felé, és mért olyan szúrós, mint egy kaktusz. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy mégis túl hamar találtak egymásra Luis-szal, én az író helyében vártam volna még vele, hogy ennyire közel kerüljenek egymáshoz. Túl sietősnek éreztem a könyvet, a rövidsége miatt is persze.<br />
<br />
Luis-t illetően nem láttam azt a fene nagy bölcsességet, amit elvártam tőle. Úgy lett beharangozva, hogy ő az a fiú, aki a jövőjével törődik, rendesen tanul, és nem olyan forrófejű, mint a két bátyja. Ennek ellenére majdnem minden döntésével pont az ellenkezőjét igazolja. Nem tetszett Luis egyszerűen, mert én egy okos fiút vártam, mégis Alex és Carlos egyik gyengébb verzióját kaptam. Talán azért, mert a harmadik könyvben már untam ezt a felállást.<br />
<br />
A nagy csavart illetően nem dőlt bennem össze a világ, nem lepődtem meg annyira, az első utalásoknál már rögtön tudni lehetett, hogy ki az igazi apa. Kicsit nem idevaló szálnak éreztem, mert annak ellenére, hogy mexikóiak szerepelnek a könyvben, nem kellett volna elvinni a történetet a szappanoperák szintjére. Csak egy eltitkolt húg kellett volna, komolyan...<br />
<br />
Az epilógus megint szükségtelen volt, nem akartam arról olvasni, hogy hány gyerekük születik. Persze abból a szempontból jó volt a könyv (meg az előző is), hogy felvetett problémákat Alex és Brittany (2. könyv), Carlos és Kiara (3. könyv) között, hogy azért ne legyen annyira sziruposan örökkétartó a szerelmük. Valahogy mégis túlzásnak éreztem az egész lánykéréses mizériát.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://media.tumblr.com/tumblr_lud8xedY2j1qicl1g.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://media.tumblr.com/tumblr_lud8xedY2j1qicl1g.jpg" height="213" width="320" /></a></div>
Pár szó a könyv előzetesek kapcsán, én egyáltalán nem így képzeltem el a szereplőket. Carlos rendben van, ez a pasi egyszerűen tökéletes hozzá, viszont a többiek... Kiara még nagyjából elmegy, Alex is, viszont Brittany túl műnek tűnik, Luis nagyon nem így nézett ki a fejemben, Nikki meg mint egy hadd ne mondjam ki micsoda...<br />
<br />
Persze nem várhattam el, hogy úgy nézzenek ki, mint a fejemben, de olvasás után megnézni az előzeteseket nagy csalódás.<br />
<br />
Értékelés: 5/4,5<br />
Borító: 5/4<br />
Kedvenc szereplő: Carlos<br />
<br /></div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-9684040687098098712014-03-26T12:28:00.001+01:002016-03-12T01:26:14.189+01:00A vonzás szabályai - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhasc26xfQU27a1nkuGRhPMmh3RlfRIdOYH90lLHkIqZ5OnnSK9y_imu2hZ4q3p5J9dOHy_UdS-N_AWQve6V8RzltMMUZI1oE57zWENwqXmmL7qwREkWlwqY-WNcixPOX9PHVZIF8X5W2jk/s1600/51IKUdF2OFL.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhasc26xfQU27a1nkuGRhPMmh3RlfRIdOYH90lLHkIqZ5OnnSK9y_imu2hZ4q3p5J9dOHy_UdS-N_AWQve6V8RzltMMUZI1oE57zWENwqXmmL7qwREkWlwqY-WNcixPOX9PHVZIF8X5W2jk/s400/51IKUdF2OFL.jpg" width="270" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A szókimondó, és meglehetősen szabadszájú középső Fuentes testvér, Carlos, nem találja a helyét Mexikóban, ezért a család visszaküldi Amerikába Alex és Brittany közelébe, hogy távol tartsák a bajtól. Ami természetesen Coloradóban is rátalál. Már az első hetekben összeakasztja a bajszát a helyi kábítószer kereskedőkkel, ráadásul megismerkedik egy különös lánnyal, aki szabadidejében hegyet mászik, autót szerel, és meleg a legjobb barátja. Carlos úgy gondolja, hogy Kiara Westford túl jó hozzá, ezért igyekszik érzelmileg nem belebonyolódni a kapcsolatba. Kiarát viszont elvarázsolja az a néhány pillanat, amikor Carlos az igazi énjét mutatja meg. Szó szerint fájdalmas az egymás felé vezető út. Vajon mindketten túlélik a közeledést?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem: vigyázat, spoileres!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bevallom, ez a kedvenc kötetem a Fuentes testvérek történetéből, így hát eléggé nehéz elfogulatlanul írni róla, és nem úgy, hogy az írásom ne legyen tele áradozásokkal a könyvről. Mégis megpróbálom, mert nem hibátlan ez a kötet sem. Valahogy mégis - számomra - ez volt a legélvezhetőbb, még az elsőnél is jobb olvasásélményt nyújtott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szituáció megint csak kliséhalmokra épül, bár itt szerencsére nem száz százalékosan követte az eredeti sémát az írónő. A rosszfiú megint csak adott, de most mellette egy igencsak tökéletlen, ám de nagyon szeretni való lány áll. Kiara-t én nem tudtam nem kedvelni, s közben még irigy is voltam rá, a szüleivel való kapcsolatára. Végre egy olyan könyv, ahol szülők nem holmi nagy negatívumként szerepelnek, nem a tiltó, semmit nem engedő felnőttek, akik csak visszafogják a főszereplőinket. Az apa karakterét szerettem nagyon (jóval többet is szerepelt Kiara anyjánál), és azt kell mondjam, ő vált az egyik kedvenc szereplőmmé. Mindenben támogatja a lányát, a fiát, befogadja Carlost, és egyszer sem mondja, hogy Kiara nem köthet ki a "csóró mexikói" mellett. Pedig kezdetben Carlos rettenetese ráerősít a sztereotípiára, nem hagyja, hogy a köré emelt fal mögé lássanak. Teljesen úgy viselkedik, ahogy elvárják tőle, mind az iskolában, mind az új otthonában. Persze látható, hogy többet szeretne, és több is van benne, mint amit mutat magából, csak neki is egy megfelelő közeg kell, mint hajdan a testvérének. Westfordéknál ezt meg is kapta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem állhatom meg, hogy ne hasonlítsam össze a két regényt. Bár kissé sablonos, és még az első olvasás alkalmával nem tudtam, hogy mennyire fogom én szeretni, ha megint egy Fuentes testvér szerelmi életét kell olvasnom. Kicsit azaz érzésem támadt, hogy túl meseszerű, egy cseppnyi realitás sincs benne. Mégis működik. A könyv nem akar több lenni annál, mint ami. Egy kellemes, szórakoztató, romantikus regény, ami mellett el lehet feledkezni a hétköznap problémáiról. Persze vannak benne hibák. A szereplők sokszor túlságosan naivak, könnyen meg lehet vezetni őket, ráadásul mindannyian egy-egy klisét követnek, amiből nem igazán akarnak kibillenni. Talán Tuck, Kiara legjobb barátja az, akire azt mondhatom, hogy egy jó karakterábrázolás eredménye, mert hiába meleg, mégsem egy csillámhercegnőként van feltüntetve (ahogyan azt sok YA író elhibázza).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És bár azt mondtam, hogy Kiara is egy klisé, mert bénácska, kilóg a többi lány közül, azért mégiscsak van benne eredetiség, olyan karizmája, ami ebben a sablonban mégis egyedivé varázsolja. Szerintem pont ez fogta meg Carlost is, én pedig nagyon élveztem kettejük játékát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ami nem kellett volna benne, és kicsit túlzásnak is éreztem, az a vége. Az első kötetben Alexhez "illett" a Latin Vér, a bandaháború és minden, ami ezzel jár. Ezzel szemben Carlostól ezt idegennek éreztem, valamiért nem volt meg benne az elhivatottság a banda irányába, mint amit amúgy a történet ezen szála megkövetelt volna. Amik pedig még kiderültek a professzorról a munkáját illetően... meseszerű, na. Ettől függetlenül azonban mégis egy élvezhető könyv, Carlos azonnal belopta magát a szívembe, és ott is fog maradni. Valószínűleg Luis nem fogja ellopni tőle "A kedvenc Fuentes testvér" címet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Borító: 5/4</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: Carlos, Kiara, Westford professzor</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6106491420240954503.post-90973250329701350922014-03-23T17:57:00.000+01:002016-03-12T01:29:53.837+01:00Sorstalanság - kritika<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-UVBRbaTdc1VMOF4qe1p3UBMo6C7UMLxTonQVlXGJ-pTpz-X41BKb107T6uh-WJ54D73VXaXO152X2gPIigfzS1DJKeyTQP4yY223MxG0SUeYIep5sejHw-3HfcSeTmhlZHJwAQ8Nl8cs/s1600/covers_216124.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-UVBRbaTdc1VMOF4qe1p3UBMo6C7UMLxTonQVlXGJ-pTpz-X41BKb107T6uh-WJ54D73VXaXO152X2gPIigfzS1DJKeyTQP4yY223MxG0SUeYIep5sejHw-3HfcSeTmhlZHJwAQ8Nl8cs/s400/covers_216124.jpg" width="250" /></a></div>
<i>Fülszöveg</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A Sorstalanság a legmegrázóbb magyar holocaust-regény. Kertész Imre a valóságra eszmélés stációit rajzolta meg első jelentős művében. Hőse egy pesti zsidófiú, akinek először apját viszik el munkaszolgálatra, majd ő maga is táborba kerül. Olyan világnak leszünk tanúi, amelynek poklában nemcsak a való életről s a történelemről való tudás, hanem még a mindennapi tájékozódó készség is csődöt mond. A totalitárius állam lidércnyomásos, abszurd világa ez. Aki elszenvedőjévé kénytelen válni, annak nincsen többé egyéni sorsa. Ez a sorsvesztés is hozzátartozik a nácizmus sátáni valóságához. A Sorstalanság a legjobb magyar elbeszélői hagyományok fontos fejezete: műremek. Az előadásmód hűvössége, részletező pontossága, a patetizmust a tragédiából kiszűrő irónia filozófiai mélységet ad a műnek, és utánozhatatlan stílust eredményez. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Kertész Imre ezzel a művével, mely első ízben – nem kevés viszontagság után – 1975-ben jelent meg, azonnal a kortárs irodalom élvonalába került. Később pedig, a regény német, spanyol, francia, holland, svéd, héber, olasz és angol fordítása nyomán bebizonyosodott, hogy a Sorstalanság nemcsak hozzánk szól, hanem minden kultúrnéphez, amely tudja, jelenével csak akkor lehet tisztában, ha múltjával számot vetett. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Véleményem:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez az a könyv, amit remélem, hogy senkinek sem kell bemutatnom. Mert még ha van is olyan, aki nem olvasta, biztosan hallott már róla, révén Kertész Imre az egyetlen Nobel-díjas írónk, és az nagy szó. Főként azért olvastam el a művet, mert az iskolában kötelező olvasmány, de előbb-utóbb úgyis a kezembe akadt volna. Újraolvasni viszont nem hiszem, hogy fogom. Sajnos én is azok közé tartozok, akiket egyáltalán nem fogott meg a könyv. Látom benne a zsenialitását, tudom, hogyha kicsit mélyebben tanulmányozom, akkor meglátom benne azt az értéket, ami miatt megkapta azt a bizonyos díjat, és ami miatt annyira magasztalják ezt a regényt, viszont most még ott tartok, hogy nem tetszett. Talán azért, mert túl friss az élmény, és kell pár nap, amíg leülepedik és gondolkozok rajta, de most még ott tartok, hogy haragszom a könyvre konkrétan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azért nem tetszik a könyv, amiért sokan pont, hogy méltatják, a közömbössége miatt. Olvastam már a témában könyvet, és mindig mélyen érintettek, elszörnyülködtem rajta, hogy mire képes az emberi gonoszság. A szereplőkkel együtt vártam a csodára és a szabadságra, hogy valamilyen módon megmenekülhessenek a tábor poklától. Itt azonban ez hiányzott. Nem volt érzelmi töltete, az egész regény dokumentumszerűen ábrázolta a történéseket, mintha a főszereplő azt se tudná, hogy mi történik vele. Sokszor úgy viselkedett, mint egy királyfi, nincs a szobában fűtés, hideg a víz, elfogyott a szappan. És én nem értem, hogy egy ilyen táborban, mikor csoda, hogy még él, hogyan kérheti magának ki ezeket a dolgokat? Nem voltak érzelmei ennek a gyereknek... ha látott valakit meghalni, egyáltalán nem érintette meg, a gázkamrák csak úgy ott voltak, egyszer sem gondolt a családjára, nem hiányzott neki az édesapja, vagy Annamária. És valahogy mégis, ha jobban belegondolok ezekbe a dolgokba, lehet, hogy az segítette a túlélésben, hogy nem voltak érzelmei? Mintha úgy fogta volna fel a dolgot, hogy ez most itt megtörténik, elfogadom, nem szállok szembe vele, csak egy akadály, egy kellemetlenség, amit le kell győzni. Persze miért is lettek volna érzelmei, a szülei válása épp elengedő ok volt rá, hogy ilyen emberré váljon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Talán ha úgy tekint a koncentrációs táborra, ahogyan azt mi tesszük manapság, a történelem sötét foltjaként, és olyan rettenetesnek gondolja, pokolnak, mint ami volt, akkor nem sikerül túlélnie. Ha az érzelmei irányítják, ha folyton csak a családjára gondol, talán még Annamáriára is, akkor a hiányuk felemészti őt? És ha elfogadja, hogy ez csak egy akadály, amit azért raktak elé, hogy átugorja, pont az vezet odáig, hogy hazajusson? Mert az egész regényben úgy viselkedett, mintha egy érzelemmentes robot lenne, aki megcsinálja a teendőit, elfogadja, hogy ez jár neki, de utána rátalálhat a boldogságra és szabad lehet. Ez az egyetlen dolog szinte, ami tetszett a műben, de nekem az, hogy a végén honvágy tört rá, mikor a táborra gondolt, és hogy tábor egyáltalán nem negatívumként szerepel a műben, egyáltalán nem tetszett, sőt, már-már bántott is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem érzem úgy, hogy pontoznom kellene a művet, mert ha pontosan nem értettem meg a mondanivalóját, és haragszom rá, akkor azaz én hibám, nem a könyvvé. Talán ha eljut hozzám az, amit Kertész tudatni akart, akkor szeretném, de így csak keserűség maradt bennem a regény iránt.</div>
Cielhttp://www.blogger.com/profile/03609464822487955506noreply@blogger.com0